emberek Archívum - 28 / 73 oldal

Míg az emberek háborúznak

Míg az emberek háborúznak, a természet szépül,

újfent felvette a pompázatos zöld ruháját,

és ez a szépség soha el nem évül.

Mindenfelé virágok nyílnak, madarak éneke szól,

sorban bújnak ki a tojásokból a fiókáik,

s a családjuk együtt érzi magát jól.

Valamennyi állatfaj éli az életét és teszi a dolgát,

élelmet keresnek, nevelik az utódaikat,

s figyelemmel kísérik azok sorsát.

Míg az emberek háborúznak, a természet kitart,

nem foglalkozik mással, csakis az élettel,

hisz túlélt már oly sok véres zivatart.

Mindenkinek van mit megköszönnie

Mindenkinek van mit megköszönnie ezen világnak,

megköszönni mások segítségét, támogatását,

és ezzel elejét venni számtalan vitának.

Megköszönni a létet, bármilyen fájdalmas is legyen,

és megköszönni a sok gyötrelmet, szenvedést,

megérteni, az élet nem más, csak verem.

Megköszönni a sok sértést, megaláztatást, s gondot,

azt a számtalan hazugságot, ámítást, ígéretet,

amelyek befolyásoltak mindenféle sorsot.

Megköszönni a becsapást, az árulást, a kihasználást,

a szemfényvesztést, képmutatást, romlottságot,

és mindezzel elkerülni a szemrehányást.

Mindenkinek van mit megköszönnie, sajnos ez igaz,

azonban érdemes tudni, ez csupán színdarab,

és a lélek számára, soha nem lesz vigasz.

Az emberi elme

Az emberi elme már képtelen vetekedni az MI-vel,

tanulásban és fejlődésben egyaránt alulmarad,

s lassan nem tud fölékerekedni semmivel.

Az emberi elme ím gyorsaságában is kudarcot vall,

érzelmileg egyelőre még vezet, de nem sokáig,

hiszen az MI immáron lát, beszél és hall.

Az emberi elme megteremtette önmaga legyőzőjét,

amely kódot ír, képet generál, videókat készít,

és mindenben lefőzi majd a teremtőjét.

Mindenkinek vannak korlátai

Mindenkinek vannak korlátai, kisebbek, nagyobbak,

és vannak elképzelései, eszméi, meg vágyálmai,

ám a végén dől el, az élet kin üt nagyobbat.

Mindenkinek vannak korlátai, amelyek gúzsba kötik,

amelyek tönkre tudják tenni a napjait, az éveit,

és amelyek elől a lelke soha el nem szökik.

A sorsát senki nem uralja

A sorsát senki nem uralja, hiába is szeretné,

s hiába is vágyja a nyugalmat, a békét,

sokszor az aggódás teszi beteggé.

Hiába álmodik az igazról, a szépről, a jóról,

és hiába vágyik elismerésre, dicséretre,

ha soha nem akar érteni a szóból.

Hiába álmodik oly csodásakat, hiába remél,

s hiába ontja magából az ígéretek sorát,

ha igazából csak magában beszél.

A sorsát senki nem uralja, hiheti, hogy igen,

és ámíthatja is magát azzal, hogy ő más,

végül megtudja, a valóság milyen.

Az élet túl rövid annak

Az élet túl rövid annak, akit nagyon sok jó ér,

kinek valamennyi napja igazán élvezetes,

és az élettől még több szépet remél.

Akinek nincsenek gondjai, problémái, terhei,

pénze viszont akad bőven, mint a tenger,

és nem érdeklik az emberek lelkei.

Ugyanakkor, akiknek csak szenvedés az élete,

mindennapjuk, s összes percük szomorú,

sokkalta hamarabb jön el a végzete.

Ők csupán kihasználtak, dolgoznak halálukig,

a jólétet csakis hírből ismerik, vagy úgyse,

s a szerencsecsillaguk hamar alábukik.

Nos, nekik ez az élet túlontúl hosszú, s nehéz,

kínok és gyötrelmek határtalan sokasága,

sőt, számukra a levegővétel is merész.

Az élet túl rövid annak, aki mindenre vágyik,

akinek nincs olyan, hogy valamiből elég,

és aki folyvást mások életével játszik.

Ember és a gép

Ember és a gép egy ideális világban lehetne barát,

a mesterséges intelligencia sokat segíthetne,

s az értelem általa is hallathatná a szavát.

Közösen meg tudnának oldani bármilyen gondot,

és együtt dolgozhatnának egy szebb világért,

megkönnyítve rengeteg emberi sorsot.

Megfejthetnének számtalan mély rejtélyt és titkot,

feltalálhatnának igazán különleges dolgokat,

s elfeledtethetnék a tengernyi szitkot.

Ember és a gép kapcsolata igazán emberivé válhat,

amennyiben békésen halad majd a folyamat,

s e folyamattal a gonosz nem játszhat.

Van-e olyan ember

Van-e olyan ember, akinek soha nem fáj semmije,

aki állandóan boldog, szeretetteljes és vidám,

s aki majd vígan fog távozni a semmibe?

Van-e olyan gyermek, akinek az élete csupa öröm,

akit nem terhel az iskola és a követelmények,

s aki az elvárásoknak félvállról köszön?

Van-e olyan ember, akit nem nyomaszt ez az élet,

akinek az egészsége kiváló és még nem sérült,

s akibe gyakorta csak hálni jár a lélek?

Amíg nem huny ki végleg

Amíg nem huny ki végleg az értelemnek fénye,

és amíg ragyog a Nap, fent, a kéklő égen,

addig reménykedhet a bolygó népe.

Míg még van erő a lelkekben, hogy küzdjenek,

addig akadhat esély és adódhat remény is,

ahhoz, hogy végleg meg ne szűnjenek.

Amíg nem huny ki végleg az élni akarás lángja,

s amíg nem hal ki az emberekből a szeretet,

addig a létet, senki nem tiporhatja sárba.

A hiszékenyek világában

A hiszékenyek világában minden álomszerű, csodás,

csupa jó dolog történik és a vágyak teljesülnek,

s nem érződik, hogy mindez csak agymosás.

A hiszékenyek világában a valóságnak sosincs alapja,

az csak szemfényvesztés és megtévesztések sora,

kérdés, az igazságot az ember mennyire akarja?

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31