Saját alkotásaim
Emlékek virágai nyílnak a lelkünk mélyén,
van közöttük színpompás és van sötét,
mind ott nőttek, a tetteink fényén.
Van amelyik örökzöld, van hamar hervadó,
van szeretetet sugárzó, van kókadtabb,
s olyan is, amelyik mindig megható.
Van olyan, amelyik megdobogtatja a szívet,
olyan is, amelyiket megtépázott az idő,
s van, amely elérte a legszebb címet.
Emlékek virágai nyílnak a lelkünk mélyén,
mi gondozzuk és ápoljuk valamennyit,
s velünk köszönnek el létünk végén.
Egy pihentető nap mindenkire ráfér nagyon,
sőt nem is egy, hanem annak sokszorosa,
és nem is kell hozzá irdatlan vagyon.
Elég hozzá egy állatkerti látogatás néhanap,
esetleg egy kellemes séta a természetben,
és ehhez szükségtelen nagy pénzalap.
Ott vannak az élmények, az igazi nyugalom,
a szépség, a különlegesség, az érdekesség,
és senkit nem gyötör majd az unalom.
Egy pihentető nap, amely hihetetlenül ritka,
mégis képes megsokszorozni a reményt,
s pont a különlegességében van a titka.
Állatkerti séta, gyönyörű virágok és nyugalom,
ez lenne a normális élet pihentető része,
és senkit nem ölne meg az unalom.
Vidáman szaladgáló tapírok, kapibarák s lámák,
majmok, madarak, szurikáták, zsiráfok,
és a papagájok csinálják a lármát.
Teknősök, vízilovak, emuk, struccok, s baglyok,
juhok, pónik, szamarak, antilopok csapata,
s a búgó gerlék megadják a hangot.
Az oroszlán pihen, s a tigrisek alszanak mélyen,
a pingvinek a víz mellett hűsölnek sokáig,
a teknősök együtt falatoznak szépen.
A pajkos ormányos medvék gyakorta játszanak,
a krokodil a növények alatt a vízben pihen,
és a nyílméregbékák alig látszanak.
Állatkerti séta, kikapcsolódás és kellemes órák,
számtalan élmény, s varázslatos élővilág,
a boldogság percei az útjukat róják.
Életünk útján igen sok a teher,
a legtöbb nehéz, s hamar lever.
Számtalan emlék marad reánk,
sokan gondolnak majd miránk.
Élmények ezrei élnek bennünk,
néha sejtjük mit is kell tennünk.
Máskor viszont sokat hibázunk,
lényegtelen dolgokon vitázunk.
Olykor nem látjuk, mit kellene,
s elvakíthat a csillogás kelleme.
Elvesztegetünk rengeteg napot,
s álmodunk nem kicsit, nagyot.
Vágyaink szárnyalnak az éjben,
s tovalibbennek az esti szélben.
Alkalomadtán gyávák vagyunk,
s nem hallik messze a szavunk.
Életünk útján nagyon sok a rög,
s a legtöbb a kezdetig visszalök.
Felállni a földről sohasem késő,
mielőtt eljön a pillanat, a végső.
