A lekaszált rét egykoron virágzó mező volt,
és minden tagja békességben tudott élni,
hisz e hely a valódi nyugalomról szólt.
A vidéket ellepték a tarka, s csodás virágok,
pazar látványuk kedveltté tette a területet,
a létükkel csodássá tették a világot.
Szívesen repültek arra a madarak, a méhek,
és a kisebb állatok is visszatértek sokszor,
s tudták, ott igazi közösségben élnek.
Azonban nem tartott sokáig az idilli állapot,
sötét viharok mérgező szennye hullott alá,
s nem kímélt sem növényt, sem állatot.
A lekaszált rét manapság csupán egy emlék,
emléke az egykori, szép, s vidám létnek,
amely természetesnek tűnt nemrég.
