Kategória: versek

Beborult az ég

Beborult az ég és vihar készül,

a vihartól mindenki megrémül.

Ömleni kezd a szennynek árja,

mely az embert a lakásba zárja.

 

Bezárja és onnan kijönni nehéz,

s bizony félelmetes ez az egész.

Eldugulnak a legjobb csatornák,

melyek eme áradatot lehordnák.

 

A sötét folyam elzárja a világot

és elmossa valamennyi virágot.

Mocskot, s piszkot hagy hátra,

megváltozik a környék már ma.

 

Beborult az ég, s még villámlik,

a pocsolyák tükrében csillámlik.

Mire a Nap újra kisüt már késő,

a pusztítás miatt alig marad élő.

thunderstorm, flashes, night

Szív nélkül

Szív nélkül és lélek nélkül lehet élni,

a következményektől nem kell félni.

A hazudozás is oly könnyedén megy,

a gyarló köznép számára ez biz kegy.

 

Hisz ők nem is valók sohasem másra,

mint a túlvilágra befizetendő utazásra.

Könnyedén meg kell tőlük szabadulni,

hisz minden a terv szerint fog alakulni.

 

Még azt is elhiszik, ami nem is létezik,

s a megváltás kizárólag fentről érkezik.

Negédes, s mézes méreggel teli szavak,

a sötét, gonosz erőknek átadandó javak.

 

Szív nélkül pihekönnyű ítéletet hozni,

s lélek nélkül kínt, gyötrelmet fokozni.

Rettegést kelteni, az aztán valódi álom,

s ígéreteket tenni, ám úgy, hogy fájjon.

 

Az igaz szeretet ezeket legyőzni képes,

bizony az ármány deleje is igen véges.

Egymást segítve és jó szándékkal telve,

a szívtelen, lelketlen világ le lesz verve.

knight, soldier, warrior

A medve

A medve félálomban szundít,

néha a másik oldalára fordul,

álmaiban sok halat elpusztít,

s pihenő gyomra megkordul.

 

Arcán medvemosoly látszik,

s málna illatát érzi orra előtt,

fantáziája érzékeivel játszik,

mozog a szája, enne mielőbb.

 

Míg horkol, léptek zaja hallik,

s belopakodik néhány ember,

miközben az álmok sora zajlik,

végigmérik gyilkos szemmel.

 

Méregetik bundája vastagságát,

mekkora, s mennyi pénzt érhet,

növelné önmaguk gazdagságát,

a medve kegyelmet nem kérhet.

 

Nem fog kapni, ha nem ébred,

a gyilkosok megnyúzzák élve,

s akkor biz többé fel nem éled,

már körbe is állták mind, félve.

 

Hiszen rettegnek nagy erejétől,

hiába alszik, így is tartanak tőle,

halálát tervezték már az elejétől,

bízva, nem hallanak többé felőle.

 

A medve orrát megcsapja a bűz,

a gonosz bűze árad barlangjában,

e rémes szag minden álmot elűz,

felriadva széttépi őket haragjában.

european brown bear 57e4d24442 1280

Mikor szeretünk valakit

Mikor szeretünk valakit, rózsaszínben

látjuk a világot, a lába elé helyeznénk

a létező összes, gyönyörűséges virágot.

Minden percben csak reá gondolunk,

más lehetőségeket meg sem fontolunk.



Nem foglalkozunk vele, mi is vesz körül,

az ember szíve csak az imádottnak örül.

Bármit megtennénk érte, amit csak lehet,

hiszen az a legfontosabb, hogy Ő szeret.



Kábulatban élünk. A változást nem vesszük

észre, s nem is akarjuk semmiképpen látni,

holott az eszünkkel biz tudjuk, hogy vége,

lelkünk összetörték és ez nagyon tud fájni.



Csalódás lesz úrrá rajtunk, mélabúsak leszünk,

s legtöbbször meg sem gondoljuk, mit teszünk.

Fájdalmunkban gyakran bántjuk azokat, akik

jót akarnak nekünk, s kik törik magukat azért,

hogy mi végre igazából boldogabbak legyünk.



Széthullottnak, kivégzettnek érezzük magunkat,

nem sűrűn hallatjuk társaságokban a szavunkat.

Nehéz elhinni, de újból megérinthet a remény,

túléljük ezt is, legyen az élet bármily kemény.

girl, sitting, jetty

A Halál sötét terve

A Halál sötét terve megvalósulni látszik,

forgatókönyve kíméletlen, s gonosz,

az emberekkel könnyen játszik.

 

Könnyen, hiszen akadályba nem ütközik,

bármit szabadon megtehet, s hiszi,

az akaratát hű segédei tükrözik.

 

Segédei bábként szolgálják a gazdájukat,

kapnak érte jutalmat is igen bőven,

s ezért simán eladják hazájukat.

 

A népüket is gyors pusztulásba taszítják,

hisz számukra ők nem számítanak,

a családokat is szétszakítják.

 

Vélik, hogy őket a gazdájuk megkíméli,

s védettnek érzik becstelen létüket,

ám bűnük súlya mind elkíséri.

 

A Halál sötét terve megmérgezi a világot,

igyekszik örökre kiölni a reményt,

a lelkeket, s minden virágot.

 

Ám dölyfös önhittségében nem néz hátra,

s nem látja az apró Fényt a sötétben,

e csekélység nem hozza lázba.

 

A Fényt táplálja a tiszta, igaz lelkek ereje,

nemsokára beragyogja majd az eget,

s így elbukik a hitványak serege.

magician, forest, wolf

Álmok, vágyak és remények

Álmok, vágyak és remények,
néha nagyok, máskor szerények.
Bármilyenek is legyenek,
mindenkiben élnek.
Sokan, a valóra válásuktól
is félnek.

Félnek, mert nem biztosak
magukban.
Sokszor kétkednek, a saját
szavukban.
Mit várhatnának hát mástól,
kik hasonlókat éreznek máshol?

A lélek érzékeny és gyenge,
nem olyan, mint egy edzett
penge.
Könnyen sebezhető, s nagyon
tud fájni.
A gyógyulására olykor, éveket
kell várni.

Feledni a velünk történteket
nem lehet, míg élünk,
ameddig lélegzünk, remélünk
és félünk.
Vigasztalan álmok, vissza-vissza
térnek,
az elveszett remények mindig
új életre kélnek.

girl 52e7d6454d 1280

Nehéz volt

Nehéz volt ez az idei év, s kemény,

örömökben biz ugyancsak szegény.

Be voltunk zárva, mint aljas rabok

és eközben elsuhantak lám a napok.

 

A napok amelyeket elvettek tőlünk,

s remélték nem hallanak mifelőlünk.

Rettegésben tartottak éjjel, s nappal,

félelmet gerjesztettek tűzzel, vassal.

 

Tönkretettek életeket és családokat,

elhidegítettek rokonokat, barátokat.

Igyekeztek kiölni az értelem javát,

s elnémítani a valós igazság szavát.

 

Arctalanná tettek minket maszkkal,

szembeszálltak reménnyel, s daccal.

Hazugságok folyama ömlött reánk,

melynek áradata önmagához leránt.

 

Nehéz volt ez az év, de ne adjuk fel,

hiszen akkor lelkünk békét nem lel!

Reménykedjünk, hogy jobb is lehet,

s a sok rossz tovább így nem mehet!

new year, greetings, 2021

Nagy szükség volna

Nagy szükség volna megértésre, belátásra,

minden rossz kerüljön örökletes bezárásra!

Igazán nagy hiánycikk manapság a szeretet,

mely igaz szívvel átölel nőt, férfit, gyereket.

 

Nem lenne káros a figyelem, s az odaadás,

azután jöhetne a nyugalom és a poharazás.

Szintén eltűnőben van a régi szép tisztelet,

olykor feltűnik még, mint egy szösszenet.

 

A segítőszándék sem lenne oly hátrányos,

főképp, hogy ez a világ sötét és ármányos.

A tudás gyarapítása a hamisat elpusztítaná,

s mindamellett a gyűlöletet is csillapítaná.

 

A becsület, s a tisztesség is a kihalás szélén,

holott ők jártak egykor a csatáknak az élén.

A hűség, mely valaha természetesnek tűnt,

a sok mocsok közepette szinte meg is szűnt.

 

Nagy szükség volna összefogni biz végre,

különben valamennyien mehetünk a jégre!

Legfőképpen meg kellene tanulni küzdeni,

s minden gonoszat a tüzes pokolra küldeni!

hell, purgatory, heaven

A Rossz és a Jó harca

A Rossz és a Jó harca szakadatlanul folyik,

küzdelmük örök, az idők végéig tart,

erejük azonban lassan fogyik.

 

Változó sikerrel vívják a csatáikat naponta,

néha görcsösen egymásba fogódzva,

s olykor-olykor csak nyafogva.

 

Mindkettőnek megvan a maga háttér serege,

mely őket szolgálva, értük esküt téve,

megteszi azt, ami saját szerepe.

 

Mikor összecsapnak, kardjuk pengéje villan,

s a páncéljukon ragyogó Nap fénye,

minden mozdulatuknál csillan.

 

A Rosszat a sötétség növekvő ereje táplálja,

s amíg a Jó lassan elfeledetté válik,

a gonosz a lapjait számlálja.

 

A Rossz és a Jó harca a vége felé közeledik,

mindkettő a döntő ütközetre készül,

pajzsuk, páncéljuk töredezik.

 

Érzik, s tudják, hogy már nincs kiút innen,

végleg el kell dönteni, hogy ki győz,

más lehetőség nincsen.

lovagok