Egy nemzet sorsát eldöntheti

Egy nemzet sorsát eldöntheti, hol tartja az eszét,

van-e bátorsága megküzdeni a szabadságáért,

s mi jellemzi, a fényes kard, vagy a szemét.

 

Képes-e a hazájáért vészterhes időkben harcolni,

és egy emberként összefogva csatába indulni,

vagy fejet hajt, s akkor meg fogják sarcolni.

 

Képes-e félretenni a nézeteltéréseket, a haragot,

az egyéni sértettséget, dacot és a büszkeséget,

s odaadni a lelkéből, a szívéből egy darabot.

 

1848. március 15-én erre képessé vált a magyar,

a szabadság utáni vágy beragyogta a kék eget,

s mindőjük kardot kötött az oldalára hamar.

 

Petőfi Sándor és a márciusi ifjak kiálltak bátran,

szembeszálltak a zsarnokokkal, elnyomókkal,

s Magyarhon népe velük tartott e csatában.

 

Kitört a szabadságharc, fennen lobogott a zászló,

a piros-fehér-zöld szín ott volt már mindenütt,

most az elnyomottak tömegéből lett a vádló.

 

Kossuth Lajos hívó szavára hazatértek a katonák,

a huszárokat szólította a vér és a hazaszeretet,

s nem állította meg őket a félelem, babonák.

 

1848.-49. dicsőségét az emlékezet nem feledheti,

nem feledheti az áldozatokat, a vért, a hűséget,

és a magyar szabadságvágyat nem temetheti.

 

Egy nemzet sorsát eldöntheti, miért él, miért hal,

mi a fontos a számára és van-e benne becsület,

amelyik népben ilyen nincs, az biztosan kihal.

image 1773487347472 compressed

Az idő vándora

Az idő vándora megfogta a kis batyuját,

s végiggondolta miket pakoljon bele,

mielőtt bezárná a kis háza kapuját.

 

Pakolni való pedig szép számban akadt,

szerelmek, érzések, vágyak és álmok,

a szíve a bánatba majd beleszakadt.

 

Szomorú volt, hogy nem várhat tovább,

ám sietős a dolga, hisz ketyeg az óra,

s muszáj mennie egy házzal odább.

 

Azért még igyekezett elpakolni ezt, azt,

a szeretet emlékét, a béke pillanatait,

nem pedig szemetet és gisz-gazt.

 

Megrázta a batyut, érezte van ám súlya,

mégis eltette a fiatalság vidámságát,

és az egészség perceit is az útra.

 

Beszuszakolta melléjük a jót, a reményt,

a becsületet, tisztességet, az értelmet,

s nem utolsósorban az igaz erényt.

 

Az idő vándora bekötötte a batyu száját,

elmerengett, milyen csodás volt régen,

körbenézett, s lekapcsolta a lámpát.

image 1771783776423 compressed

Aki nem tapasztalta meg

Aki nem tapasztalta meg, mi is az a szegénység,

és aki soha nem nélkülözött semmiben sem,

annak nem is jelent semmit a reménység.

 

Aki nem tapasztalta meg, mit jelent a betegség,

a folyamatos kín, a szenvedés és a fájdalom,

annak nem mond semmit a végtelenség.

 

Aki nem tapasztalta meg, milyen is nélkülözni,

milyen is éhezni és pár jó falatra vágyakozni,

annak mit sem jelent a szó, könyörögni.

 

Aki nem tapasztalta meg, hogy milyen is a hitel,

milyen folyton rettegni és félelemben élni,

annak még a teljes győzelem sem siker.

 

Aki nem tapasztalta meg, milyen keserves a lét,

és mennyire rossz is esélytelenként küzdeni,

annak ez az élet, egyáltalán nem lehet tét.

image 1772129952684 compressed

Illúzió a nap minden perce

Illúzió a nap minden perce, az egész élet,

csupa hamisság és szemfényvesztés,

és ezt érzi minden józan lélek.

 

Érzik a lelkek azt a mélységes sötétséget,

amely elnyomja a szabadság létezését,

s mely veszélyezteti az emberiséget.

 

Illúzió a nap minden perce, s maga a lét,

a szeretet és a jóság csupán vágyálom,

nem kevesebb, a megmaradás a tét.

image 1772129956776 compressed

A sekélyes elmék világában

A sekélyes elmék világában nagy a verseny,

folyamatosan méricskélik a másikat,

s mind töri magát, hogy nyerjen.

 

Vetélkednek, kinek is van bölcs gondolata,

és ki az, aki végül hazaviszi a pálmát,

kinek ármányosabb a fondorlata.

 

A sekélyes elmék világában boldog az élet,

hisz nem esik nehezükre a sok tudás,

és mindennap csak emelik a tétet.

tears 934725 1280

A világ csak illúziók sokasága

A világ csak illúziók sokasága és nem kevesebb,

ám nem is több, olyan, mint a bűvésztrükk,

s a galaxisban itt élni a legnehezebb.

 

Illúzió a jóság, a szépség, a becsület, a szerelem,

a segítőszándék, az összetartás és a szeretet,

ám mindezt elleplezik oly kegyesen.

 

Illúziók a mindennapok is, mindaz, ahogy élünk,

s ahogyan reménykedünk egyfajta csodában,

miközben pengeélen táncol a létünk.

 

A világ csak illúziók sokasága, ám lehull a lepel,

s azután a mély sötétség lesz az úr a Földön,

mi eddig volt, az a vértócsában hever.

istockphoto 912003066 612x612 1

Zűrzavar és káosz

Zűrzavar és káosz uralja a mindennapok perceit,

emberek milliói rettegnek, s bizonytalanok,

közben rájuk hárítják a világ terheit.

 

Szemfényvesztés zajlik, a homály egyre csak nő,

nehéz átlátni a sötétség szövevényes hálóján,

amit a láthatatlan kezek sokasága sző.

 

Zűrzavar és káosz fojtogat mindent, főleg a létet,

s ha az emberiség nem képes magához térni,

a végzet az asztalra teszi az utolsó tétet.

poker 3024531 640

Sakkjátszma az élet

Sakkjátszma az élet, amelyben csak bábuk vagyunk,

lépkedünk, ahogy a tehetségünkből futja,

s ez így megy, amíg meg nem halunk.

 

Próbálunk igyekezni, de a játékot uralni nem tudjuk,

a szabályok soha nem nekünk kedveznek,

és időbe kerül, mire mindezt felfogjuk.

 

Sakkjátszma az élet, ám itt, nem a továbbjutás a tét,

s nem csupán a versengés, a játék izgalma,

hanem annál sokkal több, maga a lét.

chess 5902045 1280

A sátáni sakkjátszma

A sátáni sakkjátszma nagyon hosszú ideje zajlik,

a táblán taktikusan tologatják a bábokat,

s a feladásra egyikük sem hajlik.

 

Ez az egész a nyilvánosság számára nem látható,

sőt, gondosan eltitkolt helyeken történik,

s a kimenetelétől jó nem várható.

 

A sátáni sakkjátszma tétje óriási, élet, vagy halál,

s az eredmény kihat az egész emberiségre,

eme küzdelemben soha nincs határ.

chess 6490816 480

Az élelemtől megfosztva

Az élelemtől megfosztva éheznek az emberek,

az összes boltban korlátozzák a vásárlásokat,

és vár még megpróbáltatás rájuk rengeteg.

 

Mézes mérget csöpögtetnek a füleikbe folyton,

befolyásolják az időjárást, eltakarják a Napot,

s a sorsot véres pénzükkel ragadják torkon.

 

Gondoskodnak, hogy betegség mindig legyen,

s gépek nélkül is mossák az üresedő agyakat,

pusztuljon végleg a múlt, a jövő és a jelen.

 

Ellehetetlenítik az életet, s elveszik a reményt,

hazugságokkal fogságban tartják az értelmet,

és el akarnak pusztítani minden szegényt.

 

Az élelemtől megfosztva egyre nehezebb a lét,

jutna mindenkinek bőven, csak nem hagyják,

itt már nem az étel, hanem az élet lett a tét.

istockphoto 1339414867 612x612 1
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.