Saját alkotásaim
Minden út ugyanabba az irányba vezet, a halálba,
ahonnan nincs menekvés és ahol nincs esély,
s ott már senki, soha nem találhat magára.
Minden út ugyanabba az irányba vezet és mindig,
van ugyan néhány kitérő, ám az csakis látszat,
sokaknak a lelke végezetül, a pokolban izzik.
A terelgetett folyó évszázadok óta rója az útját,
átjutott mezőkön, hegyeken, s völgyeken,
miközben nem felejtette a múltját.
Kicsi érként kezdte, azután patakként folytatta,
egyre növekedett, erősödött és szélesedett,
s a haladásban senki nem bolygatta.
Bármerre folyt, a folyásiránya természetes volt,
néha balra, máskor jobbra kellett kerülnie,
és maga előtt nehéz hordalékot tolt.
Tisztult a vize, miután mindettől megszabadult,
szépen és lassan hömpölygött ezek után,
s az éles sziklák közül is kiszabadult.
Egy ideje azonban egy félelmetes erő terelgeti,
leszabályozza azt is, mi legyen az iránya,
s ilyetén a szabad folyást nem engedi.
A terelgetett folyó útja egy szakadék felé vezet,
ahonnan nem lesz kiút a számára sohasem,
s ez ellen meglehet, semmit nem tehet.
A szemeknek nyílnia kellene, mielőtt végleg késő,
és biza ideje lenne látni is, s nem csupán nézni,
különben eljön az elmúlás pillanata, a végső.
Meg kellene látni végre mindazt, mi most történik,
a valóságot, amit a homály oly ügyesen elleplez,
és ami mögött a gyilkos végzet örvénylik.
Ideje lenne észre térni és hallgatni a józan tudatra,
elfogadni, hogy összefogás nélkül nincs remény,
a szeretet vezethet el a békés, győztes utakra.
A szemeknek nyílnia kellene, vagy így maradnak,
és már nem is lesz esélyük, bármit is meglátni,
mivel a dolgok igen rossz irányba haladnak.
Elképzelhetetlen, hogy ekkora gonosz létezhet,
és felfoghatatlan az egyszerű elméknek ez,
azoknak, akik önmaguk ellen vétkeznek.
Mindazok, kik szentül hiszik, a méreg segíthet,
s tátott szájjal várják a megmentő csodákat,
és bíznak benne, egyikük sem veszíthet.
Elhiszik az erőszakos propagandát, az ámítást,
és a mindennap változó hazugság folyamot,
s az öngyilkosságba hajszoló csábítást.
Elfogadják, hogy a szervezetük gyenge, silány,
és nem tud megbirkózni semmiféle kórral,
s csakis az öngyilkosság a helyes irány.
Elképzelhetetlen számukra az erő, a győzelem,
pedig amennyiben összeszednék magukat,
könnyen túljutnának ezen, győztesen.
