Mivé is leszünk

Mivé is leszünk az időnek fodrozódó sodrában,

mivé válunk az egyre keményedő életben,

s hogyan tart a sors ennyire fogságban?

 

Miért is vagyunk olyanok, mint egy apró virág,

amelyiket a legkisebb szél is meghajlíthat,

s még csak nem is tud minderről a világ?

 

Hogyan válhat zavarossá a kristálytiszta patak,

amelyikben egykoron a pisztrángok úsztak,

s melyben ma már senki nem fog halat?

 

Miként juthat valaki csakúgy a szakadék aljára,

mikor egykor fentről, a magasból nézett alá,

s onnan nevetett mindenkinek az arcába?

 

Mivé is leszünk, ha végleg kihuny a csillagunk,

és egykori ragyogásunk immár a múlté lesz,

s többé soha, senkinek nem csillogunk?

question mark 7211815 1280

A korosztályok között

A korosztályok között nem lehet békesség soha,

s nem lesz megértés sem, az önfejűség miatt,

amíg eme viszályt be nem lepi az idő pora.

 

Minden ember azt hiszi, hogy tudja, mi az igaz,

s ettől a tudattól nem tágít, nem enged belőle,

ami végül nem történik meg, az a vigasz.

 

A korosztályok között a harc az idők végéig tart,

pedig nem kellene így lennie és értelmetlen,

sajna eddig minden józan gondolat elhalt.

scream 1819736 1280

Az elmúlás küszöbén

Az elmúlás küszöbén felidéződnek a régi dolgok,

emlékek sokasága tör fel a lelkek mélyéből,

köztük sikeres tettek és tragikus sorsok.

 

Újra megelevenednek a gyermeki évek, s a család,

az ifjúkori tévedések, hibák, az izzó szerelmek,

a fájó kudarcok és a megnyert csaták.

 

A felnőtt időszak nehézségei, a sok-sok tennivaló,

a rengeteg munka, a mindennapi küzdelmek,

a jólét ideje, s mikor nem volt ennivaló.

 

A vágyak suhanása, az elképzelések, álmok ideje,

a tavasz csillogása, a nyári programok sora,

a szép őszi tájak és a télnek a hidege.

 

Az elmúlás küszöbén, mikor közel a végső béke,

frissebbnek tűnnek az elfeledett események,

s mindaz, ami egykor nem jött létre.

istockphoto 1280756989 170667a

Nehéz idők

Nehéz idők, s gonosz sötét idők járnak,

az emberek félnek, rettegnek,

s nyugalomra vágynak.

 

Félik, hogy elveszíthetik a családjukat,

felélik a kis tartalék pénzüket,

s elvesztik a barátaikat.

 

A gyerekeik jövőjéért aggódnak sokan,

holott már a jelenük is rémes,

s az idejük pedig rohan.

 

A vágyak, s álmok szerényebbé váltak,

szinte nem is léteznek újabban,

a lelkek harcban állnak.

 

Harcban mindenért, ami fontos nekik,

amiért képesek áldozatot hozni,

s közben önmagukat eszik.

 

Varászlatos szerelmek, ölelések hiánya,

s megannyi szívből jövő érzés,

keserűen kiált a világba.

 

Nehéz idők és sanyarú, tragikus sorsok,

kemény küzdelmek, fájdalmak,

megoldásra váró dolgok.

 

Kisüthetne a Nap, nyílnának a virágok,

s visszatérhetne a normális élet,

ha tenne érte minden lélek.

bluebell, forest, england

Tragikus sorsok

Tragikus sorsok és tönkretett életek,

kiszolgáltatott emberek, s családok,

hazugságokkal álcázott gyilkos terv,

egymást érik az új, s újabb csapások.

 

Láthatatlan ellenséggel vívott csata,

világháború zajlik, csak más néven,

gazdasági manipulációk tömkelege,

s tömeghisztéria, hogy a nép féljen.

 

Tragikus sorsok, rettegés és zsarolás,

megtévesztés, s uszítás egymás ellen,

maszkokba zárt lelkek, s gondolatok,

a cél az, senki megszólalni se merjen.

 

Becstelen, lelketlen, gonosz hatalom,

programozott, agymosó médiák sora,

arcukat adó, s népre ható személyek,

harc nélkül a remény is elszáll tova.

guy, man, people

Túlterheltség

Az élet útján sok a teher,

s csak egyre nő a számuk,

akad gond nem egy, ezer,

holott nem vágyunk rájuk.

 

A nap minden perce nehéz,

s komoly próbatételek sora,

a jó néhanapján talán benéz,

ám nem marad sokáig soha.

 

Boldognak tűnhetnek órák,

s esetenként meglehet azok,

a történések az útjukat róják,

sajna utánuk jönnek a bajok.

 

Minden jó elillan biz hamar,

a sötétség fátyla reánk tekint,

a remény sok vizet nem zavar,

küzdhetünk újra, újból, megint.

 

Hőségtől gyötörten harcolunk,

izzadtságtól áztatott a ruhánk,

új, s újabb álmokat hajszolunk,

a szerencse nem tekint le reánk.

 

A túlterheltség végezhet velünk,

egyikünk a másik után hullik el,

a világból kevés jó jut nekünk,

nyugalmat lelkünk így nem lel.

books, woman, girl