június 2023 - Kiss Gyula versei

Az élet nagy színpadán

Az élet nagy színpadán mindhalálig küzdenünk kell,

és soha nem hagyhatjuk abba, amíg csak élünk,

különben a lelkünk nyugalmat nem lel.

Nem adhatjuk meg magunkat a sorsnak, harc nélkül,

még akkor sem, ha sokszor mélypontra kerülünk,

és akkor sem, ha elbukunk legvégül.

Amíg élünk, a tetteink minősítenek majd bennünket,

a szeretet erőt ad a legnagyobb bajnak idején is,

s így a kudarc nem szegheti a kedvünket.

Az élet nagy színpadán gyakorta villámok cikáznak,

és folyton támadnak minket a viharok, de hiába,

ha reánk a mennyben angyalok vigyáznak.

Majd egy szép napon

Majd egy szép napon talán lehull az a sötét lepel,

amely a szemek elől eltakarta az igazságot,

s azt is, hogy a remény a padlón hever.

Akkorra bizony nem lesz visszaút, túlontúl késő,

az esélyek elúsztak a hiszékenység tengerén,

és a küzdelmek sorában eljön a végső.

Majd egy szép napon, amikor a Nap fent ragyog,

láthatja azt a rengeteg sírhalmot a temetőkben,

amelyeket éjjelente gyászolnak a csillagok.

Ha mindenki

Ha mindenki csak vár a sült galambra tátott szájjal,

s a szemeit behunyva álmodozik a jóról,

akkor ki is törődne bárki mással.

Vár, miközben telnek a percek, az órák és a napok,

kezd türelmetlen lenni, s korog a gyomra,

érzi, ideje alkotni valami nagyot.

Érzi, ám mégsem tesz semmit, tegyék meg mások,

azonban ez a gondolkodás a vég felé visz,

s kútba eshetnek a szép álmok.

Ha mindenki tétlenül ül, s bambán bámul maga elé,

biz csalódhat, mert a többi ugyanezt teszi,

s mind haladnak az éhhalál felé.

Elszegényítés

Elszegényítés folyik a hörcsögök kis falvaiban,

és mindaz, amit összegyűjtöttek az itt lakók,

már ott hever, idegenek markaiban.

Eddig jólétben éltek és a magtáraik tele voltak,

egész életükben szorgosan élelmet kerestek,

s kitartásukról nóták, regék szóltak.

Nyugodt, békés napjaiknak sajna eljött a vége,

míg pihentek, sötét viharfelhők gyülekeztek,

s ők mindezt biza nem vették észre.

A szennyes eső kiöntötte őket az alagútjaikból,

a felszínre hozta a tárolt kukoricát, s búzát,

így nem sok maradt a kilátásaikból.

Az életük munkáját a szemük előtt rabolták el,

fácánok, foglyok, pockok tömték magukba,

s ezt látva tudták, hogy harcolni kell.

Elszegényítés réme függ a szegény fejük felett,

valamennyiük léte immáron kérdésessé vált,

s talán ennél még rosszabb is lehet.

Az élethez

Az élethez igen nagy erő kell, kitartás és akarat,

számtalan akadály nehezíti az ember életét,

s oly ritkán hallani felemelő szavakat.

Ellenkezőleg, becsapást, félrevezetést, ármányt,

melyek megkeserítik a legszebb napokat is,

és nem hoznak előnyt, csak hátrányt.

Az élethez jókora türelem szükségeltetik végig,

s hihetetlen megpróbáltatások sokasága vár,

mielőtt a remény csillaga felfénylik.

A mobilok bűvöletében

A mobilok bűvöletében éldegélnek az emberek,

a szemük szinte már összenőtt a képernyővel,

és nem tűnik fel, ha valami nem kerek.

Ilyetén lemaradnak a valódi világ szépségeiről,

s nem lesz saját gondolatuk szinte semmiről,

az élet kérdéseiről, a lélek mélységeiről.

Így lesznek befolyásolhatóak és engedelmesek,

mindenre bólogatóak, s küzdeni képtelenek,

akik minden normalitást elfelejtenek.

A mobilok bűvöletében elvesznek az érzelmek,

elhomályosul a tudat, s mindaz, ami emberi,

ugyanakkor megmaradnak a félelmek.

Az elkényelmesedett elme

Az elkényelmesedett elme megpuhítható könnyen,

irányítható, félrevezethető és megtéveszthető,

nem sziporkázik, csak éldegél csöndben.

Elvan a maga kis keretei között, s bámul a világra,

gondolkodás nélkül elhiszi amit hall, mindig,

nem ellenkezik, s nem bocsátkozik vitába.

Az elkényelmesedett elme befolyásolható nagyon,

elfogad minden valótlant, az igazat kevésbé,

és minderre talán rá fog jönni egy napon.

Mikor valaki fiatal

Mikor valaki fiatal, még hevítik az édes álmok,

teli van reménnyel és forró vágyakkal,

s nem sejti, a világ milyen álnok.

Mire rádöbben a valóságra, sajnos bizony késő,

számtalan kudarc éri, sok sebből vérzik,

és rájön, az útja nem lesz fénylő.

Ellenkezőleg, igen sok nehézség gyötri a lelkét,

rengeteg gondja akad és sokat csalódik,

s elveszni látja valamennyi tervét.

Mikor valaki fiatal, nem hisz az előtte járóknak,

a tanácsaikat kineveti, butaságnak tartja,

és elhiszi, soha nem bánkódhat.

Micsoda öröm izzadni

Micsoda öröm izzadni, biz valóságos mámor,

a pokoli hőség áldásait élvezhetjük,

és legalább naponta százszor.

Olyan jó, amikor a sós lé belefolyik a szembe,

vagy marja a bőrt, a test minden táján,

s ettől jön meg az ember kedve.

Kedve ahhoz, hogy egy kis hűs fürdőt vegyen,

azután keressen valamilyen árnyékot,

és végül már semmit ne tegyen.

Micsoda öröm izzadni, ez minden ember álma,

persze vannak, akik nem imádják ezt,

s ők a hűvösre vágynak, már ma.

A hőségtől szenvedve

A hőségtől szenvedve nem ugyanaz semmi,

sokkalta nehezebb még levegőt kapni is,

s még fárasztóbb a dolgunkat tenni.

Kimerültebb, s idegesebb ilyenkor az ember,

ingerlékenyebb, szinte robbanásra kész,

és nyugalmat, békességet nem lel.

A hőségtől szenvedve igen kínzóak a napok,

a türelem elbujdokol árnyasabb vidékre,

s mindezt szenvedik, kicsik, nagyok.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30