elképzelés Archívum - 3 / 4 oldal

A világ legbékésebb faja

A világ legbékésebb faja imádja az összes lényt,

soha nem okozna egyiknek sem fájdalmat,

és önmaga lelkében hordozza a fényt.

Nem veszekszik, nem vitázik, sőt nem is gyűlöl,

nem bosszúszomjas, mindig megbocsátó,

és a kedvességével mindenkit elbűvöl.

Segíti a gyengéket és az elesetteket mindenkor,

nem harácsol, nem rabol, nem fosztogat,

s a szükségben felbukkan mindenhol.

Védi és óvja a kicsinyeit, gondozza, amíg lehet,

s megad mindent az utódainak, amit tud,

elnéző, nem haragszik, csakis szeret.

Nem háborúzik, nem kapzsi, s nem telhetetlen,

a legnagyobb bajok idején is támogat végig,

még azt is megmenti, aki menthetetlen.

Csodálatos álmokkal és vágyakkal rendelkezik,

végtelen fantáziája igazi varázslatra képes,

s egy igaz ölelésről meg nem feledkezik.

A világ legbékésebb faja örömmel ébred reggel,

sokat nevet, kacag, a vidámság a lételeme,

s ez a faj nem lehet más, csak az ember.

A lélek mindig vágyakozik

A lélek mindig vágyakozik valami szépre, jóra,

elismerésre, megértésre és kedvességre,

reményre, szeretetre, biztató szóra.

A lélek mindig vágyakozik és sohasem adja fel,

sokszor önmagával is meg kell küzdenie,

amíg boldogságra, s békére nem lel.

Könnyű elvárni mástól

Könnyű elvárni mástól, amit mi meg nem teszünk,

amiről hallani sem akarunk, mert igen fájó,

és aminek a gondolata sincs velünk.

Könnyű elvárni mástól, hogy harcoljon a végsőkig,

és ha kell, áldozza fel magát értünk bármikor,

s kit érdekel, ha emiatt megsértődik.

Könnyű elvárni mástól, hogy adja fel az igazi énjét,

és ne vegye figyelembe a saját érdekeit soha,

s ne is firtassa a valóságnak mikéntjét.

Mindenki a maga nevében ígérjen

Mindenki a maga nevében ígérjen és ne a máséban,

s ne mást küldjön el maga helyett cselekedni,

amíg meghúzódik hátul, az árnyékban!

Ha nem bír el valamivel, akkor maradjon csendben,

s ne becsmérelje azt, aki amúgy igen sokat tesz,

és ne forduljon a valósággal szemben!

Mindenki a maga nevében ígérjen, de azt is csínján,

jól gondolja meg, miket mond, s mire hajlandó,

és ne okoskodjon az erejének híján!

A saját bőréből

A saját bőréből senki nem bújhat ki, nem is tudna,

és hiába is szeretne másikat a mostani helyett,

akkor sem kap, ha a mostanit nagyon unja.

A saját bőréből nem tud kivetkőzni az ember soha,

legyen bármilyen ügyes, vagy akár tehetséges,

az élete és a reményei így suhannak el tova.

Nem minden az

Nem minden az, aminek látszik és sosem volt az,

olykor összekeverik az alkonyt a pirkadattal,

s ha egy növény zöld, attól még nem gaz.

Nem minden az, aminek hiszik sokan és sokszor,

a szemet igen könnyű becsapni az elme által,

az ember néha nem azt látja, amire gondol.

Sok ember hiszi

Sok ember hiszi, hogy neki van a legnagyobb gondja,

és ezt bizony érezteti is másokkal rendszeresen,

s ha kérdezik, ha nem, a sérelmeit elmondja.

Sok ember hiszi, hogy másoknak bezzeg öröm az élet,

csupa vidámság, mosoly, derű, felhőtlen kacagás,

miközben fölötte keserűen szállnak az évek.

Sok ember hiszi, hogy nem számít senkinek a világon,

számkivetettnek érzi magát és igen magányosnak,

úgy gondolja, ez így is marad, bármit csináljon.

Mindig csak az a kellene

Mindig csak az a kellene, nem pedig a tegyünk valamit,

nem a kapjuk össze magunkat és mozduljunk meg,

s nem a hallgassuk meg más értelmes szavait.

Mindenkinek kellene a pénz, a jólét, s kellene a vagyon,

kellene a szeretet, a szerelem, az egészség, s a siker,

olyan sokan remélik, ezt megszerzik egy napon.

Kellene minden, ami másnak, csak tenni ne kelljen érte,

az lenne az igazi, ha mindez magától történne meg,

és ama gesztenyét mások kikaparnák már végre.

Mindig csak az a kellene, az akarom és annyira vágyom,

a nekem oly régóta kijárna és a meddig várjak még,

a tétlenség gyümölcse nem lesz több, csak álom.

Tündérország veszte gyorsan közeleg

Tündérország veszte gyorsan közeleg a sok butaság miatt,

az emberi hiszékenység és a félelem a táptalaja ennek,

s a sötétség erői, egyáltalán nem izgulnak emiatt.

Persze, hogy nem, hiszen pont ők okozzák ezt a zűrzavart,

ők rombolták szét az egykori Meseország régi világát is,

és hoztak a békesség nyugalmába vihart, s zivatart.

Elpusztítanak mindent, ami valaha jó volt, szép és szabad,

ami valaha is örömöt okozott, vidámságot, boldogságot,

s el akarják törölni az ég kékjét, a kellemes nyarat.

Tündérország veszte gyorsan közeleg, s a tündérek sírnak,

fejüket lehajtva szomorkodnak, amiért oly tehetetlenek,

és amiért a földi gonosszal, egyelőre nem bírnak.

Sokan vágynak a Mennyországba

Sokan vágynak a Mennyországba, ám csalódniuk kell,

hiába hiszik, hogy ők biza megszenvedtek ezért,

tévednek, s a lelkük, nyugalmat soha nem lel.

Azért a helyért meg kell küzdeni, s szívből jókat tenni,

harcolni az igazságért, a becsületért és a békéért,

csakis így lehet, az örökkévalóság felé menni.

Sokan vágynak a Mennyországba, de elbuknak hamar,

a kapuja előtt kiderül, hogy mekkorákat hibáztak,

és a csalódottság érzete lélekölő, igen fanyar.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31