Saját alkotásaim
A lélek számtalan titkot őriz, igen sok félelmet,
rengeteg szív mélyén rejlő álmot, s vágyat,
és megannyi, némán kiáltó érzelmet.
A lélek számtalan titkot őriz, sokszor a halálig,
és eközben mosolyog és szenved is belül,
mialatt a tüze a hamu alatt parázslik.
Mire vágynak az emberek? Egészségre, szeretetre,
boldogságra, örömre, vidámságra, jólétre,
és nem kihasználtságra, fegyverekre.
Szerelemre, megértésre, elfogadásra, nyugalomra,
békességre, nem háborúkra, fenyegetésekre,
s arra, hogy élve vonuljanak nyugalomba.
Igaz ölelésekre, egy élhető életre, szabad akaratra,
szépségre, jóságra, az érzelmeik viszonzására,
és szállni a reménnyel, minél magasabbra.
Mire vágynak az emberek? Arra, hogy élhessenek,
mindennemű korlátozás, sanyargatás nélkül,
és soha, de soha többé ne félhessenek.
Soha valóra nem vált álmokból rengeteg akad,
kinek-kinek megvannak a saját reményei,
amelyekből végül oly kevés marad.
Soha valóra nem vált álmokból épül ez a világ,
vágyakból, óhajokból és sok érzelemből,
végül sokaknak mégsem nyílik virág.
Mi mindenről mondunk le az életünk folyamán,
mennyi álmunkról, vágyunkról, óhajunkról,
amíg utazunk a sorsunk gyors vonatán.
Mi mindenről mondunk le, amiről nem is kéne,
és mennyi mindent áldozunk be muszájból,
s mennyit küzdünk, míg kijutunk a fényre.
A népszerűségre sokan vágynak, hiszen az az álmuk,
bármit meg is tesznek, hogy a céljukat elérjék,
és minél többen csodálattal nézzenek rájuk.
Sajátjukként adják elő mások ötleteit, szavait, írását,
és sok olyan dolgot, amelyhez semmiféle közük,
ám ezeket önnön remekműveként kínálják.
A népszerűségre sokan vágynak, de tehetség nélkül,
ám aki más tollaival ékeskedik, az el fog bukni,
és meg is szégyenül mindenki előtt legvégül.
Ki nem mondott szavak, s belül perzselő szenvedély,
amíg a lélekben viharként dúlnak az érzelmek,
addig a bizonytalanság ereje nem csekély.
Ki nem mondott szavak, tüzes vágyak és szép álmok,
kellemes képzelgések szállnak az óhajok útján,
míg el nem oltják a fennen lobogó lángot.
Sokszor nem kaphatjuk meg azt, amire vágyunk,
legyen az szerelem, szeretet, vagy a pénz,
s így nem válhat valóra az álmunk.
Sokszor nem kaphatjuk meg az óhajaink tárgyát,
és hiába küzdünk, hiába szenvedünk sokat,
nem látjuk meg, az angyalok szárnyát.
Rózsaszín álmok homályosítják el a szemet sokszor,
a szép álmok ideje igen hamar lejár és eltűnik,
hisz a sors legtöbbször, nem a jóra voksol.
Rózsaszín álmok homályosítják el a szemet, vakítva,
és sikereket, dicsőséget vetítenek az ember elé,
ám mindezeket az ébredés, a sárba taszítja.
Hatalmas erő a szeretet, csak sajnos sokszor alszik,
és szinte bármire képes, ha előtör a mélyből,
s érzékeli, hogy a lelkekben mi zajlik.
Sokféleképpen megmutathatja önmagát a világnak,
egyszerű cirógatástól, érintéstől, az ölelésig,
ezzel segítve szomorúnak, s vidámnak.
Hatalmas erő a szeretet és főképp Karácsony táján,
mikor jobban látszik, kinek hiányzik nagyon,
s ki látná nagy örömmel, a saját fáján.
Néma óhajok, soha ki nem mondott szavak,
szívet marcangoló érzelmek sokasága,
és a cél előtt megállító lelki falak.
Bizonytalanság és félelem szinte mindentől,
folytonos kudarcok, ámítás, önbecsapás,
az óvatosság megvéd mindettől.
Néma óhajok és a szorosan összezárt ajkak,
látszólagos önbizalom, kedves mosoly,
a látszat sokszor csapdába csalhat.
