Saját alkotásaim
Mézes mérgekkel próbálják elaltatni a hangyákat,
hiszen azok szeretik az édes, finom ételeket,
és ilyetén nem kell felállítani csapdákat.
Eme mérgek lassan, fokozatosan fejtik ki a hatást,
s emiatt nem tűnik fel a szorgos rovaroknak,
milyen ravasz módon kapják a csapást.
Mézes mérgekkel próbálják elősegíteni a végzetet,
mivel mindenképp el akarják érni a céljukat,
kiirtani ezeket a szorgos és apró lényeket.
Amit összegyűjtöttek a dolgozó hangyák az életük során,
azok a javak, amelyekért erőn felül is dolgoztak,
a rablóhangyáké lett, meglehetősen korán.
Amit összegyűjtöttek a dolgozó hangyák a népük javára,
és az utódaik felnevelésére, békés közösségben,
mind oda került, a rablóhangyák hasába.
A szorgos hangyák egész életükben dolgoznak,
éjjel-nappal igyekeznek táplálékot találni,
és ezen sorsukban mind osztoznak.
Állandóan gyűjtögetnek, hogy legyen mit enni,
segítik egymást, hisz közösségben az erő,
s valamennyien tudják, mit kell tenni.
Életüket gyakran megkeserítik a rabló hangyák,
amelyek elveszik az összegyűjtött javaikat,
és így népüket még élni sem hagyják.
Folytonosan kifosztva a fennmaradás kétséges,
éheznek, pedig gondtalan éveik lehetnének,
s hogy megmaradnak-e, az kérdéses.
A szorgos hangyák lassan kipusztulnak végleg,
hiszen nem képesek harcolni önmagukért,
és mindig is kizsákmányoltan éltek.
Hangyák végveszélyben, valahányan csak vannak,
bármerre is járjanak a járataikon keresztül,
mindenfelé gyilkos mérgeket kapnak.
Hiába léteznek rengetegen, s hiába nagy az erejük,
nem képesek összefogni a megmaradásukért,
és emiatt egyre fogy a hatalmas seregük.
Miközben uszítás által egymást gyilkolják és ölik,
nem veszik észre a rejtőzködő ellenségeket,
akik az eddigi jó életüket kerékbe törik.
Hangyák végveszélyben, szűkösre szabott idővel,
s miután új és újabb mérgeket szórnak rájuk,
nem lesz sok gondjuk a közelgő jövővel.
