A „ha” szónak semmi értelme nincs, soha nem is volt,
egyfajta álomkép csupán és egyféle remény,
mindig is csak a vágyálmokról szólt.
Ha nem vesztettünk volna, akkor a győzelem a miénk,
ha eszünk, biz nem leszünk egy ideig éhesek,
és ha végünk van, az élet nem az igénk.
Ha gyűlölünk, a szeretetet nem érezhettük volna soha,
s nem lennénk kiválóak, ha gyengék vagyunk,
és minden reményünk elszállna tova.
Ha a szívünk becsületes, nem lenne oly hazug és sötét,
s nem létezne sem a gonosz, sem az ármány,
ha a Nap feloszlatná a homály ködét.
A „ha” szónak semmi értelme nincs, önámítás és hiba,
tagadása a valóságnak és főleg az igazságnak,
s efelől nincs kétség, sem pedig vita.
