Saját alkotásaim
Tavasz a télben, érzik ezt az állatok, a madarak,
már elkezdtek kizöldellni a mezők, a rétek,
s a jég sem tartja fogságban a halakat.
Tavasz a télben, csalóka, mint az emberek sora,
szeszélyes, kiismerhetetlen és olyan ingatag,
ám megváltozni nem igen fog, soha.
Megérkezett az ősz ismét, színes levelek hullanak,
az állatvilág buzgón, szorgosan gyűjtöget télre,
és bizony egyetlen percre sem nyugszanak.
Az élelmen múlik a túlélés, várakozásra nincs idő,
lesznek állatok, amelyeket elhagy a szerencse,
és közülük nem igen marad majd hírvivő.
Az emberek világa is hasonló, ott is fontos az étel,
s ők csupán máshogyan dolgozzák fel mindezt,
nem aggódnak emiatt, míg győzik pénzzel.
Ősszel, az egyik kedvenc ételük, a jól hízott kacsa,
mely megsütve ínycsiklandó, s igen finom étek,
és örülhet az, aki végre vihet belőlük haza.
Ám az utóbbi években mindig felüti a fejét valami,
s pont akkortájt, amikorra meghíznak a kacsák,
így pusztul el mindaz, ami hazai, s tanyasi.
Megérkezett az ősz ismét és beszürkülnek a napok,
a szél gonosz ereje süvöltve hozza el a hideget,
és borzonganak majd a kicsik és a nagyok.
A hiénák stratégiája a felőrlés és a kifárasztás,
a félelem fenntartása az éles hangjukkal,
s a tudatos, célratörő kiválasztás.
Először az öreg és sérült egyedeket támadják,
majd következnek a gyengék, az elesettek,
s végül a fiatal, újszülött állatkák.
Nem kegyelmeznek, ha bármi esélyt is látnak,
s kímélet nélkül széttépik az áldozataikat,
hiszen mindőjük húsára vágynak.
A hiénák stratégiája, megenni minden állatot,
elvenni más ragadozóktól is a zsákmányt,
a számukra ez az ideális állapot.
Állatoknak tartva kezelnek, s bánnak velünk,
elvárják, hogy ugorjunk a parancsszóra,
s önmagunkért semmit ne tegyünk.
Meghatározzák, hogy miről, mit gondoljunk,
mit szabad ennünk, miféléket is ihatunk,
s főleg semmit meg ne fontoljunk.
Eldöntik kit szerethetünk, kikkel kell élnünk,
kiknek kell átadni összegyűjtött javainkat,
s elérik, hogy folyamatosan féljünk.
Felforgatják, s elpusztítják a békés világunk,
megfigyelnek minden lehetséges módon,
és mindig tudják, miket is csinálunk.
Kísérleti patkányként bánnak a gyerekekkel,
s bármikor el is vehetik őket a szüleiktől,
leszámolnak az érzésekkel, szeretettel.
Állatoknak tartva, háziállatoknak, le is ölnek,
hiszen szentül hiszik, hogy ők különbek,
s eme hazug önámításnak be is dőlnek.
Őszi táj és nyugalom, színes levelek a fákon,
az élővilág apraja és nagyja szorgoskodik,
s a békesség megpihen ezen a tájon.
A völgyben patak csordogál, a réten virágok,
nyulak szaladnak játszadozva mindenfelé,
s a tenger felől felbukkantak a sirályok.
Őzek legelnek, készülnek a hideg, zord télre,
a közelükben róka oson a bokrok között,
s reméli, egy állat sem veszi észre.
A magasban réti sas száll, átszelve a vidéket,
a pockok és az egerek is a kedvére valók,
tavasszal pedig imádja a fácáncsibéket.
A hegyek irányából néhány varjú is ideszáll,
s mély hangon károgva üzenik társaiknak,
a számukra egy elhullott tetem az ideál.
Őszi táj és nyugalom, cirógat a Nap melege,
s miközben enyhe szellő suhan a távolba,
alvásra készülődik az állatok serege.
Színes falevelek és nyugalom uralja a tájat,
ragyog a Nap, kellemes melege simogat,
száműz eme vidékről minden árnyat.
Állatok készülnek a téli pihenőre serényen,
s amíg csak lehet, gyűjtögetik az élelmet,
minden falatért küzdenek keményen.
Apró neszek, halk zörejek, sejtelmes zajok,
a bokrok alján játszanak a siheder állatok,
s eközben a közelben pihennek a nagyok.
Színes falevelek és nyugalom, sebes patak,
lassan közeledik a varászlatos alkony,
és hamarosan lepihennek a vadak.
Megszámoltassék és megadóztassék, mondta a király,
a szavanna fekete sörényű uralkodóházának a feje,
s ne legyen emiatt soha, semmiféle viszály.
Kiküldte a hiénákat, hogy a lajstromot biza felvegyék,
és az ostoba állatokat önkéntes bevallásra késztetve,
még az ellenállásnak a gondolatát is elvegyék.
Azok járták is a környéket, közben csorgott a nyáluk,
s miközben gyűjtötték az adatokat a jószágokról,
tudták, hogy csodaszép juttatás vár rájuk.
Felmérték a hasznosítható combokat, oldalakat hamar,
a paták számát, a tüskék tömegét, a rejtett odúkat,
s látták, az eltitkolt élelemből is akad egy kazal.
Felkutatták a legeldugottabb fészket, minden fűszálat,
a legparányibb utódot, a legkisebb iható vízforrást,
s közben nem gyötörte őket soha a bűnbánat.
Felszámolták az elfogyasztott levegőt, s a gondolatot,
a lehetséges menedékeket, a búvóhelyek sokaságát,
és céljuk eléréséért bevetettek minden fondorlatot.
Miután végeztek, s átadták az adatokat a királyuknak,
megkapták a nekik ígért húst, porcokat, csontokat,
ezzel egy szebb életet nyertek mindnyájuknak.
Megszámoltassék és megadóztassék, meg, de nagyon,
a sötét éjszaka királya örömében hangosan bömböl,
ám rá is az elpusztulás vár majd egy napon.
Milyen szörnyű nézni, ahogy a vesztünkre törnek,
ahogyan aljasul bármit elkövethetnek ellenünk,
eltiporják a jogainkat és még meg is ölnek.
Elveszik a szabadságunkat, s félelemben tartanak,
és amíg nekünk rettegés a nap minden perce,
ők, akik ezt teszik, nyugodtan alszanak.
Megfosztanak az élelemtől, s bezárnak az akolba,
folyton éreztetik velünk, csak állatok vagyunk,
hiába bégetünk naphosszat, velük dacolva.
Milyen szörnyű, ahogy gyűlik udvarukon az irha,
ahogyan elveszik tőlünk a kicsiny utódainkat,
s mi tétlenül bámulunk, mi, milliónyi birka.
Állatkerti séta, gyönyörű virágok és nyugalom,
ez lenne a normális élet pihentető része,
és senkit nem ölne meg az unalom.
Vidáman szaladgáló tapírok, kapibarák s lámák,
majmok, madarak, szurikáták, zsiráfok,
és a papagájok csinálják a lármát.
Teknősök, vízilovak, emuk, struccok, s baglyok,
juhok, pónik, szamarak, antilopok csapata,
s a búgó gerlék megadják a hangot.
Az oroszlán pihen, s a tigrisek alszanak mélyen,
a pingvinek a víz mellett hűsölnek sokáig,
a teknősök együtt falatoznak szépen.
A pajkos ormányos medvék gyakorta játszanak,
a krokodil a növények alatt a vízben pihen,
és a nyílméregbékák alig látszanak.
Állatkerti séta, kikapcsolódás és kellemes órák,
számtalan élmény, s varázslatos élővilág,
a boldogság percei az útjukat róják.
A nyugalom színtere a zöld mezők világa,
hol folyvást nyílik a rétnek sokféle virága.
Méhek zümmögnek a virágszirmok fölött,
s apró hangyák sétálnak a fűszálak között.
A fürge gyíkok sütkéreznek egy kő tetején,
s kifekszenek oda már korán, a nap elején.
A csörgedező patak a halak kedvelt helye,
ott jól érzik magukat, rovarlárvákkal telve.
Énekes madarak hangja hallatszik a fákon,
dalukkal jelzik az örömüket télen, nyáron.
A hangjuk a párválasztásban is sokat segít,
minden kis madár lelke igen szép, s szelíd.
A jó magas fűben vadnyulak ugrándoznak,
sokat játszanak, s biz vidáman futkároznak.
A közeli erdőből idejárnak az őzek legelni,
a dús, erős fűszálakat kissé nehéz lenyelni.
A nyugalom színtere ez a gyönyörű vidék,
sok kis állat jár le a patakhoz, hogy igyék.
Pazar ez a táj, s csodás, varázslatos a hely,
ahol az élőlények sokasága védelmet nyer.
