Saját alkotásaim
A belül lévő feszültség meg tudja terhelni a lelket,
és jól meg tudja keseríteni a mindennapokat,
amíg az ember le nem vetkőzi e terhet.
A belül lévő feszültség legyőzhető sok kacagással,
sok-sok vidám perccel, kellemes társasággal,
pozitív gondolatokkal, s főképp akarással.
Miért kell megváltoztatni azt, ami eddig jó volt,
ami beváltotta a hozzá fűzött reményeket,
és ami egy boldogabb világról szólt?
Miért kell megváltoztatni azt, ami jól működik,
ami időtálló, ami maradandó, ami segíthet,
és az igazmondókat miért is gyűlölik?
Miért kell megváltoztatni mindent rosszabbra,
és miért kell összeugrasztani az embereket,
s belekényszeríteni egy sötét korszakba?
Nem minden az, aminek látszik és sosem volt az,
olykor összekeverik az alkonyt a pirkadattal,
s ha egy növény zöld, attól még nem gaz.
Nem minden az, aminek hiszik sokan és sokszor,
a szemet igen könnyű becsapni az elme által,
az ember néha nem azt látja, amire gondol.
Sok ember hiszi, hogy neki van a legnagyobb gondja,
és ezt bizony érezteti is másokkal rendszeresen,
s ha kérdezik, ha nem, a sérelmeit elmondja.
Sok ember hiszi, hogy másoknak bezzeg öröm az élet,
csupa vidámság, mosoly, derű, felhőtlen kacagás,
miközben fölötte keserűen szállnak az évek.
Sok ember hiszi, hogy nem számít senkinek a világon,
számkivetettnek érzi magát és igen magányosnak,
úgy gondolja, ez így is marad, bármit csináljon.
Az ember gyakorta önmagán észre sem veszi,
hogy amit megbírál másoknak a tetteiben,
olykor tudattalanul maga is azt teszi.
Az ember gyakorta annyira szépeket álmodik,
olyan érzéseket táplál és olyan sok vágyat,
ám mire ráeszmél, ez semmivé változik.
Akinek van pénze bőven, azt nem rettenti el semmi,
úgy érzi bármit megtehet, nem érez felelősséget,
s számára nem számít soha, semmikor, senki.
Akinek van pénze bőven, megszegheti a szabályokat,
hajthat gyorsan az autójával, s megvehet akármit,
állandóan feszegetheti a meglévő határokat.
Akinek van pénze bőven, a világ urának hiszi magát,
az érzelmei igen silányak, a valóság nem érdekli,
és nem akarja meghallani az elesettek szavát.
Akinek van pénze bőven, annak az élet csupán játék,
lenézi a szegényebbeket, sőt, gúnyosan kineveti,
s hiányzik belőle a legelemibb segítő szándék.
Akinek van pénze bőven, az halhatatlanságra vágyik,
öntelt, felfuvalkodott, pöffeszkedő, igazi zsarnok,
és nem hiszi, hogy jó maga is semmivé válik.
Szavak értelem nélkül, beszélgetés fásultan, unottan,
megjátszott érzelmek és elhazudott érzések,
károkozás, lélek nélkül, s nyugodtan.
Szavak értelem nélkül, hideg tekintet, s rideg szeretet,
megkeseredett édes élet, pusztító, sötét világ,
nem hagyják begyógyulni a fájó sebeket.
Nem csak annak lehet bölcs gondolata, aki híres,
egy egyszerű ember néha okosabbakat mond,
még ha a szókincse talán nem is olyan ékes.
Nem csak annak lehet sikere, akire csillog a fény,
akit folyton sztárolnak és ezerszám dicsérnek,
hanem annak is, aki egy igazán emberi lény.
Nem csak annak lehet véleménye, akit ismernek,
akiről azt hiszik, hogy ő mind tud, holott nem,
hanem bárkinek, akit a tudásáért tisztelnek.
Szép estét kíván a telihold és kacsint egyet az égen,
ragyogása elhomályosítja még a csillagokét is,
miközben mosolyogva halad előre az éjben.
Szép estét kíván a telihold és egy üstököst üdvözöl,
amely hosszú idő múltán ismét erre csavarog,
s míg csevegnek, mindkettőjük tündököl.
Csendesek az utcák, mindenfelé nyugalom honol,
az őszi napfény gyengéden melengeti a tájat,
szerte pompáznak a fák és minden bokor.
Alig járnak az autók, néha bukkan csak fel valaki,
a magasban madárcsapatok vonulnak dél felé,
és társalgásukat, itt alant is igen jól hallani.
Csendesek az utcák, a békesség áthatja a lelkeket,
a szeretet és a remény érzése is kézen fogva jár,
a boldogság, s az öröm, áthatják a perceket.
