Hogy nem unják még a birkák ugyanazt a rétet,
amelyet mindennap legelnek muszájból,
ez ellen, hogyhogy egy sem béget?
Reggeltől estig ugyanaz a fű, undorító, szálkás,
egyre többször forgatja fel a gyomraikat,
hiszen kemény, ízetlen és sárgás.
Nem csoda, hisz a füvet mérgekkel szórták tele,
csakis a juhok védelmében tették mindezt,
s nem véletlenül fáj mindőjük feje.
Egyre több hull el közülük, jerkék és bárányok,
ám e szerencsétlen állatok nem fogják fel,
hogy odalesznek a birka ábrándok.
Hogy nem unják még a levágásukat, a végüket,
a kényszerű akolba zárásukat minden este,
miért nem érzik veszélyben a létüket?