Kárognak a varjak, közeleg a hideg,
a táj még színes, pazar, de már rideg.
Erősen hullanak a fák sárgás levelei,
ez az egész folyamat olyan mesebeli.
Vastagon terül el a rozsdabarna avar,
a szél olykor belekap, itt a tél hamar.
Madarak repülnek magasan az égen,
telelni indulnak a csapataik az éjben.
A Tejút pora gyémántként csillámlik,
alant a tájon, a Hold fénye szikrázik.
A rovarvilág még begyűjti, mit lehet,
a pockok serege végre aludni mehet.
Téli álomra készül már az állatvilág,
s lehullatja szirmait a sok szép virág.
Minden elcsendesedik, az ősz pihen,
az élet elszenderedik, volt már ilyen.
Kárognak a varjak és sűrű köd szitál,
s a láthatatlan zóna még kicsit kivár.
Parány remény ébred a nedves fűben,
jövőre is lesz része a világnak zöldben.
