természet Archívum - 2 / 6 oldal

Ahol hóvirágok nyílnak

Ahol hóvirágok nyílnak, ott már a tavasz közeleg,

selymesebben cirógatja a tájat a hűs szellő,

és a Nap melege is egyre közelebb.

Éled a természet és madarak vidám éneke hallik,

az ég kékjében szárnyalnak a sasok, ölyvek,

s alant, a növő fűben is élet zajlik.

A varjak károgva csomagolnak, érzik a változást,

a telet a városban töltötték, itt csemegéztek,

és immár elkészítették a számadást.

Ahol hóvirágok nyílnak, ott magára lel a remény,

sőt, a szeretet is ébredezik végre-valahára,

és egy rideg lélek sem olyan kemény.

A kalitka fogságában

A kalitka fogságában vidáman énekelnek a madarak,

az életről, a természet szépségéről, a kék égről,

s csicseregve idézik fel a régi, szép nyarakat.

Énekelnek a barátságról, a szeretetről, a szerelemről,

a ragyogó Napról, a tollaikat borzoló szellőről,

a virágokról, a fákról és a zöld levelekről.

Amíg dalolnak, elfeledik, hogy igazából csak foglyok,

ez fel sem tűnik nekik, hiszen kapnak enni, inni,

s úgy érezhetik, hogy elkerülik őket a gondok.

A kalitka fogságában élnek, s kívül sok szépet látnak,

látják a felhőket és a szabadon szárnyaló társaikat,

akik hamarosan majd maguk is fogollyá válnak.

Könnyeznek a felhők

Könnyeznek a felhők, így siratják el a nyarat,

ily módon búcsúznak el tőle egy jó időre,

s mindeközben vízzel töltik fel a tavat.

A tavat, amely kiszáradt a nagy hőség idején,

és amely már szinte a sivatag másává vált,

kiszáradt növényekkel parányi szigetén.

Szomorúságuk által újra kizöldellnek a rétek,

szerte sarjad a friss fű és a természet éled,

előbb-utóbb a remények is visszatérnek.

Könnyeznek a felhők, az ősz vigasztalja őket,

ígéri, jól meglesznek majd egymás mellett,

és az élővilág végre kicsit hátradőlhet.

Színesednek a falevelek

Színesednek a falevelek, lassacskán közeleg az ősz,

a nyár fogta a kalapját és búcsút intett vele,

immár a forróság sem lesz olyan bősz.

Még vannak termések, melyek begyűjtésre várnak,

a kiskertekben és a termőföldeken egyaránt,

s odaköszönnek, az útra kelő nyárnak.

A gólyák Afrika felé repülnek, készülnek a fecskék,

s minden állat nyugodtabbá, békésebbé válik,

hisz érzik, pihentetőbbek már az esték.

Színesednek a falevelek, a természet újra átöltözik,

varázslatosabbá válnak a nappalok, s az éjek,

és a szeretet a szívekbe visszaköltözik.

Madárének hangja száll a széllel

Madárének hangja száll a széllel a távolba, messze,

ezek a csilingelő dallamok bejárják a vidéket,

és hallhatóak minden reggel, no meg este.

Madárének hangja száll a széllel, nagyon vidáman,

változatos hangon hívják párjukat a madarak,

s boldogan élik az életüket, eme világban.

A természetben mindenfelé nyílnak a virágok

A természetben mindenfelé nyílnak a virágok folyamatosan,

szebbnél-szebbek, s kellemes illatot árasztanak szerte,

ékesítik a réteket és a völgyeket pompázatosan.

A természetben mindenfelé nyílnak a virágok, ragyog a Nap,

fehér bárányfelhők úsznak az ég azúrkék tengerében,

s eme pazar látványnak határt, semmi nem szab.

Emberek nélkül a Föld egy gyöngyszem lenne

Emberek nélkül a Föld egy gyöngyszem lenne a galaxisban,

nem olyan lepusztult, kizsákmányolt és kizsigerelt,

ahogyan sajnos a világunkban, napjainkban.

Tiszták lennének a patakok, a folyók, a tavak és a tengerek,

az óceánok számtalan halfajnak adnának otthont,

s nem lenne beszennyezve a mező, a rengeteg.

Nem pusztítanának a kegyetlen, véres háborúk mindenhol,

nem létezne a kapzsiság, a totális uralomra vágyás,

s nem lenne mérgezés, elnyomás mindenkor.

A gyűlölet, a harag, az irigység, a rosszindulat, nem létezne,

nem gyötörnék az érzelmek az igaz emberek lelkét,

s az a rengeteg szív, soha, hiába, nem vérezne.

Emberek nélkül a Föld egy gyöngyszem lenne, s csoda szép,

az állat és növényvilág nyugodtan élhetné az életét,

a Nap beragyogná a rétet és kék lenne az ég.

Éled a természet és éled a remény

Éled a természet és éled a remény, a lélek pedig örül,

napfény tükröződik a tavakban, a folyók vizén,

s a szomorúságon a vidámság kerül felül.

Éled a természet és éled a remény, élednek az álmok,

új élet sarjad mindenfelé, táncolnak a vágyak,

s fellobbannak a szívek mélyén a lángok.

Színpompás virágok illatát viszi a szél

Színpompás virágok illatát viszi a szél nappal és éjjel,

a természet általuk mutatja meg csodás oldalát,

mikor reggelente együtt kelnek a fénnyel.

Színpompás virágok illatát viszi a szél a messzeségbe,

varázslatos illatuk eljut egész a lelkek mélyéig,

és így, soha nem merül majd a feledésbe.

Közeleg a tavasz, éled a természet

Közeleg a tavasz, éled a természet, hóvirágok nyílnak,

sarjad a fű a mezőkön, nő a jácint, a tulipán,

és a nárciszok a szabadba hívnak.

Közeleg a tavasz, éled a természet és felragyog a Nap,

az emberek vidámabbak, a szeretet erősödik,

s még a remény is, újfent erőre kap.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30