https://gyulaversei.hu/

Nehéz beismerni a hibákat

Nehéz beismerni a hibákat és a tévedéseket,

s azt, hogy sikeres volt a megtévesztés,

elnyomva az igaz véleményeket.

Sérti mindenki egóját a tudat, hogy hibázott,

hogy beleesett a gyilkosok csapdájába,

s önmagára biza nem vigyázott.

Megalázó lenne belátni az értelem kudarcát,

a szégyent, hogy ilyesmi megtörténhet,

s elismerni a gonoszok uralmát.

Kínossá válhat szembesülni a gyengeséggel,

és a hiszékenység miatti pusztulással,

az izzó, fájdalmas veszteséggel.

Nehéz beismerni a hibákat, de nincs más út,

anélkül soha nem létezhet önbecsülés,

értelmetlen lesz a jelen, s a múlt.

Mérgező gyomok

Mérgező gyomok lepték el a csodálatos kertet,

s már felütötték a fejüket minden részen,

ez pedig semmi jót nem sejtet.

A haszonnövények eddig gyarapodtak szépen,

cirógatta őket a Nap és locsolták az esők,

s békésen hajlongtak a szélben.

Teremtek is bőven és nem pusztították a talajt,

idilli volt a környezetük, s igen rendezett,

amit a gaz a pusztulásba taszajt.

Mérgező gyomok, melyek semmit nem érnek,

és a létük csak kárt okoz a kerti világnak,

ahol is a kultúrnövények élnek.

Varázslatos pillanatok

Varázslatos pillanatok, melyeket megőriz a szív,

melyek örökre reménnyel töltenek el,

s melyekért a lélek csatákat vív.

Csatákat vív megterhelve a nehéz napok idején,

s a számtalan próbatétel szürkeségében,

míg megpihenhet a béke szigetén.

Csatákat vív másokkal és önmagával is folyton,

mivel tudja, érzi, csakis úgy sikerülhet,

ha végre úrrá tud lenni a sorson.

Varázslatos pillanatok, amikre vágyik az ember,

s amelyekért sokszor bármit megtenne,

remélve, hogy boldog lesz egyszer.

Selymes szellők bársonyán

Selymes szellők bársonyán fut a végtelen idő,

és eme puha úton viszi a múltat, a jelent,

s még számára is kérdéses a jövő.

A jövő, amelyet az igaz szeretet tehet szebbé,

és melyben az őszinteség a becsület társa,

s melyet a szív kovácsolhat eggyé.

A jövő, amelynek útja a galaxisok közé vezet,

ahol minden igaz ember békére találhat,

s amely begyógyít minden sebet.

Selymes szellők bársonyán suhannak a lelkek,

és a hosszú, kimerítő küzdelmeik után,

a felfoghatatlanban békére lelnek.

Új rügy fakad

Új rügy fakad egy már halottnak tűnt ágon,

még gyengécske, kicsi és alig látható,

ám kifejlődve szép lesz a nyáron.

A haldokló növény eme rügyben él tovább,

neki adja át az erejét, a tapasztalatait,

és innen a szél sem viszi odább.

A reménytelenségből képződött ez a hajtás,

amely egészséges és egyre erősödik,

jót tett neki a rövid téli alvás.

Új rügy fakad, s a jövő reményét hordozza,

megmutatja, hogy az életösztön óriási,

s míg él, a természet gondozza.

Az élet nem adja fel

Az élet nem adja fel, újra és újra talpra áll,

s legyen bármekkora nyomás alatt is,

harcol, nem pedig a csodára vár.

Mint a mondabeli főnixmadár új életre kel,

s hiába pusztítják háborúk, vagy mérgek,

végezetül újfent és ismét csak nyer.

Az élet nem adja fel, sem most, sem soha,

s bármennyire is igyekszenek megtörni,

neki a végtelenben is marad nyoma.

Mindenki fölött

Mindenki fölött eljár az idő, s mind elkopunk,

sem az elménk, sem a testünk nem a régi,

és biz lassacskán teljesen elfogyunk.

A teljesítményünk gyengül, a lelkünk kifárad,

nem tudunk gyorsan futni, mint egykor,

és a szánk már a beszédtől kiszárad.

Nem tudunk felugrani az asztalra páros lábbal,

nem ragyogunk, mint a fény a sötétben,

és nem birkózunk meg sok számmal.

A vágyaink még éltetnek, bár a szívünk fárad,

az érzéseinkben sokkal több a zűrzavar,

és az énünk eme helyzet ellen lázad.

A feledékenység többször látogat meg minket,

s minden alkalommal másként látjuk azt,

mennyire tudjuk teljesíteni a szintet.

Ugyanakkor mások ugyanazt várják el tőlünk,

ugyanazt, mint húsz, netán harminc éve,

s nem nézik, hogy mi is lett belőlünk.

Mindenki fölött ott függ a végzetnek kaszája,

s hiába nem hagytuk el fiatalon a világot,

utunk egyetlen helyre vezet, a halálba.

A hiénák stratégiája

A hiénák stratégiája a felőrlés és a kifárasztás,

a félelem fenntartása az éles hangjukkal,

s a tudatos, célratörő kiválasztás.

Először az öreg és sérült egyedeket támadják,

majd következnek a gyengék, az elesettek,

s végül a fiatal, újszülött állatkák.

Nem kegyelmeznek, ha bármi esélyt is látnak,

s kímélet nélkül széttépik az áldozataikat,

hiszen mindőjük húsára vágynak.

A hiénák stratégiája, megenni minden állatot,

elvenni más ragadozóktól is a zsákmányt,

a számukra ez az ideális állapot.

Ragyogó tavaszi napfény

Ragyogó tavaszi napfény cirógatja az embereket,

és kicsábít minden élőlényt a természetbe,

beragyogva a mezőt, a fenyveseket.

A kék ég végtelen tengerén madárrajok szállnak,

a réten korai virágok bontogatják szirmaikat,

s egy időre távoznak a téli árnyak.

Ragyogó tavaszi napfény hozza vissza a reményt,

s éleszti fel a rég elfeledett vágyak sokaságát,

adva az életnek egy újabb esélyt.

Miért fogadjuk el

Miért fogadjuk el a sorsot, ha alakíthatunk is rajta,

és miért is várnánk tétlenül, a csodában bízva,

miközben a világ nem az a kegyes fajta?

Miért nem küzdünk önmagunkért, a szeretteinkért,

és miképpen lehet az, hogy némán hallgatunk,

lesütve a szemünket az érzéseinkért?

Hogyan fogadhatjuk el, hogy elvegyék az életünk,

és hogyan tűrhetjük azt, hogy kisemmizzenek,

s mások döntsék el, miképpen élhetünk?

Miért fogadjuk el, hogy folyton semmibe vesznek,

elvárva, hogy létünkkel ne terheljük a Földet,

miközben ők dőzsölnek, isznak és esznek?

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31