Saját alkotásaim
Egy nemes jellem harcol az igazáért, a becsület a léte,
számára igen fontos, hogy teljesítse a feladatát,
és a küzdelmek elől, soha nem vonul félre.
Kiáll mindazért, amiben hisz, bátran, sokszor egyedül,
nem hajt fejet a legnagyobb veszély idején sem,
és ügyesen titkolja az érzéseit legbelül.
Egy nemes jellem harcol az igazáért, ha kell, a halálig,
megőrzi a lelke tisztaságát, s hű marad ígéretéhez,
miközben a szívében a szerelem parázslik.
Egykoron a becsület és a hűség még jelentett valamit,
az adott szó fontos volt, ahogy a tisztesség is,
s nem lehetett semmibe venni valakit.
Egykoron a becsület és a hűség a halál percéig tartott,
sokan fel is áldozták magukat ezeket betartva,
s minden tettük, a jellemükről vallott.
Nagy szükség volna megértésre, belátásra,
minden rossz kerüljön örökletes bezárásra!
Igazán nagy hiánycikk manapság a szeretet,
mely igaz szívvel átölel nőt, férfit, gyereket.
Nem lenne káros a figyelem, s az odaadás,
azután jöhetne a nyugalom és a poharazás.
Szintén eltűnőben van a régi szép tisztelet,
olykor feltűnik még, mint egy szösszenet.
A segítőszándék sem lenne oly hátrányos,
főképp, hogy ez a világ sötét és ármányos.
A tudás gyarapítása a hamisat elpusztítaná,
s mindamellett a gyűlöletet is csillapítaná.
A becsület, s a tisztesség is a kihalás szélén,
holott ők jártak egykor a csatáknak az élén.
A hűség, mely valaha természetesnek tűnt,
a sok mocsok közepette szinte meg is szűnt.
Nagy szükség volna összefogni biz végre,
különben valamennyien mehetünk a jégre!
Legfőképpen meg kellene tanulni küzdeni,
s minden gonoszat a tüzes pokolra küldeni!
