elképzelés Archívum - 3 / 4 oldal

Mindig csak az a kellene

Mindig csak az a kellene, nem pedig a tegyünk valamit,

nem a kapjuk össze magunkat és mozduljunk meg,

s nem a hallgassuk meg más értelmes szavait.

Mindenkinek kellene a pénz, a jólét, s kellene a vagyon,

kellene a szeretet, a szerelem, az egészség, s a siker,

olyan sokan remélik, ezt megszerzik egy napon.

Kellene minden, ami másnak, csak tenni ne kelljen érte,

az lenne az igazi, ha mindez magától történne meg,

és ama gesztenyét mások kikaparnák már végre.

Mindig csak az a kellene, az akarom és annyira vágyom,

a nekem oly régóta kijárna és a meddig várjak még,

a tétlenség gyümölcse nem lesz több, csak álom.

Tündérország veszte gyorsan közeleg

Tündérország veszte gyorsan közeleg a sok butaság miatt,

az emberi hiszékenység és a félelem a táptalaja ennek,

s a sötétség erői, egyáltalán nem izgulnak emiatt.

Persze, hogy nem, hiszen pont ők okozzák ezt a zűrzavart,

ők rombolták szét az egykori Meseország régi világát is,

és hoztak a békesség nyugalmába vihart, s zivatart.

Elpusztítanak mindent, ami valaha jó volt, szép és szabad,

ami valaha is örömöt okozott, vidámságot, boldogságot,

s el akarják törölni az ég kékjét, a kellemes nyarat.

Tündérország veszte gyorsan közeleg, s a tündérek sírnak,

fejüket lehajtva szomorkodnak, amiért oly tehetetlenek,

és amiért a földi gonosszal, egyelőre nem bírnak.

Sokan vágynak a Mennyországba

Sokan vágynak a Mennyországba, ám csalódniuk kell,

hiába hiszik, hogy ők biza megszenvedtek ezért,

tévednek, s a lelkük, nyugalmat soha nem lel.

Azért a helyért meg kell küzdeni, s szívből jókat tenni,

harcolni az igazságért, a becsületért és a békéért,

csakis így lehet, az örökkévalóság felé menni.

Sokan vágynak a Mennyországba, de elbuknak hamar,

a kapuja előtt kiderül, hogy mekkorákat hibáztak,

és a csalódottság érzete lélekölő, igen fanyar.

A „ha” szónak semmi értelme nincs

A „ha” szónak semmi értelme nincs, soha nem is volt,

egyfajta álomkép csupán és egyféle remény,

mindig is csak a vágyálmokról szólt.

Ha nem vesztettünk volna, akkor a győzelem a miénk,

ha eszünk, biz nem leszünk egy ideig éhesek,

és ha végünk van, az élet nem az igénk.

Ha gyűlölünk, a szeretetet nem érezhettük volna soha,

s nem lennénk kiválóak, ha gyengék vagyunk,

és minden reményünk elszállna tova.

Ha a szívünk becsületes, nem lenne oly hazug és sötét,

s nem létezne sem a gonosz, sem az ármány,

ha a Nap feloszlatná a homály ködét.

A „ha” szónak semmi értelme nincs, önámítás és hiba,

tagadása a valóságnak és főleg az igazságnak,

s efelől nincs kétség, sem pedig vita.

Az önámítás csakis hazug látszat

Az önámítás csakis hazug látszat és nem több annál,

egyfajta vágyálom, elképzelt valóság, óhaj,

s ez világosabb a ragyogó napnál.

Az önámítás csakis hazug látszat, s szemfényvesztés,

a nem létező tehetség és képesség elhitetése,

mások számára pedig megtévesztés.

A sötétség nem győzheti le mindig a fényt

A sötétség nem győzheti le mindig a fényt, hiába akarja,

s hiába ármánykodik minden elképzelhető módon,

végül mégsem nyerhet és ez annyira zavarja.

A sötétség nem győzheti le mindig a fényt, bár próbálja,

s ennek érdekében elkövet bármit, a lehetetlent is,

ám meglehet, végül leketyeg majd az órája.

Rózsaszínben látni

Rózsaszínben látni a világot, egy meseszerű dolog,

mindent szépnek és jónak hinni, biza nagy hiba,

mert kiderülhet, az álomképek csak romok.

Aki nem lát túl az orra hosszánál, annak már vége,

bármikor, bármilyen ürüggyel is manipulálják,

önként rogy majd rettentő félelmében térdre.

Rózsaszínben látni bármit, nem célszerű, egy álom,

zord valótlanság, az elme kreatív játéka csupán,

és ilyetén, semmi jót, soha, senki ne várjon.

Soha nem fogom elérni

Soha nem fogom elérni a nyugdíjat, sajnos soha,

és hiába vágyom erre az idős korom ellenére,

ha ez megtörténne, az lenne biz a csoda.

Mondja mindezt egy munkába megfáradt ember,

aki egész életében dolgozott és adót fizetett,

s esélyt, reményt a szabadulására nem lel.

Nem szabadulhat, amíg még megdobban a szíve,

míg fel tudja emelni a kezeit, s tud mozogni,

míg nem töri nyakát, s nem fullad vízbe.

A fiatalabbak ne is álmodjanak, oly esélytelenek,

mindaz, mit elhitettek velük, csupa hazugság,

s a valóság szempontjából veszélytelenek.

Soha nem fogom elérni azt, amiről álmodom rég,

gondolhatja ezt bárki, s bizony sajna ez igaz,

nagyon szomorú lehet a felismerés, a vég.

Mikor valaki fiatal

Mikor valaki fiatal, még hevítik az édes álmok,

teli van reménnyel és forró vágyakkal,

s nem sejti, a világ milyen álnok.

Mire rádöbben a valóságra, sajnos bizony késő,

számtalan kudarc éri, sok sebből vérzik,

és rájön, az útja nem lesz fénylő.

Ellenkezőleg, igen sok nehézség gyötri a lelkét,

rengeteg gondja akad és sokat csalódik,

s elveszni látja valamennyi tervét.

Mikor valaki fiatal, nem hisz az előtte járóknak,

a tanácsaikat kineveti, butaságnak tartja,

és elhiszi, soha nem bánkódhat.

Életben tartó emlékek

Életben tartó emlékek, s a lelket perzselő tűz,

a szívet marcangoló vágyak izzó parazsa,

ez mind a sejtelmes izgalmak felé űz.

Ki nem a szépről, jóról álmodik, nincs olyan,

s olyan sem, akit hidegen hagyna mindez,

bár lehet, elképzeléséből jó nem fogan.

Megannyi, ezerszer átgondolt pillanat árnyal,

felidéződnek a legmélyebben rejlő titkok,

ám mégis a földön kell állni, két lábbal.

Életben tartó emlékek, s ködbe vesző remény,

selymesen bársonyos simogatások érzete,

talán felcsillan az esély a jövő egén.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30