Kategória: versek

Nehézségek sora

Nehézségek sora nehezíti az életünket,

igen sokszor megsebzi a lelkünket,

s közelebb hozza a végzetünket.

 

Gyakorta tapasztaljuk a kegyetlenséget,

amellyel biz meg kell küzdenünk,

s láthatjuk a nagy fejetlenséget.

 

Olyan sok szerettünket veszíthetjük el,

legtöbbször el sem búcsúzhatunk,

és lelkünk nyugalmat nem lel.

 

A küzdelmünk biza hiábavalónak tűnik,

rengeteg sebet kapunk életünkben,

s a terhek sokasága csak gyűlik.

 

Szerelmeket, s életeket tehetünk tönkre,

elveszíthetünk igen szép álmokat,

ám mindezt nem adjuk közre.

 

Egyfolytában hazugságokat hallhatunk,

a gyilkosok hiszik, hogy nyernek,

mi pedig simán meghalhatunk.

 

Elveszíthetjük az élet, s létünk értelmét,

sokan beadatják maguknak a halált,

megtagadják önmaguk érzelmét.

 

Nehézségek sora kísérhet minket végig,

s próbára téve a tűrőképességünket,

a kitartásunk vezethet el a célig.

sadness, loneliness, alone

Kivirult a természet

Kivirult a természet, virágba borultak a fák,

s virágok borítják valamennyi ágat,

a tavasz nem sokáig várat.

 

Sokfelé jácintok, nárciszok, s egyéb virágok,

szépségük gyönyörködteti a szemet,

idővel ennél szebb is lehet.

 

Hisz egyre több növény bontja ki a szirmát,

s hamarosan varázslatossá teszi a tájat,

mindenfelé illatfelhő szállhat.

 

Kivirult a természet, s virágszőnyeg a vidék,

a hegyeket, völgyeket bejárja az élet,

e látványnak örülhet a lélek.

pink, spring, nature

Az élet utat tör

Az élet utat tör a legapróbb résben,

s a teljesen kihalt vidéken is előtör,

virágokkal borítja a rétet, füvekkel,

s minden élettelent gyorsan felőröl.

 

Kihajt a rideg sziklák repedéseiben,

és élettel tölti meg a halott részeket,

szépsége varázslatos, lelket gyógyít,

s felülír mindenféle hamis tényeket.

 

Túléli a chemtrail gyilkos permetét,

és az emberi gonosz hazug mérgeit,

nem hagyja kiirtani önnön mivoltát,

s lepergeti a létről a hitvány férgeit.

 

Az élet utat tör, útját állni nem lehet,

a kövületekből is életet formál majd,

biz bármennyire is a halálára törnek,

ő a vég küszöbén is ismételten kihajt.

rock, stone, grass

Ne hagyjuk!

Ne hagyjuk, hogy egymás ellen fordítsanak,

s hogy rettegésben, félelemben tartva,

mindenféle hazugságot ordítsanak!

 

Ne engedjük, hogy elvegyék szabad életünk,

ha sikerül nekik, nyomoroncok leszünk,

s már csak szolgaként élhetünk!

 

Küzdjünk mindazokért aki fontos, s a jóért,

a régi szép időkért, a történelmünkért,

s minden igaz, becsületes szóért!

 

Álljunk ki a veleszületett jogainkért gyorsan,

különben semmik leszünk, hitványak,

s el fogunk hullani mind sorban!

 

Nem engedhetjük, hogy a sárba tapossanak,

s ők az árulók, akiket mások fizetnek,

megmentő szentként ragyogjanak!

 

Ne higgyünk ármányos, gonosz szavaiknak,

a sötét háttér által diktált parancsoknak,

mely hasznos gyarapodó javaiknak!

 

Ne hagyjuk, hogy egymás ellen fordítsanak,

s kiöljék a tisztességet, az életösztönt,

s a világon mindent eltorzítsanak!

human, audience, mass

A zsarnok fogságában

A zsarnok fogságában tengődik az Élet,

láncra verve, megalázva, lenézve,

s így érhet a sorsa véget.

 

Fogoly, nem más, rabláncra vert senki,

tanácstalan, s a szemei is lesütve,

úgy érzi, hogy Ő semmi.

 

Lehajtott fejjel bólogat a zsarnoki szóra,

nem ellenkezik, s nem áll ellent,

mélán gondol csak a jóra.

 

Rettegve riad meg a legapróbb nesztől,

a hírek, mit hall, félelemmel töltik,

s menekülne e szennytől.

 

Minden porcikája szabadulna a láncról,

sajnos túl gyáva egy igaz harchoz,

s elzárja magát a vágytól.

 

A vágytól, mely éltetné a csodát, a létet,

s visszahozná a régi szép időket,

eltakarítva az útból a rémet.

 

A zsarnok fogságában tengődik az Élet,

s annak szolgájaként végezheti,

ha nem emeli meg a tétet.

 

A tétet, mellyel megszabadítja önmagát,

s letépve rabláncait örök időkre,

végül megnyerheti a csatát.

hand, faust, violent

Mindenki magának

Mindenki magának eszi meg az ételt,

az öltözetét is ízlése szerint válassza,

tetszése szerint válogathat a boltban,

és az ismerőseit, barátait is választja.

 

Magának műveli a kertet, gondozza,

s majdan a termésének nagyon örül,

kedve, s ideje szerint töltheti az időt,

néha a szeretteivel veszi magát körül.

 

Mindenki maga szúratja be a mérget,

s önmaga kockáztatja a teste épségét,

ne álljon elő azzal, hogy másért tette,

s ne keltse senkiben bűntudat érzését!

vaccination, doctor, syringe

Hívogató tavasz

Hívogató tavasz szellője száll,

s előbújnak a növények sarjai,

az állatvilág is zsong a mezőn,

s mindenfelé láthatóak a tagjai.

 

Épülnek a fészkek, s az almok,

a természet irányítja a munkát,

az élet ösztöne ugyancsak erős,

növeszti a tavaszi tollat, bundát.

 

Ismételten itt a hívogató tavasz,

örömöt hoz, s új reményt táplál,

boldogság suhan a légben tova,

s a sors ismét más időt számlál.

meadow, grass, tree

A rigó énekel

A rigó énekel, ébredezik a tavasz,

nyílni kezdenek a virágok szirmai,

újra következik egy újabb szakasz,

mostanra elillantak a télnek árnyai.

 

Kivirul a vidék, s felragyog a Nap,

könnyed szellő simítja végig a tájat,

az élet varázsa ismételten erőre kap,

felélesztve a mindenben élő vágyat.

 

Az emberi világban is éled a szeretet,

új remények, színesebb álmok kelnek,

begyógyítva a csalódás okozta sebeket,

sokan újabb, s csodásabb életre lelnek.

 

Peregnek a napok, ketyegnek az órák,

gondolatok suhannak tova a szélben,

a percek is szüntelenül az utakat róják,

a Hold ezüstösen csillog a sötét éjben.

 

Ma azonban mindez mit sem számít,

ünnepélyesebb, örömtelibb az alkalom,

sokakat ajándékozásra, ölelésre csábít,

mosolyok tükröződnek a női ajkakon.

 

Eme napon másnak érezhetik magukat,

kedvesség és figyelem veszi őket körül,

kis időre elfeledhetik az összes bajukat,

a felköszöntésnek valamennyi nő örül.

 

Meg is érdemlik a törődést, a nyugalmat,

hisz néha erőn felül küzdve állják a sarat,

szívük e pillanatban valami újat sugallhat,

meg fogják találni egyszer az igazi nyarat.

tulips, flowers, red

Ismételten támad a tél

Ismételten támad a tél,

s újra fúj az északi szél.

Rideg, hideg.



Arcunkba fújja a havat,

senki nem látja merre halad.

Vakon vagyok.



Ruhámon csillog a hó,

szép, de korántsem jó.

Ázom, fázom.



Vírusok zsákmányra lesnek,

sokakat beteggé tesznek.

Járvány, ármány.



Láz és fájdalom mindenütt,

a betolakodóknak ez a mindenük.

Gyötrelem, förtelem.



Hidegtől folyik a könnyem,

de nem adom meg magam könnyen.

Kemény, remény.



Győzök, bármibe is kerül,

az Én akaratom kerül felül.

Merek, nyerek.



A hideg nem bírja sokáig,

hiába süllyedünk bokáig.

Feladja, megadja.



Nemsokára jön a tavasz,

mely akkor is jó, hogyha ravasz.

Rügyek, füvek.



A jövő mindig előre mozog,

amíg csak a Földünk forog.

Merni, lenni.

snow, landscape, winter

A remény zászlai

A remény zászlai lobognak a bástyán,

s a tavaszi szél jobbra-balra fújja őket,

annak idején is messze láttatták a hírt,

bizony a győzelemnek még nem lőttek.

 

Sötét erők által készített gonosz méreg,

árad szerte a világban, bejutva bárhová,

megkínoz, meggyötör, s gyengévé tesz,

előle biz nem lehet menekülni máshová.

 

Harcolni kell, küzdeni az ármány ellen,

nehéz, s véres csatáknak nézünk elébe,

a remény zászlai dicsőségről susognak,

hirdetve, hogyan is kerülhetünk fölébe.

letoltes 22
Kiss Gyula versei
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.