Saját alkotásaim
A gazdag mindenhol gazdag, a szegény pedig szegény,
ezen a világon számtalan a baj és a probléma,
s ezt a bolygót cserben hagyta a remény.
A gazdag mindenhol gazdag, mindenkor a pénz az úr,
csak az érdekek számítanak, no meg a hatalom,
és az emberek szívében a keserűség dúl.
Magánrepülőn utazva, felülről nézve, szép ez a világ,
nem láthatóak a gondok és a kínzó szegénység,
s eme tényekről oly feleslegesek is a viták.
Aki a gépen ül, az semmit nem érez meg mindebből,
neki lényegtelen mindez, hisz mindene megvan,
és flegma, lekezelő a véleménye minderről.
Önmaga bulikra jár, rendezvényekre és sok estélyre,
a házai, kastélyai, birtokai, óriásiak, hatalmasak,
s neki nem kérdés, hogy miket is eszik estére.
Ahogyan az sem, hányszor jár üdülni és kaszinókba,
mikor repülhet át a kedvenc sajtjáért Párizsba,
vagy mikor indulhat pénz mosni Monacóba.
Természetesen elvárja a köznéptől a klíma védelmét,
azt, hogy az emberek mondjanak le mindenről,
és soha ne firtassák e magas eszme értelmét.
Tűrjék az igát engedelmesen, örüljenek a háborúnak,
ne sírbakoljanak, amiért az adójukat elherdálják,
és értsék meg, egyes körök így háborúznak.
Mondjanak le a húsokról, a tejről, s mindenféle jóról,
egyenek műhúst, bogarakat, vagy inkább semmit,
ne is létezzenek és értsenek a hatalmi szóból.
Magánrepülőn utazva csodás az összes perc, pillanat,
folyik a pezsgő, a whisky és mindig ragyog a Nap,
ám egyszer mindenkihez bekopog az alkonyat.
Hiába dúskál valaki a pénzben, ha üres a lelke,
ha nem érdekli semmi más ezen a világon,
s csak a hatalom megszerzése a terve.
Hiába dúskál valaki a pénzben, ha irigy, kapzsi,
és eladná a szeretteit is bármikor, bárkinek,
s a szívébe csak a gonosz jár be lakni.
Hiába dúskál valaki a pénzben, őt is eléri a vég,
nem menekülhet a sorsa elől, ahogy senki,
és a bűnei miatt, a tüzes pokolban ég.
A politika és a pénz megmérgezi az ismert világot,
kizsákmányolja és az elpusztulás felé sodorja,
eltiporja az életet, a legapróbb virágot.
Mételyként beépül a mindennapokba, a percekbe,
és ott sunyin olyan méretű károkat tud okozni,
hogy az emberek menekülnének fejvesztve.
A politika és a pénz összefonódása igen veszélyes,
behálóz mindent, mint a legerősebb pókháló,
s a történelemben sosem volt szemérmes.
Amíg le tudják kötni a nép figyelmét, addig arat a sötét,
van ideje megtervezni és kivitelezni az ármányait,
miközben az ember pihen, iszogatva a sörét.
Ihatja a borát is, vagy a pálinkáját, az sem számít sokat,
mivel nem tudja befolyásolni a kegyetlen terveket,
pláne úgy, hogy csakis önmaga ellen fogad.
Annak idején a gladiátorviadalok is eme célt szolgálták,
meg a kenyér dobálása a közönség, a tömeg közzé,
s e cirkusszal, a hatalmat tovább formázták.
Formázták, de nem a jóra és nem a szépre, ezekre soha,
mindig is az uralmon lévőknek kedvezett mindez,
s még sajnos nem áldozott le az elnyomás kora.
Amíg le tudják kötni a nép figyelmét, addig ők nyernek,
és ők irányítanak, ők döntik el, hogy kik élhetnek,
s örömöt, csakis a totális hatalomban lelnek.
Az emberek békésen megférnének a világon, ha hagynák,
ha nem szítanák érdekkörök a feszültséget folyvást,
és a rosszat nem mindig a kisemberek kapnák.
Nem bántaná senki a másikat, mivel nem is lenne érdeke,
és senki nem törődne azzal, hogy ki, miket csinálhat,
ha nem lenne a hatalom elnyomó kényszere.
Az emberek békésen megférnének a világon, akár örökre,
amennyiben mindenki élhetné a saját mindennapjait,
és nem akarna a gonosz háborút, mindörökre.
Keserűség és szomorú arcok, csalódottság és bánat,
a becsapottság érzése tüzet szít a lelkekben,
s a remények a sötétségbe szállnak.
Keserűség és szomorú arcok, megtört emberi életek,
a kapzsiság, s a pénz uralma megmutatkozik,
kiölve, a bennünk lakozó fényeket.
A gazdagot nem érdekli a szegény, soha nem is fogja,
kizárólag a haszon, a bevétel és a profit számít,
önnön kapzsiságának a halálig a foglya.
Nem számít senki, az emberség nagyon távol áll tőle,
eltapos bárkit, ha úgy érzi, veszélyezteti a pénzét,
és a saját hatalmát belevésetné a kőbe.
A gazdagot nem érdekli a szegény, az szolgának való,
talpalávalónak, kapcának tudja elképzelni csupán,
holott ő maga az, aki hitvány és csaló.
Pénzért bármit meg lehet venni és szerezni,
hatalmat, kastélyt, autót, repülőt, jachtot,
ám nem lehet tiszta szívből szeretni.
El lehet érte adni a becsületet, lelket, hazát,
s megtagadni a családot, igaz barátokat,
nem meghallva a gyermekek szavát.
A telhetetlenek képesek gyilkolni is miatta,
háborúznak és pusztítanak kegyetlenül,
s a rengeteg ártatlant a világ siratja.
Pénzért bármit megkap az, akinek van elég,
s míg ő dőzsöl a javakban és élvezkedik,
sokaknak arra sem jut, hogy egyék.
A gonosz fegyverei a pénz és az aljas ármány,
amelyek befészkelik magukat az elmékbe,
mindegy, hogy milyen fájdalmak árán.
A manipuláció, s a megtévesztés igen sikeres,
ám amennyiben mégsem hatnának eléggé,
a sunyi hatalom meglehetősen ideges.
A kitűzött cél az elpusztítás, s a teljes uralom,
a szeretet, a becsület, a tisztesség kiirtása,
és igyekeznek változtatni a tudaton.
A tudaton, melyben még él a jó, s él a remény,
amelyben valódiak az érzelmek, a vágyak,
és miben érző lény a gazdag, szegény.
A gonosz fegyverei az uszítás és a megosztás,
s mindezek ellen túlontúl nehéz küzdeni,
az összefogás lehet csakis a megoldás.
