Nap Archívum - 2 / 4 oldal - Kiss Gyula versei

Felharsant a kakasszó

Felharsant a kakasszó, a Nap mosolyogva ébredt,

kitörölte a szeméből a csodás éjjeli álmokat,

s útjára indult, amelyen el sosem tévedt.

Közben összegyűltek az udvaron a háztáji állatok,

mind a tyúkok, kacsák, libák, disznók, birkák,

a kecskék, a tehenek, köszöntve az új napot.

Hamarosan érkezett a reggelijük, az illatos széna,

a kukorica, a búza, a saláta, a tápláló moslék,

a lucerna, a friss fű, s újdonságnak a cékla.

Miután jóllaktak, a gazdájuk vidáman nézte őket,

elégedett volt a jószágaival, szépen fejlődtek,

és az elmúlt hónapban igen sokat nőttek.

Felharsant a kakasszó, mint minden áldott reggel,

a kakas büszkén hirdette a szemétdomb tetején,

amíg ő itt van, addig nem fog kelleni vekker.

A Nap aranyló sugarai

A Nap aranyló sugarai végigcirógatják a tájat,

a hegyeket, a völgyeket, a csobogó patakot,

a mezőt, a bokrokat és a susogó fákat.

Megcsiklandozzák a kék égen játszó felhőket,

a legelésző őzeket, szarvasokat, nyulakat,

a szaladgálókat és fű között fekvőket.

A Nap aranyló sugarai kicsit elfáradtak mára,

még gyönyörködnek a színes falevelekben,

mielőtt bealkonyul és jön az esti pára.

A lélek és a test szabadsága

A lélek és a test szabadsága felbecsülhetetlen érték,

a megőrzésük manapság igencsak nehéz feladat,

s a sötétségben nehéz csodálni az ég kékjét.

A lélek és a test szabadsága az aranynál is többet ér,

olyan, mint a ragyogó Nap a viharfelhők között,

s mint az őszi nyugalom, mielőtt ideér a tél.

Számtalan remény nyugszik le a Nappal

Számtalan remény nyugszik le a Nappal, talán végleg,

elköszönnek az emberektől és búcsút intenek,

a világon sokan, ezután nélkülük élnek.

Belefáradtak a sok rosszba, megunták azt, ami folyik,

mindenfelé sérült, megtört és szakadt lelkek,

s köröttük lassan, a levegő is elfogyik.

Számtalan remény nyugszik le a Nappal, lehet örökre,

fájdalmas sebeket szereztek, amíg küzdöttek,

s lassan a világ is búcsúzik, hörögve.

Lehet bármilyen erős is a sötétség

Lehet bármilyen erős is a sötétség, a fény nem adhatja fel,

muszáj küzdenie, különben minden el fog veszni,

és akkor a világ, reményre soha nem lel.

Lehet bármilyen erős is a sötétség, s eltakarhatja a Napot,

rettegésben tarthatja az összes élőlényt a Földön,

ám a ragyogás megmenthet kicsit, nagyot.

A Nap ragyogása sem szünteti meg

A Nap ragyogása sem szünteti meg a kínt és a fájdalmat,

nem csökkenti a légszomjat, az álmatlanságot sem,

s emiatt a lélek, már nem igazán szárnyalhat.

Erre rátetéznek a folyamatos gondok és a külső hatások,

a szakadatlan idegeskedés mindenképpen csak árt,

s a napszakok között is elmosódnak a határok.

A Nap ragyogása sem szünteti meg a pánikot, a félelmet,

ahogyan az ármányt, a rosszat, vagy a gonoszt sem,

és nem tudja feltámasztani, a halott értelmet.

A természetben mindenfelé nyílnak a virágok

A természetben mindenfelé nyílnak a virágok folyamatosan,

szebbnél-szebbek, s kellemes illatot árasztanak szerte,

ékesítik a réteket és a völgyeket pompázatosan.

A természetben mindenfelé nyílnak a virágok, ragyog a Nap,

fehér bárányfelhők úsznak az ég azúrkék tengerében,

s eme pazar látványnak határt, semmi nem szab.

Mielőtt a Nap pihenőre tér

Mielőtt a Nap pihenőre tér, még szétszórja aranyát,

s miközben lenyűgöző látványt biztosít szerte,

itt hagyja nekünk, a csillagok anyagát.

Mielőtt a Nap pihenőre tér, még beragyogja az eget,

varázslatos pillanatokat okoz ilyetén, estefelé,

s ennél bizony szebb, igen ritkán lehet.

Mikor lehull a hiszékenység leple

Mikor lehull a hiszékenység leple, s világosodni kezd,

a látás lassan kitisztul, az értelem ébredezik,

és az ember kételkedik magában, feszt.

Mikor lehull a hiszékenység leple és felragyog a Nap,

az ég kékje tündöklőbb, mint valaha lehetett,

s az elme újfent, ismételten erőre kap.

Ígérni a legszegényebb is tud

Ígérni a legszegényebb is tud, szól erről oly sok rege,

ez így van, hiszen nem jár következménnyel,

és emiatt nem fáj soha, senkinek a feje.

Lehet ígérni Napot a legsötétebb éjszakának az egén,

Holdat a legragyogóbb nappalok folyamán,

és elhitetni, hogy az elbukás, az remény.

Lehet ígérni a legjobbat, a legszörnyűbb idők idején,

egy jobb, egy szebb világot, eme gonosz helyett,

és örök békességet a túlvilág szigetén.

Lehet ígérni igaz szeretetet, szerelmet és minden jót,

gyönyörű életet, becsületes, s álomszerű létet,

külön kiemelve valamennyi igaz szót.

Ígérni a legszegényebb is tud, a legszerényebb elme,

ám sajnos mindezeknek valós alapja nincsen,

szétfoszlanak, mint a legfinomabb kelme.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30