augusztus 2024 - 2 / 4 oldal - Kiss Gyula versei

Esténként a tisztáson

Esténként a tisztáson feltűnik a remény lámpája,

a benne lévő gyertya lángja varázserővel bír,

és új lehetőséget kínál az élővilág számára.

Egy csodásabb jövőt, egy szebb, békésebb világot,

élhetőbb életet és sokkalta több szeretetet,

tiszta levegőt, erdőt, mezőt, sok virágot.

Ez a lámpa magához vonzza a jóra vágyó lelkeket,

akik apró fényekként jelennek meg körülötte,

és érzik, számukra az éj csodát rejteget.

Esténként a tisztáson felvillannak az apró fények,

mint milliónyi drágakő, oly ékesen ragyognak,

s eközben békésen alszanak az erdei lények.

Amikor még fiatal az ember

Amikor még fiatal az ember, mindent másképpen lát,

van ereje, gyors, ruganyos, az elméje szárnyal,

és meg tudja különböztetni bokortól a fát.

Később ez változik, már nem olyan rózsásak a napok,

gyakorta gyötri a fáradtság, túlontúl elfoglalt,

és idegesítik mind a kicsik, mind a nagyok.

Majd eljön az idő, amikor lassúbb lesz, lomha, unott,

megjelennek az arcán a ráncok, beteggé válik,

és szomorúan látja, hogy bizony idáig jutott.

Amikor még fiatal az ember, nem akarja látni a véget,

nem hiszi el, mennyire el fog kopni a teste, lelke,

és mennyire keserűvé válik egyszer evégett.

Útra készülnek a gólyák

Útra készülnek a gólyák és sok más egyéb madár,

a fecskék, a darvak, és a fülemülék is mennek,

s hosszú útjuk során, nincs számukra határ.

Itt voltak tavasz óta, itt éltek és itt is szaporodtak,

szorgosan nevelték a fiókáikat nap, mint nap,

s kis hazánk területén szépen gyarapodtak.

Útra készülnek a gólyák, s elköszönnek egy időre,

szeretik ezt a hont, ezt a hazát, a szülőhelyüket,

és reméljük, találkozni fogunk velük jövőre.

Nem csupán fegyverekkel ölnek

Nem csupán fegyverekkel ölnek, más módok is vannak,

irányított időjárás és hőség, amely a termést kiégeti,

s egyre több teher, amiket az emberekre raknak.

Hazugságok, amelyekkel mérgezik az elmét és az életet,

mikkel gyűlöletet szítanak, egymás ellen fordítanak,

s melyekkel eltitkolják az igazságot, a lényeget.

Mérgek, miket be akarnak adni erőszakkal, bármi áron,

és amikkel alaposan megritkíthatják az emberiséget,

s a maradékot úgy tartják, mint a kutyát láncon.

Nem csupán fegyverekkel ölnek, az értelmet is megölik,

hisz az a sötét erők számára túlontúl veszélyes lehet,

és éppen ezért, már a kisgyermekkorban kiölik.

Aki harc nélkül feladja

Aki harc nélkül feladja, az elpusztul remény nélkül,

ha nem küzd meg a szabadságáért, s az életéért,

semmiféle kegyelmet nem is érdemel végül.

Aki harc nélkül feladja, az a saját sírját meg is ássa,

önmaga okozza a végzetét, mert gyáván térdel,

és mindeközben a lelkét a szégyen rágja.

Aki harc nélkül feladja, az elveszít mindent, örökre,

s az utolsó percben jön rá, hogy a népe is így jár,

még él, de már keselyűk köröznek fölötte.

Hamarosan itt az aratás ideje

Hamarosan itt az aratás ideje, hiszen közeleg az ősz,

a termések beértek és begyűjtésre alkalmasak,

igyekezett jó munkát végezni a sok csősz.

Hamarosan itt az aratás ideje, a Halál élezi a kaszát,

már tudja, hogy mi fog következni hamarosan,

vele vágatják le az emberiség színét, s javát.

Káoszt teremteni könnyű

Káoszt teremteni könnyű, csak uszítás szükséges hozzá,

no meg rengeteg hazugság, ármány és fondorlat,

s nincs, ami a békés életet visszahozná.

Akik a káoszt létrehozzák, azok uralni akarják a világot,

sőt, már rég uralják is a megtévesztés leple alatt,

s úgy eltapossák, mint egy apró virágot.

Káoszt teremteni könnyű, hiszen felpaprikázható bárki,

és az emberek igen fogékonyak az álságos tanokra,

a zűrzavarból viszont nehéz kiutat találni.

Amíg a háborús hisztéria zajlik

Amíg a háborús hisztéria zajlik, másra nem figyel senki,

e helyzetet kihasználva előkészítették az új járványt,

és a halálba menő úton, csak előre lehet menni.

Jönnek újfent a lezárások és kötelezővé teszik a mérget,

az arcokra erőltetik az arctalanná tevő maszkokat,

amelyekkel a világtól elzárják a szolganépet.

Amíg a háborús hisztéria zajlik, megtervezik a végzetet,

s míg az emberek mindezt elhiszik, fejüket lehajtva,

soha nem fogják hallani az igazságot, a lényeget.

Néma sikolyok hallatszanak a határban

Néma sikolyok hallatszanak a határban, sírnak a növények,

víz nélkül haldokolnak, s a termésük jórészt odalett,

sajnos nem tudnak ellene tenni a szegények.

Kiszáradt a kukorica, a napraforgók feje nem a Napot látja,

a búza, a lucerna és sok más növény tikkadtan hever,

egy részük learatva, más részük a végét várja.

Néma sikolyok hallatszanak a határban, a szárazság gyötör,

hatott a sok szándékos méregszórás és a pusztítás,

az emberek éheztetése, a gonosznak gyönyör.

A félelem mérgezi a lelkeket

A félelem mérgezi a lelkeket és kiszolgáltatottá teszi,

ezen okból folyik még a csapból is a rettegtetés,

s mindez, az emberek életkedvét is elveszi.

A félelem mérgezi a lelkeket és sokakat beteggé tesz,

megfertőzi az elméket, a gyávaság börtönébe zár,

s amíg nem küzd az ész, ez mindig így lesz.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31