sötétség Archívum - 19 / 28 oldal

Útnak indult a vándor

Útnak indult a vándor megkeresni a fényt,

jó ideje járta a városokat és a vidéket,

azonban alig talált értelmes lényt.

Mindenfelé gonosz sötétség uralta a teret,

igazán megdöbbent az útján látottakon,

s nem akarta elhinni, hogy ez lehet.

A falvaknak lakóival beszédbe elegyedett,

és szinte érezte, a sötét kezdi elnyomni,

egyre inkább a fény után epedezett.

Nem tudta felfogni a homálynak az erejét,

s egyszerűn megdöbbent a sok ostobán,

végül felkutatott néhány remetét.

Azok elmesélték neki, merre bujkál a fény,

elmondták, mostanában milyen gyenge,

s nagyon sebezhető, ez bizony tény.

Útnak indult a vándor, de sajnos csalódott,

eredménytelenül, s szomorúan baktatott,

végül egy másik világba hajózott.

Egymást támogatva

Egymást támogatva, egymást segítve kell haladni,

és akkor nem lehet megállítani az embereket,

a gonosz nem tud majd tovább maradni.

Össze kell fogni, de gyorsan, mert különben késő,

szeretni, s elfogadni egymást, tiszta szívből,

és akkor ez a harc lehet immár a végső.

Egymást támogatva szinte bármi elérhetővé válik,

felragyoghat ismét a szabadság, az élet napja,

s többé a lelkekkel a sötétség nem játszik.

Hipnotizáltak sokasága

Hipnotizáltak sokasága ballag a szakadék felé,

magukba mélyedve és halkan motyogva,

engedelmesen mennek a halál elé.

Útjuk közben éri őket sok inger, de nem érzik,

nem hallanak és nem is látnak már semmit,

s hogy miért ez a sorsuk, nem kérdik.

Pusztulásra ítéltettek gonosz és sötét erők által,

megfosztva a jogaiktól, s a szabadságuktól,

gyenge lelkük soha többé nem szárnyal.

Mindenfelől próbálják felébreszteni e tömeget,

sajnos azonban minden kísérlet hiábavaló,

magukkal rántanak sok fiatalt, s öreget.

Hipnotizáltak sokasága kullog, s meg nem áll,

nem hathat rájuk immáron semmi a világon,

minden álmuk, s vágyuk, végleg elszáll.

Nincsenek szavak

Nincsenek szavak arra, ami a világon folyik,

fenyegetés, zsarolás és félelemben tartás,

mindaddig, amíg a nép el nem fogyik.

Hihetetlen gyorsasággal sötétedik már az ég,

dörög és villámlik a viharfelhők közepén,

s eme borzalom errefelé tart igen rég.

Hamarosan lesújt és kopog a jég mindenhol,

elbújni előle biza nehéz, szinte lehetetlen,

s felbukkanhat az időben mindenkor.

Nincsenek szavak erre a gonosz, sötét erőre,

amely igen kegyetlen, lélektelen, gyilkos,

s csak az összefogás menekíthet előle.

Fogy az idő

Fogy az idő, s végzetesen ketyeg az óra,

a gonosz erőktől nem számíthatunk jóra.

Sőt, egyre borzalmasabb dolgok várnak,

és az egykori remények mind elszállnak.

A sötétségben tartott világ lassan ébred,

és amíg a félálom tart, kiontják a véred.

Elvesznek mindent, ami csak számított,

amit az emberfia egész életében áhított.

Fogy az idő és innen nem lesz majd kiút,

bármily szépségeket is biztosított a múlt.

Akad azonban még egy kevéske remény,

ha az értelem felviláglik a sötétség egén.

Emberként meghalni

Emberként meghalni manapság nem könnyű feladat,

megvédeni a saját szervezetünket és a testünket,

mielőtt az életünk éltető ereje végleg elapad.

Megóvni a szeretteinket is a rettenetes borzalmaktól,

hihetetlenül nehéz mindezeket kivitelezni sajnos,

hisz sokan nem tudnak a történő borzalmakról.

Emberként meghalni igen nehéz, eme sötét világban,

mert bemérgezve, rettegésben, s félelemben tartva,

módosítottan élhetnénk csak, a sötét rabigában.

A gonosz haldoklása

A gonosz haldoklása elkezdődött, habár nem hiszi,

és nem akarja tudomásul venni, s elfogadni sem,

bizony sötét, üres lelke, sokra már nem viszi.

A világ elől rejtőzködve, barlangokban vert tanyát,

kíméletlen, kegyetlen, lelketlen, aljas és hitvány,

nem ismer szeretetet, békét, jóságot, s hazát.

Régi vágyálma, elpusztítani végre minden embert,

és legyilkolni az élet csíráját is a Föld bolygóról,

uralni az időjárást, a szárazföldet, s a tengert.

A gonosz haldoklása a szolgáit is magával ragadja,

és nem fog kegyelmezni a benne hívőknek sem,

bár ezt az idők kezdetétől kitartóan tagadja.

Igazságot a világnak!

Igazságot a világnak, gyúljon fel végre újfent a fény,

tisztuljon ki a látás és nyíljon meg az értelem,

s pusztuljon el az összes gonosz lény!

Legyen vége az arcnélküliségnek, maszkokat a tűzbe,

elég volt a fenyegetésből és az aljas zsarolásból,

valamennyi bűnös legyen a pokolba küldve!

Nem kell a folyamatos hazudozás, pláne a sötét terv,

és ideje, hogy újjáéledjen az elfeledett tisztelet,

egymás elfogadásával az ember sokat nyer!

A tiszta, őszinte, s szívből jövő szeretet térjen vissza,

az ármány vonuljon a sötétbe, honnan származik,

a becsület és a tisztesség az igaz élet titka!

Tartsanak össze a családok, védjék és óvják egymást,

emlékezzen mindenki a régi, s csodás időkre,

mikor közösen átéltek már egy, s mást!

Igazságot a világnak, valós, teljes, titkosítatlan igazat,

a szabadság joga legyen ismét el nem idegeníthető,

s jöjjön el, a kristálytiszta levegőjű pirkadat!

Meddig tűr a világ?

Meddig tűr a világ, amíg elhal minden virág,

mikorra már nem marad szabadság és jog,

s nem visszacsinálhatók a hibák?

Mikor a szeretett már emlékként sem létezik,

az öleléseknek a vágya is bűnnek tartandó,

és a megváltás halálként érkezik?

Mikorra meddővé lesz a kedvesség, az öröm,

a szép és a jó borzalmas fogalmakká válik,

s az emberekből nem marad kő a kövön?

Amikor a szülők feláldozzák a gyermekeiket,

mivel gyávák és gyengék, csak rettegnek,

s míg nem hagyhatják el a ketreceiket?

Amíg létezni is iszonyatos vétségnek számít,

mivel a sötétség köreinek nem kellenek,

s a lelkeknek a sátán csapdát állít?

Meddig tűr a világ, míg a lélegzet fájdalmas,

kiüt mindenkin a ragya és az elváltozás,

s a lét önmagára nézve is szánalmas?

Majd más megteszi

Majd más megteszi, gondolják ezt oly sokan,

és legyen szó bármiről is, csinálják mások,

s az lényegtelen milyen módon, hogyan.

A nehézségekkel, bajokkal, nehéz együtt élni,

mindenki szeretne kibújni a felelősség alól,

s a legtöbb rettegő még önmagát sem érti.

Sokszor olyan jó lenne ez, vagy esetleg amaz,

ám kockázatosnak bizonyulhat a cselekedet,

és végül szokás szerint marad a panasz.

Ki kellene harcolni a szabadságot és a békét,

a nyugalmat, a család biztonságát, a jólétet,

de most nem hagyhatjuk magára a tévét.

Majd más megteszi, csupán türelem, az a fő,

ez a hozzáállás szégyenletes és siralmas is,

és nem csoda, hogy a sötétség ideje jő.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31