Alaposan beidomítva. Ez a nagyurak álma,
nem lehet olyan, hogy engedetlenség,
az engedetleneket büntetés várja.
A világon szerteszét kutyák tömegei élnek,
kicsik és nagyok, fajtiszták, s korcsok,
vígan játszanak, soha nem félnek.
Osztoznak azon, ami a rendelkezésükre áll,
tudják, hogy hol a helyük a rangsorban,
ám mindőjükre fegyelmezés vár.
Pénzes gazdáiknak a lazaságuk nem tetszik,
nem tűrhetik a virgonc kutyáik játékát,
nekik az engedelmesség fekszik.
Kuvaszok, tacskók, vizslák, agarak, s pulik,
számtalan alfaj, sokféle méret, testalak,
vannak vérszomjasak és sunyik.
Mindez lényegtelen, eljött az idomítás ideje,
nem lesz kímélet, s nem lesz bocsánat,
lesújt a gonosz szándék deleje.
Az urak az idomároknak sok pénzt fizetnek,
elvárják, hogy kutyáikat megneveljék,
különben kegyeikből kiesnek.
Szájkosarat mindre, az engedetlen állatokra,
hordják azt mostantól nappal és éjjel,
ez lehet megoldás az állapotra.
Azután be lesznek oltva megmaradás ellen,
nekik se hús, se más ételféleség, se víz,
ezután egyáltalán ne is kelljen.
Meghagyják majd az engedelmes kutyákat,
kik nem mernek vakkantani sem eztán,
kiválasszák közülük a butákat.
A szükségtelenekre a gyepmester telepe vár,
ott hunyják le mindörökre a szemüket,
s emlékük az utókorra sem száll.
Nem szállhat, mert nem is lesz kire szállnia,
amelyik kutya még élve marad, kushad,
s csak a füttyentésre kell várnia.
Alaposan beidomítva, örök rettegésben élve,
a félelem szárnyal társaik sírjai fölött,
s a kutyák világának ezzel vége.
