élet Archívum - 30 / 95 oldal

Aki mindenbe beleszól

Aki mindenbe beleszól, azt mindenki imádja,

odáig vannak attól, hogy szekírozzák őket,

és ezért küldenék egy másik világba.

Aki mindenbe beleszól, az mérhetetlen kincs,

hiszen ki ne szeretné a letolást hallgatni,

olyan ember bizony a világon nincs.

Aki mindenbe beleszól, annak a lelke keserű,

ám nem önmagát bántja, hanem másokat,

mivel a számára ez öröm, s egyszerű.

Aki mindenbe beleszól, saját terhét sem bírja,

nemhogy a másén tudna szívből segíteni,

és éjszakánként a párnáját telesírja.

Aki mindenbe beleszól, feledhetetlenné válik,

és emlegetni fogják az idő végtelen végéig,

miközben ő már a csillagokkal játszik.

Az élet nem rózsás kedvű

Az élet nem rózsás kedvű, sokkal inkább morcos,

számtalan fájó sebe van és szenved is tőle,

már csak arra van ereje, ami fontos.

Az élet nem rózsás kedvű és nem mosolyog sokat,

ellenkezőleg, bús, szomorú, reményre váró,

lassan a megmaradására sem fogad.

Senki nem öregnek születik

Senki nem öregnek születik, addig hosszú az út,

túlságosan sokat kell eltűrni és elszenvedni,

végül mégis kiderül, a valóság igen rút.

Senki nem öregnek születik, s van, ki meg se éri,

túlontúl korán elköszön ettől a földi világtól,

és hogy miért, a vég előtt meg sem érti.

A természet úgy örül

A természet úgy örül a folyamatos háborúknak,

és a hihetetlen pusztításnak, amit elszenved,

oly boldog, hogy az emberek háborúznak.

Minden zege-zuga tele van lőszerrel, rakétával,

és a sok-sok soha le nem bomló hulladékkal,

ám e tények leplezve vannak hazugsággal.

Persze tudja, hogy ezek csakis díszei a Földnek,

örökre beleivódnak a talajba, minden sejtbe,

és jót tesznek az életnek, no meg a zöldnek.

Imádja azt is, hogy fentről szórják rá a mérget,

gyakorta be van csíkozva a tündöklő égbolt,

s eme gyakorlat sajnos nem igen ér véget.

Bezzeg a kisemberek, azok igazán szennyeznek,

az autóikkal, a légzésükkel és a létükkel is,

ám a bolygóért nem nagyon könnyeznek.

A természet úgy örül, hogy állandóan tiporják,

s az egykori gazdag élővilága csupán emlék,

immár fel sem ismeri régi szép mivoltát.

Az emberi faj után

Az emberi faj után fellélegezhet a Föld,

a hosszú kizsigerelése megszűnik,

és újfent teret nyerhet a zöld.

Az élet megjelenik ott is, ahol nem volt,

miután nem lesz, aki eltiporja azt,

és reménytelin folytatja a sort.

A betondzsungelt gyökerek feszítik szét,

a legapróbb repedésben is fű sarjad,

és ismét burjánzik a növényi lét.

Az állatvilág bátran mutatkozhat végre,

nem kell már csapdáktól tartaniuk,

s vadászok sem veszik őket észre.

Az élettér visszaveszi, amit elvettek tőle,

kialakul az egyensúly eme bolygón,

és különleges csoda lesz belőle.

Az emberi faj után eljő a békesség kora,

kialakul egy szebb világ lehetősége,

s a régit belepi majd az idő pora.

A léleknek szüksége van

A léleknek szüksége van szeretetre és reményre,

békességre, nyugalomra, kedves szavakra,

nevetésre, s mindig egy újabb esélyre.

Szüksége van felhőtlen boldogságra, cirógatásra,

elismerésre, támogatásra, sok buzdításra,

finom érintésre, no meg simogatásra.

A léleknek szüksége van az élet szavára, örömre,

szép álmokra, vágyakra, őszinte érzésekre,

és arra, hogy tiszta maradjon örökre.

Kitörni készül a vulkán

Kitörni készül a vulkán, rettentő ereje egyre nő,

belülről régóta feszíti a fortyogó, izzó láva,

s a közelében perzselve fojtogat a hő.

Kitörni készül a vulkán, vészterhes idők járnak,

amint dühe rázúdul a védtelen élővilágra,

sokuknak már nem lesz többé másnap.

Amikor a butaság virágzik

Amikor a butaság virágzik, az egész világ örül,

s miközben fürdőzik a Nap éltető fényében,

a virágja szirmait a legyek veszik körül.

Amikor a butaság virágzik, boldogabb az élet,

elfelejtődik valamennyi bánat és keserűség,

amíg e virágot szagolja az összes lélek.

Amíg valaki a fénykorában van

Amíg valaki a fénykorában van, addig erős, kemény,

igen határozott, ruganyos a teste, repes a lelke,

és úgy hiszi, sose hagyja majd el a remény.

Amíg valaki a fénykorában van, tündököl és ragyog,

nem jut eszébe, hogy ez nem marad így örökre,

végül aztán csőstül szakadnak rá a bajok.

Aki nem tud érvelni

Aki nem tud érvelni, az folyvást hőbörög, támad,

hátat fordít az igazságnak és a valóságnak,

s minden szavával, tettével, csak lázad.

Aki nem tud érvelni, az mindenkit gyaláz, szapul,

egyszerűen nem képes belátni a tévedését,

s így az üres lelkét, a butasága ejti rabul.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31