sikolyok Archívum - Kiss Gyula versei

Néma sikolyok szállnak

Néma sikolyok szállnak az időben tova,

s mindőjüket be fogja lepni az idő pora.

Eme sikolyok emberi sorsokról szólnak,

s az emlékét hordozzák rossznak, jónak.

Néma sikolyok hallatszanak a határban, sírnak a növények,

víz nélkül haldokolnak, s a termésük jórészt odalett,

sajnos nem tudnak ellene tenni a szegények.

Kiszáradt a kukorica, a napraforgók feje nem a Napot látja,

a búza, a lucerna és sok más növény tikkadtan hever,

egy részük learatva, más részük a végét várja.

Néma sikolyok hallatszanak a határban, a szárazság gyötör,

hatott a sok szándékos méregszórás és a pusztítás,

az emberek éheztetése, a gonosznak gyönyör.

Az elnyomottak sikolya messze száll a sötétben,

és félelmetesen hangzik, mint a lidércek dala,

könnyen rettegést keltve a lelkek körében.

Éles hangjukat elnyeli a bűzlő, süppedő mocsár,

amelynek sötét és feneketlen mélye halálos,

s mely egyetlen élőlénnyel sem cimborál.

Folyvást fortyog a feltörő gázok gyilkos elegye,

és mindazok, akik bármily okból beleléptek,

meglátták, milyen a halál útjának az eleje.

Az elnyomottak sikolya addig meg nem szűnik,

amíg az elnyomók gonoszsága, s kapzsisága,

ebből a világból, véglegesen el nem tűnik.