Saját alkotásaim
Aki nem használja az eszét, annak ott a szája,
az olyan ember mindig a sült galambot várja.
Elhiszi, hogy egyszer majd az ő szájába repül,
ahogy azt is, számára ez semmibe nem kerül.
Aki nem használja az eszét, annak minden jó,
lényegtelen, ha cukor helyett marad neki a só.
Nem számítanak az adók és semmiféle teher,
s fel sem fogja, a hibáiért csakis önmaga felel.
Immáron a telefonok bűvöletében élnek oly sokan,
kihalóban van a személyes kapcsolat, érzelem,
és emiatt az értelem is a vesztébe rohan.
Családtagok, barátok ülnek egymás mellett mélán,
egymáshoz csak ritkán szólnak, fejüket lehajtva,
miközben nyomogatják a telefont némán.
Gondolkodniuk felesleges, hisz azt az MI megteszi,
megalapozza a lustaságot, ahogy a kényelmet is,
s így szép lassan kihal mindaz, ami emberi.
Immáron a telefonok bűvöletében vergődik a világ,
eme csapdából az emberiség kimászni képtelen,
sokuknak már csak a képernyőn nyílik virág.
