sötétség Archívum - 18 / 28 oldal

A szabadság szele

A szabadság szele feltámadott most tavasszal,

és próbálja elfújni a sötétségnek a felhőit,

nem lehet megvenni pénzzel, arannyal.

Végigcirógatja a megfáradt és rémült arcokat,

eszükbe juttatja, hogy lehet még esélyük,

ha sikerrel megvívják önnön harcukat.

Hiába dörög az ég, a villámok hiába cikáznak,

amíg csak a tiszta szívek együtt dobbannak,

s együtt éreznek, van remény a világnak.

A szabadság szele megborzongatja a lelkeket,

és felszítva a hamu alatt rejtőző parazsat,

újraéleszti az elfeledett harci szellemet.

Az elnyomottak sikolya

Az elnyomottak sikolya messze száll a sötétben,

és félelmetesen hangzik, mint a lidércek dala,

könnyen rettegést keltve a lelkek körében.

Éles hangjukat elnyeli a bűzlő, süppedő mocsár,

amelynek sötét és feneketlen mélye halálos,

s mely egyetlen élőlénnyel sem cimborál.

Folyvást fortyog a feltörő gázok gyilkos elegye,

és mindazok, akik bármily okból beleléptek,

meglátták, milyen a halál útjának az eleje.

Az elnyomottak sikolya addig meg nem szűnik,

amíg az elnyomók gonoszsága, s kapzsisága,

ebből a világból, véglegesen el nem tűnik.

Emlékünk sem marad

Emlékünk sem marad, ha tétlenül várunk tovább,

ha elhisszük azt a sok hazugságot, becsapást,

elősegítjük a végzetünket, s nincs odább.

Kiirtanak minket a gonosz sötétség erői gyorsan,

írmagunk sem marad hátra a végtelen térben,

és elhullanak a családtagjaink is sorban.

Odavesznek a gyermekek, s a jövőjük romba dől,

ártatlanságuk elvész a semmibe, köddé válik,

és mindőjük hátában ott van már a tőr.

Emlékünk sem marad, csupán sírunkon a koszorú,

hihetetlen, hogy harc nélkül feladjuk a létünket,

s nem csak az, hanem tragikusan szomorú.

Olyan nehéz reményt adni

Olyan nehéz reményt adni, egy reménytelen időben,

mikor hatalmas a zsarnokság, s uszít a hazugság,

és rengeteg ember jár ugyanabban a cipőben.

Sajnos hihetetlen a megosztottság okozta széthúzás,

az egymás elleni intrikák, a bérencek sunyisága,

és mindezek miatt egyre közelebbi az elmúlás.

Fel nem fogható, hogy az értelem ennyire elfogyott,

s vannak emberek, kiknek nem fontos a családjuk,

és nem jönnek rá, ez az egész világ elnyomott.

Az egykori szikra már nem élteti a lelkeket, a népet,

évtizedek alatt a sötétség erői kidolgozták a tervet,

és kialakítottak egy teljesen hamis, hazug képet.

Olyan nehéz reményt adni, mikor a gonoszság az úr,

és ezen rendkívül nehéz lesz valaha is változtatni,

amíg el nem pattan majd, az a bizonyos húr.

Örök éj

Örök éj fenyeget, ha végleg leszáll a sötét,

s az értelem nem érti meg a bölcsek kövét.

Mikorra a fény ereje túlontúl meggyengül,

eme világ biztonsága halálosan megrendül.

Örök éj pusztítja el a létet, s annak nyomát,

hihetetlen erővel törli el az emberek korát.

Ellene csak a fény erejének táplálása segít,

ami erőt a tiszta, igaz lelkek erejéből merít.

Ahol a sötétség uralkodik

Ahol a sötétség uralkodik, ott a fény csak rab,

csupán elnyomott, eltiport, s megalázott,

és soha igazi szabadságot nem kap.

A börtönében nagyon szenved, nőnek a kínjai,

a fájdalom izzóan égeti és elsorvasztja,

s körötte a rendes emberek sírjai.

Ahol a sötétség uralkodik, az igazság elbukott,

s a reménynek a legapróbb esélye sincs,

az élet, mint olyan, végleg megbukott.

Élet, vagy halál

Élet, vagy halál, megmaradás, vagy a végzet,

ezeket a kérdéseket folyvást éli meg a képzet.

Szenvedés, netán öröm, sírás, esetleg nevetés,

szép idők, sanyarú sorsok és azután a temetés.

Állandóan vívódó lelkek és kavargó érzelmek,

biztos tudás, elszánt akarat, s tétova vélelmek.

Őszinte szeretet, s igaz ölelés, érdekek nélkül,

mindezektől az emberek élete biza megszépül.

Élet, vagy halál, tudás, netán hipnotikus álom,

a tiszta igazság, vagy a rabigában tartó járom.

Az örök sötétség, avagy az életet jelentő fény,

ezen a világon sok a kérdés és ez bizony tény.

Magasröptű ígéretek

Magasröptű ígéretek, fogságban tartó hazugságok,

az embereket csapdába ejtő ármányos szavak,

és a saját bőrön megtapasztalt csalódások.

Mindezek mégsem ébresztenek fel minden embert,

pedig nagyon veszélyes idők köszöntöttek be,

melyek megkeserítik az estét és a reggelt.

Itt már nem a jólét lett a kérdés, hanem a lét maga,

az eddigi álmoknak és vágyaknak befellegzett,

javában zajlik egy kitervelt, alantas csata.

Magasröptű ígéretek, gonosz és kegyetlen szándék,

hatalomért, s pénzért megvett senkiháziak hada,

beborítja a világot a terjedő, sötét árnyék.

A szolgaság jelképével arcukon

A szolgaság jelképével arcukon, rémült szemekkel,

rettegő pillantásokkal és iszonyatos félelemmel,

fejüket lehajtva küzdenek a lelki sebekkel.

A sebekkel, amelyeket a zsarnoki hatalom okozott,

és melyeket a háttér sötétsége diktált a számukra,

a hiszékenység pedig a maximumra fokozott.

A másokra tekintés hihetetlen gyötrelem számukra,

s mivel sokan nem hordják a mocsoknak bélyegét,

még nagyobb teher nehezedik a ferde vállukra.

Magukban elátkoznak mindenkit, kik józanul élnek,

akik szeretik a szabadságot, s a tiszta levegővételt,

és az aljas hazugságok nyomásában sem félnek.

Meghipnotizáltan gyűlölködnek, ellenségük az ész,

és nem bírják eltűrni a józanságot, hiszen gyávák,

s nem ellenkeznek, amikor közeledik a vész.

A szolgaság jelképével arcukon a halálukra várnak,

és engedelmesen kiszolgálva a hóhérok parancsát,

a végzetnek az ösvényén is szemlesütve járnak.

Sosem lesz világos

Sosem lesz világos, ha a sötétség uralja a Földet,

és ha a rabságában tudja tartani a fényt örökre,

azzal elpusztíthat minden virágot, s zöldet.

Nem menekülhet senki a gonosz éles karmaiból,

és amennyiben eluralkodik a gyilkos félelem,

az a helyzet kiforgatja a világot a sarkaiból.

Összeomlik az értelem, elbukik a hit, s a remény,

szabadjára indulhat a káosz és zűrzavar pokla,

s ami azután történik, az szörnyen kemény.

Sosem lesz világos, míg fel nem dereng a hajnal,

amíg fogságából kitörve felragyog újra a fény,

s le nem számol az összes ármánnyal, bajjal.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31