Kategória: versek

Senki által

Senki által megválasztott gonosz kör,

a világ népeinek az elpusztítására tör.

Ámítás, irritáló, hazug reklámok sora,

az embereket nem hagyja békén soha.

 

Zúgó folyamként ömlik majd a méreg,

amíg övéké nem lesz az utolsó kéreg.

A Föld teljes egészére igényt tartanak,

s addig sokakat önpusztításba hajtanak.

 

Nem számít öreg, fiatal, szép, s beteg,

a lényeg az, pusztuljon az embersereg.

Mégpedig mielőbb, nem fognak várni,

s nagyon gyorsan eredményt kell látni.

 

Egymásra uszított balgák bégető nyája,

az elvakult gyűlölettől egymást bántja.

Holott, ha a csekélyke értelem győzne,

nem lenne mindenki könnyen legyőzve.

 

Senki által megválasztva, az a kör álma,

s ellenállás nélkül teljesülhet is a vágya.

Más lesz majd a világ, s alig marad élő,

ez a rémálom be is teljesedhet, az a félő.

river, stone, water

A Lelkiismeret

A Lelkiismeret az emberiséggel született,

velük kelt, feküdt, megtette amit lehetett.

Így ment ez évezredeken, s korokon által,

nem fordult volna Ő a becsületnek háttal.

 

A történelem során gyakorta szólalt meg,

tisztességes volt, s nem maradt utána heg.

Sokakat térített le a sötétségnek az útjáról,

gyakorta hozott fel példát önnön múltjáról.

 

Ám eljárt felette az idő, mely hitvány lett,

s újabban büntetlenné vált sok gonosz tett.

Egyre kevesebbekre tudott szavaival hatni,

mégsem akarta az embert pusztulni hagyni.

 

A Lelkiismeret immár haldoklásba kezdett,

látja, s érzi jól, hogy ez a vég, nem a kezdet.

Elkezdődött ím a terv, a programozott halál,

ebből kiutat sajnos a Lelkiismeret nem talál.

medical, syringe, vaccination

Karácsony van

Egy apóka ül csikorgó karosszékében, könnybe lábadt a szeme,
elmereng a régi időkön, mikor az élete szép dolgokkal volt tele.
Karácsony van, ám ő sajna mégis magányos kis hegyi házában,
az elhunyt feleségére gondol ébren is, s már nem csak álmában.

Sok kilométerrel odébb egy kisgyermek az ajándékaival játszik,
csillog a két szeme és a pirospozsgás arcán a boldogság látszik.
Szerető szülei mindent megadnak neki, bármit, ami tőlük telik,
féltik, óvják, s ugyanakkor örömében a saját örömüket is lelik.

Fiatal pár lépked összesimulva, s talpuk alatt roppan a friss hó,
szeretik egymást, s mindegy mi történik, nekik most bármi jó.
Szüleiknél voltak vacsorázni, s ajándékkal kedveskedni nekik,
ők ezt nemcsak ünnepekkor, hanem máskor is szívesen teszik.

Öreg nénikék kötögetnek, horgolnak egy nyugdíjas otthonban,
arról beszélgetnek, hogy milyen jó is az, ha valaki otthon van.
Családjuk már szétszéledt és bár igaz, néha látogatóba jönnek,
búcsúzáskor, ölelkezés közben szemükbe szöknek a könnyek.

Ilyenkor is sokan dolgoznak, nem lehetnek a szeretteik mellett.
igazán fájó, s oly szomorú, de számukra a sorstól csak ez tellett.
Az emberek éljenek társas viszonyban, vagy akárcsak egyedül,
nem igazán mérvadó, valamennyien szeretetre vágynak legbelül.

Sokan ebből az ünnepből is csak pénzügyi vetélkedőt csinálnak,
ki-kinek ad többet, szebbet, s nagyobbat, folyton azon vitáznak.
Hiába, zsebük tele pénzzel, a nélkülözést nem tapasztalták soha,
mikor elérték mindazt amit szerettek volna, már indultak is tova.

A valós emberi értékeknek az ilyenek ugyancsak híján vannak,
lelkük üres, gazdagságot mindegy, hogy minek az útján kapnak.
Mások hajléktalanként tengődnek az utcákon, fagyhalálra várva,
biza sokuk, a remény halovány, sápatag fényét meg sosem látja.


Karácsony van. A Hold ezüstös fénye csillog, szikrázik a havon,
amoda a vadkacsák vándorló csapata csúszkál az esti jeges tavon.
A legtöbb embert áthatja ilyenkor az igazi szeretet egymás iránt,
s mind remélik, megtalálják szívük mélyén a jó, a helyes irányt.

letoltes 6

Szállingózik a hó

Szállingózik a hó, süvít a szél,

a Hold fénye szikrázik a havon,

a szeretet melege új életre kél,

meghitt ez a pillanat nagyon.



A fenyőfa alatt ajándékok sora,

gyertyafény játszik a díszeken,

fátyolként lebeg ma az idő pora,

mely mély sebet ejtett a szíveken.



Sokan nem lehetnek a családdal,

lelkük már messze a távolban jár,

emlékük újfent megküzd a halállal,

hiányuk nem múlik el, s örökre fáj.



A gyermekek arca örömtől ragyog,

mosolyogva csillognak a szemek,

mindenki szép ajándékot kapott,

játékkal vannak tele az apró kezek.



Finom étkek illata vacsorára csábít,

vidáman falatoznak, fogyik az étel,

jóllakottan egyikük a másik után ásít,

csodás az este, senkiben nincs kétely.

letoltes 11

Érző szív

Hull a hó, fájón süvít a szél,

s nagyon kemény az idei tél.

Este van és csikorog a hideg,

minden olyan nagyon rideg.



Egy férfi sétál egymagában

és búsul számtalan bajában.

Néz előre, a szemein fátyol,

lehetne ő most bizony bárhol.



Szerelme elhunyt, neki vége,

sohasem jut már el a révbe.

Összetört szívvel baktat előre,

nem érdekli ki mit gondol felőle.



Órák óta bolyong össze-vissza,

a múltat nem hozhatja már vissza.

Karácsony van, s ő üres belül,

fájdalmát semmi nem múlja felül.



Térdig jár a hideg hóban, fázik,

a kukák között valami mászik.

Mélán, s kíváncsian indul oda,

maga sem tudja pontosan hova.



Sírást hall a szemétkupacok mögül,

egy lányka néz rá a rongyai közül.

Vacog és rémült. Sovány szegény.

Látszik, elhagyta minden remény.



Ötéves lehet. Szemében fájdalom,

s a férfiban feléledt a szánalom.

Halovány, szutykos kis arca komoly,

bágyadt tekintetén semmiféle mosoly.



A férfi sérült szíve dobogni kezdett,

s érezte, hogy ez valami új kezdet.

Megfogta a rettegő kislány kezeit,

s merőn nézte a csillogó szemeit.



Óvatosan magához ölelte a kis árvát,

s megtörölte liluló, piciny kis száját.

Keserűségét félretéve indult vele haza,

hisz a kicsinek, övénél nagyobb a baja.



Hazaérve megfürdette, adott neki enni,

majd elment a számára ruhákat venni.

A Karácsony elűzte a bánatukat tova,

s többé nem hagyták el egymást soha.

79874274 513354706196218 5846281359869345792 n

Igen nehéz, s gonosz időket élünk

Igen nehéz, s gonosz időket élünk,

immáron maga a létezésünk a tét,

sajnos joggal van is mitől félnünk,

hiszen veszélybe került biza a lét.

 

Ám most tegyük félre a félelmet,

azért se rettegjünk, s ne adjuk fel,

éljünk át minden valós érzelmet

és akkor a lelkünk nyugalmat lel!

 

Hasson át minket a jó és a szeretet,

öleljük keblünkre családunk tagjait,

tegyünk másokkal valami kegyeset,

s talán felfedhetjük a sorsnak lapjait!

 

A Karácsony legyen boldog, békés,

szívünket járja át a melegség ereje,

a jó győzelme ne is lehessen kérdés,

s ne hasson reánk a sötétség deleje!

 

Igen nehéz, s gonosz időket élünk,

meg kell tanulni küzdeni, de hamar,

az igazság ereje van íme mivélünk,

legyen az életünk bármilyen fanyar!

bokeh, people, couple

Hét éve ilyenkor

Hét éve ilyenkor együtt

készültünk a nagy napra,

s azon gondolkoztunk,

hogy melyik ajándékot,

melyik szerettünk kapja.



Vásárolni mentünk ketten,

sorba vettük a boltokat,

akkor még nem sejtettem,

hogy az élet nagyon rossz

irányba viszi a sorsodat.



Ettünk, ittunk, nevettünk,

s jól éreztük magunkat,

sült húsok, hurka, kolbász,

töltött káposzta, saláták,

csak tömtük a hasunkat.



Karácsonyi fények szerte,

béke, nyugalom, szeretet,

az idei ünnep azonban más

az Öcsém nélkül, s ez ellen

sajnos semmit nem tehetek.



Leereszkedett reánk a gyász,

kínoz, s tovább nem halad,

fátyla betakarja a családot,

ez a Karácsony is szomorú,

ám emléked örökre itt marad.

christmas tree, ornaments, christmas

A sötétség szörnyei

A sötétség szörnyei biza régóta várnak,

s barlangjuk mélyén kitörésre vágynak.

Barlangjuk nem látható világi szemnek,

s magukat vélik istenek fölötti szentnek.

 

Kezdetektől fogva átjárja őket a gonosz,

utánuk semmilyen erő sohasem nyomoz.

Hiszik, nekik bármit és mindent szabad,

bár a kezükhöz oly sok hitványság tapad.

 

Uralni szeretnék a bolygó minden lényét,

félretéve a galaktikus törvényeknek létét.

Természetesnek gondolják az uralmukat,

remélve, ezért is megkapják a jutalmukat.

 

A jutalmukat, amely kizárólag nekik jár,

lényegtelen, hogy másoknak nagyon fáj.

Hitük megerősíti önnön borzalmas létét,

maguk alá gyűrnék a világ összes népét.

 

A sötétség szörnyei reánk halált hoznak,

kegyetlenségük okán nem visszakoznak.

Legyőzni őket nehéz, s szinte lehetetlen,

ám azért a remény talán nem tehetetlen.

predator 53e0d7404d 1280

Csillogó szemek

Csillogó szemek, ragyogó mosoly,

az arc olykor a fáradságtól komoly.

Vágyak bíbor tüze lobog az éjben,

lángolva izzik egy esti forró kéjben.



Felszabadít a mámor, ellazul a test,

gyönyörben úszva ér véget az est.

Pihentet az alvás, lenyugszik a lélek,

azt suttogja, ebből még sokat kérek.



Másnap pihenten és nyugodtan ébred,

mosolyog rád, ha mindezeket kétled.

Felszabadultan kezdi a napot reggel,

mikor a csendet megzavarja a vekker.

68f0d2f23bfdbb0760792171880b55c4

Hópihék szállnak

Hópihék szállnak a hideg, jeges, decemberi éjben,

s érzelmek sokasága kavarog odalent a mélyben.

A mélyben, ahová év közben bezárta őket a szív,

s honnan a Karácsony ragyogása sokukat előhív.

 

A szeretet melege suhan át a fenyők ágai között,

s a Hold mosolya csillámlik, eme havas táj fölött.

A domboldalon álló házikó kéményéből füst száll,

bent, a szoba sarkában, gyönyörűen díszített fa áll.

 

Kandallóban ropog a tűz, a lángok táncot járnak,

s a falakon sejtelmesen a díszek árnyai szállnak.

A fenyő alatt kis gazdáikra vár a csomagok sora,

valamennyi e mai kora estén, titokban került oda.

 

Középen, díszesen terített asztal a vendégeit várja,

a rajta található étkek sokasága elég is lesz mára.

A villódzó gyertyafények ma fogócskát játszanak,

a húsok, saláták, sütik sűrűjében jobban látszanak.

 

A szomszéd szobában izgatottan vár három gyerek,

kicsik, szemük csillog, s pirospozsgás arcuk kerek.

Az ajtónál állva feszülten figyelnek minden neszre,

s hallani vélik, mintha kint a Jézuska jönne-menne.

 

Egyszer csak csengő hangja szólal, s az ajtó nyílik,

e csilingelő hang gyorsan elér a három apró szívig.

Anya és apa átöleli őket, s együtt asztalhoz ülnek,

szépen falatoznak és a zene igen kellemes a fülnek.

 

Miután jóllaktak, az ajándékozás perce elérkezett,

a csomagok kibontásában hat kis kéz segédkezett.

Meglepett arcok, s harsány, vidám gyermeki kacaj,

nagy az öröm, a boldogság, idén is, akárcsak tavaly.

 

Hópihék szállnak apró gyémántként, oly békés a táj,

az állatok is odúikban pihennek, erre egyik sem jár.

Szeretetteljes az éjszaka, nagy a nyugalom, a csend,

a kis család az igazak álmát alussza immáron, bent.

letoltes 5