Saját alkotásaim
Szeretnének a nyulak répát és káposztát enni,
azonban ahhoz sokkal bátrabbnak kéne lenni.
Ők inkább gyáván lapulnak az üregük mélyén,
ha így óvatoskodnak, éhen maradnak a végén.
Szeretnének a nyulak teli hassal pihenni jókat,
s befalni a retkeket, salátákat, meg a borsókat.
Amíg a termést lesik a magas fűben megbújva,
mindez álom marad, az esélyüket a szél elfújja.
Minden háziállat sorra kerül, egymás után, sorban,
különféle ürügyekkel igyekeznek végezni velük,
erre még nem volt példa, semelyik korban.
Előbb a szarvasmarhák, majd a sertések, s a ludak,
a kacsák, a birkák, a kecskék, a tyúkok, mind,
és utoljára maradnak a galambok, a nyulak.
Minden háziállat sorra kerül, ami hasznos nekünk,
amelyek az életünk szerves részei voltak eddig,
hisz a cél, műhúst és rovarokat etetni velünk.
A nyulak kertjében bőven termett a répa,
nőtt a káposzta és a sok haszonnövény,
uborka, zeller, karfiol, saláta, s cékla.
Gondozták is a kis területüket szorgosan,
reggel és este is kapáltak, s gyérítettek,
így múlatták az idejüket, dolgosan.
Egy esős időszakban, házaikba szorultak,
és ekkor, eme rövid néhány nap idején,
a kikelt gyomok virágba borultak.
Mire észbe kaptak, már ellepték a kertet,
s fojtogatták a terméseik javát erősen,
látták, itt sürgős beavatkozás kelhet.
A gazok erősen kapaszkodtak és híztak,
elszívták a terményeiknek szánt vizet,
saját szívósságukban nagyon bíztak.
A nyulak kertjében véget ért a vidámság,
és látták, hogy semmijük nem marad,
összefogtak, hisz kevés az imádság.
A lelkierejüket megerősítve kapát fogtak,
és ütötték, verték a gyomok sokaságát,
amíg azok a kertből végleg kikoptak.
