Saját alkotásaim
Egy csodás nap, amelyre nagy szükség volt,
állatok, növények, s maga a nyugalom,
eme nap a kikapcsolódásról szólt.
Békésen simogatta a vidéket a Nap melege,
lágyan cirógatta az arcokat, s a helyet,
és színpompássá vált a fák levele.
Az ilyen napok annyira szelídek, oly ritkák,
olyannyira mások, szinte hihetetlenek,
s magukban foglalják az élet titkát.
Egy csodás nap, melyből olyan nagy a hiány,
felüdítheti, s feltöltheti a fáradt lelkeket,
ez lehetne egy szebb, egy jobb irány.
Egy nyugalmas nap a sok rettentő között,
mikor a vidámság szétárad a rossz fölött,
és visszahúzódik a gaz a sötétség odvába,
a hitvány pedig beleesik a saját mocskába.
Kellemes szellő fújdogál, s ragyog a Nap,
a bárányfelhők közül most egyik sem rab,
méhek zümmögnek a zöld, virágos réten,
és az örömöt ma semmi nem tartja féken.
A víztükör nyugodt és felcsillan a remény,
madarak szállnak e békés napnak az egén,
színes falevelek zörögnek a sün lábai alatt,
s a földeken, kint, még sok élelem maradt.
Egy nyugalmas nap, melyből sok kellene,
s végre szárnyalhat a szabadság szelleme,
a boldog kacajok szebbé teszik a perceket,
a sors maradandóvá tehetné eme helyzetet.
Varázslatos élet, amelyben a boldogság szárnyal,
melyben az öröm folyamatos, a lélek repes,
s a szív alig bír a sok óhajjal, vággyal.
Ahol a szeretet örök és a segítés nem ismeretlen,
hol szerelem járja át a napok minden percét,
s nincs olyan ember, aki tiszteletlen.
A köszönés bárki felé egyértelmű, hangos, tiszta,
nincs rossz, nem létezik politika, s bűnözés,
és alapból a jó, a békésebb élet titka.
A családok összetartók, nincs harag, s feszültség,
oly gyakori a játék, a vidámság és a kacagás,
nem meglepő a mindennapos derültség.
Varázslatos élet, igazi bűbáj, de betegség nélkül,
mindenfelé dús, zöld mezők és virágos rétek,
ám az ember sajnos felébred végül.
Vihar előtti csend honol és semmi nem hallik,
nyugodt a vidék, a természet igazi önmaga,
s minden a szokásos rend szerint zajlik.
Békésen legelnek a birkák a közeli, dús réten,
s közben nem néznek fel, csak eszegetnek,
és szinte teljesen kábák a napfényben,
Eszükbe sem jut, hogy történhet velük bármi,
és nem veszik észre a közeli farkashordát,
hisz nem tudnak a fűnél tovább látni.
A farkasok bizony régóta birkahúsra vágynak,
lopakodva osonnak a juhnyáj nyomában,
s gondolatban mindig előttük járnak.
Vihar előtti csend van, ám sötét vihar közeleg,
ha a birkák megesznek mindent, mit látnak,
számukra már nem lesz legközelebb.
Elhaló remények járják a végzet kegyetlen útját,
megtörten és félelemmel telve bandukolnak,
amíg fel nem fedik önmaguk múltját.
A múltat, amely sok örömmel boldogította őket,
s általuk vidámabbak lettek az órák, a napok,
segítségük felvidított férfiakat, nőket.
Az élet nehéz terhei és percei könnyebbé váltak,
amikor felcsillantak új szerelmek, s vágyak,
s mikor újfent bárányfelhők szálltak.
Lehetőséget és erőt adtak a nehéz napok idején,
felvillanyozták az elméket a sötétségben,
s fényt sugároztak a lelkeknek ilyetén.
Elhaló remények mélán bandukolnak az utakon,
talpuk alatt csikorognak a kövek, a kavicsok,
ám hiszik, az út végén ott a nyugalom.
Varázslatos a nyugalom e mesebeli tájon,
s harmatcseppek csillognak a sok faágon.
Mint apró gyémántok a füvön villódznak,
a rét zöldjében színes bogarak birkóznak.
Patak csörgedezik a magas hegylánc felől,
és a halak közül a leggyorsabb úszik elöl.
A bokrok rejtekében vadnyulak pihennek,
sokat szaladgáltak ma már, ezért pihegnek.
Őzek csapata legelészik alant a völgyben,
ürge és pocokjáratok találhatók a földben.
A magasban sas repül a békés vidék fölött,
s vadmalacok játszanak az erdő fái között.
Kotoréka előtt kicsiny utódait eteti a róka,
szépen növekednek, náluk gyakori a móka.
A vadmacska a turbékoló gerlepárt figyeli,
s most a szép, csíkos, nyári bundáját viseli.
Varázslatos a nyugalom, pazar az élővilág,
s körös-körül nyílik a sok gyönyörű virág.
Bárányfelhők suhannak tova a kékségben,
azután eltűnnek a Nap lenyugvó fényében.
Régi szép idők, mikor még volt béke és nyugalom,
amikor boldog és vidám gyermekévek jártak,
és senkit nem aggasztott a léha unalom.
Az emberek nem utálták, hanem szerették egymást,
együtt jártak kirándulni, bulizni, s szórakozni,
és sokuk tanult a másiktól egy, s mást.
Meg lehetett élni a jövedelemből, maradt is belőle,
mindenki tette a dolgát, s végezte a feladatát,
és nem számított, ki mit gondol felőle.
Az évszakok évszakok voltak, a levegő friss, tiszta,
sok volt a vidámság, s őszinték a barátságok,
és a cél előtt senki nem fordult vissza.
Nem félelem és rettegés uralta a nap minden percét,
s nem szórták folyvást a mérget a levegőből,
teljesítve ezzel a sötét gonoszok tervét.
Régi szép idők, igazak voltak, s nem csupán álmok,
azóta sokat változott a világ, de rossz irányba,
az emberiség hitvány lett, aljas és álnok.
A nyugalom szigetén dúsak a rétek, zöldek a mezők,
patakok csörgedeznek a dombok oldalában,
s mindenfelé fák, tölgyek és fenyők.
Virágok illata tölti be a vidéket, s szellők szállnak el,
harmat csillog reggelente a fűszálak garmadán,
e helyen minden élőlény békét lel.
Bárányfelhők iramlanak a kék ég végtelen tengerén,
nincs harag, nincs háború, sem bú, sem bánat,
itt, a világnak e rejtett szegletén.
Nem létezik gonosz, nem szít feszültséget az ármány,
a pénz hatalma eme szigetet nem érte el soha,
és nem létezett errefelé járvány.
Nem szálldosnak erre a félelem és a rettegés árnyai,
szeretet, s békesség uralja a napokat, perceket,
s bármikor vidáman lehet játszani.
A nyugalom szigetén szinte megállt az idő és pihen,
nem zavarhatja fel semmi a végtelenség vizét,
a vágyak, s az álmok világa, az ilyen.
Állatkerti séta, gyönyörű virágok és nyugalom,
ez lenne a normális élet pihentető része,
és senkit nem ölne meg az unalom.
Vidáman szaladgáló tapírok, kapibarák s lámák,
majmok, madarak, szurikáták, zsiráfok,
és a papagájok csinálják a lármát.
Teknősök, vízilovak, emuk, struccok, s baglyok,
juhok, pónik, szamarak, antilopok csapata,
s a búgó gerlék megadják a hangot.
Az oroszlán pihen, s a tigrisek alszanak mélyen,
a pingvinek a víz mellett hűsölnek sokáig,
a teknősök együtt falatoznak szépen.
A pajkos ormányos medvék gyakorta játszanak,
a krokodil a növények alatt a vízben pihen,
és a nyílméregbékák alig látszanak.
Állatkerti séta, kikapcsolódás és kellemes órák,
számtalan élmény, s varázslatos élővilág,
a boldogság percei az útjukat róják.
Volt egykor valaha egy jobb világ, s egy szebb élet,
ahol még biztonságban élhettek az emberek,
s melyben nem rettegett a sok lélek.
Nyugalmasabbak voltak a napok, nem kellett félni,
s barátságosabban teltek a percek és az órák,
folyvást biztonságban lehetett élni.
Nem utálták egymást annyira, ahogyan ma ez divat,
összejártak bulizni, szórakozni és kirándulni,
s nem égették fel maguk után a hidat.
Megértették egymást és segítették, amiben lehetett,
közös programokat, vetélkedőket szerveztek,
és sokkalta őszintébb volt a szeretet.
Volt egykor valaha egy emberibb, s élhetőbb közeg,
összetartóbbak voltak a családok és a barátok,
s azt remélték, ennél csak jobb jöhet.
