Meddig tűr a világ, amíg elhal minden virág,
mikorra már nem marad szabadság és jog,
s nem visszacsinálhatók a hibák?
Mikor a szeretett már emlékként sem létezik,
az öleléseknek a vágya is bűnnek tartandó,
és a megváltás halálként érkezik?
Mikorra meddővé lesz a kedvesség, az öröm,
a szép és a jó borzalmas fogalmakká válik,
s az emberekből nem marad kő a kövön?
Amikor a szülők feláldozzák a gyermekeiket,
mivel gyávák és gyengék, csak rettegnek,
s míg nem hagyhatják el a ketreceiket?
Amíg létezni is iszonyatos vétségnek számít,
mivel a sötétség köreinek nem kellenek,
s a lelkeknek a sátán csapdát állít?
Meddig tűr a világ, míg a lélegzet fájdalmas,
kiüt mindenkin a ragya és az elváltozás,
s a lét önmagára nézve is szánalmas?
