viszály Archívum - Kiss Gyula versei

A gyűlölet rátelepszik

A gyűlölet rátelepszik mindenre, az életre,

és folyamatosan mérgezgeti a lelkeket,

hiába fogadják ezt sokan kétkedve.

Megmérgezi a perceket, órákat, s napokat,

méreggel telített az étel a víz és a levegő,

a gyűlölet gyorsan feledteti a bajokat.

Haragra buzdít, viszályt szít, s ölni késztet,

ellenséget csinál a legjobb barátokból is,

és nem marad utána más, csak érdek.

A gyűlölet rátelepszik a szeretetre, s a jóra,

igyekszik elfojtani az összes igazi érzést,

és soha nem hallgat az értelmes szóra.

Egyre nagyobb a szakadék

Egyre nagyobb a szakadék az emberek között,

egyre nő a feszültség, a meg nem értés,

és a tudatlanság rejlik emögött.

Egyre terjed a gyűlölet, a levegő haraggal teli,

a téboly beszennyezi a mindennapokat,

és ennek okát mindenki másban leli.

Egyre nagyobb a szakadék az emberek között,

a szeretet és a jó szándék vészesen fogy,

a butaság teret nyer az értelem fölött.

Káoszt teremteni könnyű

Káoszt teremteni könnyű, csak uszítás szükséges hozzá,

no meg rengeteg hazugság, ármány és fondorlat,

s nincs, ami a békés életet visszahozná.

Akik a káoszt létrehozzák, azok uralni akarják a világot,

sőt, már rég uralják is a megtévesztés leple alatt,

s úgy eltapossák, mint egy apró virágot.

Káoszt teremteni könnyű, hiszen felpaprikázható bárki,

és az emberek igen fogékonyak az álságos tanokra,

a zűrzavarból viszont nehéz kiutat találni.

Az embereknek nem bántani kellene egymást

Az embereknek nem bántani kellene egymást, hanem óvni,

és nem ármánykodni, irigykedni, rosszat akarni,

hanem a jó mellett kiállni, s azért szólni.

Szeretet, megbecsülés és tisztelet nélkül, csak a viszály dúl,

a harag tombol, a gyűlölet pusztít, s a butaság öl,

így nehezen juthat a világ, a sötétségen túl.

Az embereknek nem bántani kellene egymást, ellenkezőleg,

segítő kezet nyújtani a gyengéknek, elesetteknek,

és kitartani, amíg a dolgok elrendeződnek.

Az emberek békésen megférnének a világon

Az emberek békésen megférnének a világon, ha hagynák,

ha nem szítanák érdekkörök a feszültséget folyvást,

és a rosszat nem mindig a kisemberek kapnák.

Nem bántaná senki a másikat, mivel nem is lenne érdeke,

és senki nem törődne azzal, hogy ki, miket csinálhat,

ha nem lenne a hatalom elnyomó kényszere.

Az emberek békésen megférnének a világon, akár örökre,

amennyiben mindenki élhetné a saját mindennapjait,

és nem akarna a gonosz háborút, mindörökre.

Az élet folytonos harcok sokasága

Az élet folytonos harcok sokasága és küzdeni muszáj,

ki-ki megvívja a saját harcait, önnön rémei ellen,

ám hiába remél békét, rengeteg a viszály.

Az élet folytonos harcok sokasága, egy végtelen csata,

nincs hozzá recept és sokszor nincs hozzá fegyver,

mégis reméli a lélek, hogy élve jut haza.

Egy szerelmes szív sok mindent kibír

Egy szerelmes szív sok mindent kibír, ha muszáj,

s elfogadja sokszor az elfogadhatatlant is,

hogy ne legyen sértődés és viszály.

A békesség érdekében alkut köt önmaga lelkével,

és fájdalmasan ugyan, de mégis fejet hajt,

csak így tud megbirkózni a terhével.

Egy szerelmes szív sok mindent kibír és szenved,

s bár olykor megértőnek tűnik, kedvesnek,

a lelke mélyén mindig küzd, senyved.

Kimerülten nehéz

Kimerülten nehéz bármiben jót alakítani,

s bizony nem könnyű kitartani sem,

nemhogy az elmét gyarapítani.

Fáradtan semmi nem olyan, mint kellene,

s nem is esik jól még a finom étek sem,

viszont előbukkan az ember jelleme.

Kizsigerelten a szép is rút, s a jó is rossz,

a kedvesség és a szeretet nem léteznek,

a kín viszont végtelenbe nyúló hossz.

Elgyötörten esélytelen bármilyen vígság,

s nem vágyik senki még erotikára sem,

nem számít biza semmiféle hívság.

Kimerülten nehéz megtenni, mit muszáj,

sőt, még azt is amire nagyon vágyunk,

viszont viharrá lesz minden viszály.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30