Az emberi értelem

Az emberi értelem összezsugorodott,

s hajdani fejlődése véglegesen leállt,

régen a Földön kimagaslott a tudása,

sajnos azonban az evolúciója megállt.

 

Szennycsatornákból ömlik a hipnózis,

s éjjel is, nappal is pusztulnak a sejtek,

az életösztön bambán bámul a világba,

s üres koponyákban nem létezik rejtek.

 

A gonosz szolgái vígan élik napjaikat,

és hatalmas vagyonokra tesznek szert,

terv szerint megosztják az embereket,

s céljaikért bevetnek akármilyen cselt.

 

Családok, barátok tartanak egymástól,

és rettegnek a másik közelsége miatt,

az eddigi jó kapcsolatok tova tűnnek,

s nem marad, akit szeretnének emiatt.

 

Agresszív propaganda mérge szárnyal,

s a beszűkült agyi kapacitás hisz neki,

a maradék józanság igyekszik küzdeni,

ám sajnos manapság túl kevés a zseni.

 

A balgák sora várja a kegyelemdöfést,

ami után már nem lehet visszaút soha,

önként lemondanak az eddigi létükről,

s reményeik maradékát belepi a moha.

 

Az emberi értelem szégyen önmagára,

s messze alulmúlja az öröklött géneket,

a csökevényes gondolkodás igen terjed,

a sötét háttér könnyen kiírtja a népeket.

corona, vaccination, pandemic

A vágóhídra hajtva

A vágóhídra hajtva, vonul a sok marha,

szomorú szemekkel bólogatnak,

s hiszik, ez a karma.

 

Egymást tapossák, rengetegen vannak,

faruk, fejük koccan a másiknak,

helyet ki nem hagynak.

 

Búsan bőgnek, patáik alatt száll a por,

néha-néha egymásba öklelnek,

s olyankor fellazul a sor.

 

A pásztorok biz röhögnek a markukba,

már előre dörzsölik a tenyerüket,

bűzt kapva az arcukba.

 

Kutyáik végzik el a munkájuk nehezét,

tépik, marják a marhák combját,

betöltve a korbács szerepét.

 

A balgatag csorda mindezt tétlenül tűri,

pedig vannak köztük borjak is,

mindőjüket a félelem fűti.

 

Fűti, hiszen párolog a csatakos szőrük,

ha nem állnak hamar ellent,

ki lesz cserzve a bőrük.

 

Kitörhetnének, hisz rengetegen vannak,

de mind retteg, a másikra vár,

ezért inkább meghalnak.

 

A néhány pásztor jól keresett a csordán,

learatták a tervük gyümölcsét,

az engedelmesség folytán.

 

Kutyáiknak dobtak oda néhány csontot,

azok hűen nyalták csizmáik talpát,

míg ők elosztották a koncot.

 

A marháknak emléke sem igen maradt,

a vágóhídra hajtva elvesztek mind,

az idő már nélkülük haladt.

senegal, herd, oxen