állatok Archívum - 2 / 4 oldal

Felharsant a kakasszó

Felharsant a kakasszó, a Nap mosolyogva ébredt,

kitörölte a szeméből a csodás éjjeli álmokat,

s útjára indult, amelyen el sosem tévedt.

Közben összegyűltek az udvaron a háztáji állatok,

mind a tyúkok, kacsák, libák, disznók, birkák,

a kecskék, a tehenek, köszöntve az új napot.

Hamarosan érkezett a reggelijük, az illatos széna,

a kukorica, a búza, a saláta, a tápláló moslék,

a lucerna, a friss fű, s újdonságnak a cékla.

Miután jóllaktak, a gazdájuk vidáman nézte őket,

elégedett volt a jószágaival, szépen fejlődtek,

és az elmúlt hónapban igen sokat nőttek.

Felharsant a kakasszó, mint minden áldott reggel,

a kakas büszkén hirdette a szemétdomb tetején,

amíg ő itt van, addig nem fog kelleni vekker.

A Nap aranyló sugarai

A Nap aranyló sugarai végigcirógatják a tájat,

a hegyeket, a völgyeket, a csobogó patakot,

a mezőt, a bokrokat és a susogó fákat.

Megcsiklandozzák a kék égen játszó felhőket,

a legelésző őzeket, szarvasokat, nyulakat,

a szaladgálókat és fű között fekvőket.

A Nap aranyló sugarai kicsit elfáradtak mára,

még gyönyörködnek a színes falevelekben,

mielőtt bealkonyul és jön az esti pára.

Minden állat védelmezi a saját otthonát

Minden állat védelmezi a saját otthonát, ha kell, a halálig,

a területük és az utódaik védelmében harcolnak,

s elmennek szükség szerint, a végső határig.

Sokszor meghalnak eme küzdelmeik során, ez a végzetük,

mégsem adják fel, kitartanak, amíg erővel bírják,

s erről szól minden napjuk, minden éjjelük.

Minden állat védelmezi a saját otthonát, bezzeg az ember,

azt nem érdekli a saját utódja sem, csak fejet hajt,

és csodálkozik, hogy megbocsátást nem lel.

Az állatvilág trónján egy majom ül

Az állatvilág trónján egy majom ül és terpeszkedik,

flegmán, s pökhendin, lenézve a többi lényt,

egyfolytában ricsítozik, szervezkedik.

Az oroszlán, s a tigris, az árnyékban pihenve figyel,

hagyják ugrálni, majomkodni, a szemük rajta,

tudják, övéké az igazi hatalom, a siker.

A többi állat el van foglalva az életben maradással,

azzal, hogy tudjon élelmet találni, meg vizet,

s ezért küzdenek, számtalan akadállyal.

Nem jut el hozzájuk a majomparádé híre sohasem,

s még egy kis szél sem fúj feléjük a magasból,

így nem sejthetik, mi is folyik odafenn.

Az állatvilág trónján egy majom ül, büszkén feszít,

el van telve önnön nagyságától és sikerétől,

s biztos benne, hogy soha nem veszít.

Emberek nélkül a Föld egy gyöngyszem lenne

Emberek nélkül a Föld egy gyöngyszem lenne a galaxisban,

nem olyan lepusztult, kizsákmányolt és kizsigerelt,

ahogyan sajnos a világunkban, napjainkban.

Tiszták lennének a patakok, a folyók, a tavak és a tengerek,

az óceánok számtalan halfajnak adnának otthont,

s nem lenne beszennyezve a mező, a rengeteg.

Nem pusztítanának a kegyetlen, véres háborúk mindenhol,

nem létezne a kapzsiság, a totális uralomra vágyás,

s nem lenne mérgezés, elnyomás mindenkor.

A gyűlölet, a harag, az irigység, a rosszindulat, nem létezne,

nem gyötörnék az érzelmek az igaz emberek lelkét,

s az a rengeteg szív, soha, hiába, nem vérezne.

Emberek nélkül a Föld egy gyöngyszem lenne, s csoda szép,

az állat és növényvilág nyugodtan élhetné az életét,

a Nap beragyogná a rétet és kék lenne az ég.

Tavasz a télben

Tavasz a télben, érzik ezt az állatok, a madarak,

már elkezdtek kizöldellni a mezők, a rétek,

s a jég sem tartja fogságban a halakat.

Tavasz a télben, csalóka, mint az emberek sora,

szeszélyes, kiismerhetetlen és olyan ingatag,

ám megváltozni nem igen fog, soha.

Megérkezett az ősz ismét

Megérkezett az ősz ismét, színes levelek hullanak,

az állatvilág buzgón, szorgosan gyűjtöget télre,

és bizony egyetlen percre sem nyugszanak.

Az élelmen múlik a túlélés, várakozásra nincs idő,

lesznek állatok, amelyeket elhagy a szerencse,

és közülük nem igen marad majd hírvivő.

Az emberek világa is hasonló, ott is fontos az étel,

s ők csupán máshogyan dolgozzák fel mindezt,

nem aggódnak emiatt, míg győzik pénzzel.

Ősszel, az egyik kedvenc ételük, a jól hízott kacsa,

mely megsütve ínycsiklandó, s igen finom étek,

és örülhet az, aki végre vihet belőlük haza.

Ám az utóbbi években mindig felüti a fejét valami,

s pont akkortájt, amikorra meghíznak a kacsák,

így pusztul el mindaz, ami hazai, s tanyasi.

Megérkezett az ősz ismét és beszürkülnek a napok,

a szél gonosz ereje süvöltve hozza el a hideget,

és borzonganak majd a kicsik és a nagyok.

A hiénák stratégiája

A hiénák stratégiája a felőrlés és a kifárasztás,

a félelem fenntartása az éles hangjukkal,

s a tudatos, célratörő kiválasztás.

Először az öreg és sérült egyedeket támadják,

majd következnek a gyengék, az elesettek,

s végül a fiatal, újszülött állatkák.

Nem kegyelmeznek, ha bármi esélyt is látnak,

s kímélet nélkül széttépik az áldozataikat,

hiszen mindőjük húsára vágynak.

A hiénák stratégiája, megenni minden állatot,

elvenni más ragadozóktól is a zsákmányt,

a számukra ez az ideális állapot.

Állatoknak tartva

Állatoknak tartva kezelnek, s bánnak velünk,

elvárják, hogy ugorjunk a parancsszóra,

s önmagunkért semmit ne tegyünk.

Meghatározzák, hogy miről, mit gondoljunk,

mit szabad ennünk, miféléket is ihatunk,

s főleg semmit meg ne fontoljunk.

Eldöntik kit szerethetünk, kikkel kell élnünk,

kiknek kell átadni összegyűjtött javainkat,

s elérik, hogy folyamatosan féljünk.

Felforgatják, s elpusztítják a békés világunk,

megfigyelnek minden lehetséges módon,

és mindig tudják, miket is csinálunk.

Kísérleti patkányként bánnak a gyerekekkel,

s bármikor el is vehetik őket a szüleiktől,

leszámolnak az érzésekkel, szeretettel.

Állatoknak tartva, háziállatoknak, le is ölnek,

hiszen szentül hiszik, hogy ők különbek,

s eme hazug önámításnak be is dőlnek.

Őszi táj és nyugalom

Őszi táj és nyugalom, színes levelek a fákon,

az élővilág apraja és nagyja szorgoskodik,

s a békesség megpihen ezen a tájon.

A völgyben patak csordogál, a réten virágok,

nyulak szaladnak játszadozva mindenfelé,

s a tenger felől felbukkantak a sirályok.

Őzek legelnek, készülnek a hideg, zord télre,

a közelükben róka oson a bokrok között,

s reméli, egy állat sem veszi észre.

A magasban réti sas száll, átszelve a vidéket,

a pockok és az egerek is a kedvére valók,

tavasszal pedig imádja a fácáncsibéket.

A hegyek irányából néhány varjú is ideszáll,

s mély hangon károgva üzenik társaiknak,

a számukra egy elhullott tetem az ideál.

Őszi táj és nyugalom, cirógat a Nap melege,

s miközben enyhe szellő suhan a távolba,

alvásra készülődik az állatok serege.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31