Kategória: versek

Egy média nélküli világban

Egy média nélküli világban szebb lenne az élet,

nem áradna még a csapból is a hazugság,

és békében élhetne az összes lélek.

 

Nem gyűlölnék egymást állandóan az emberek,

nem mérgezné a szívüket a sötét ármány,

adódna vidámság és nevetés rengeteg.

 

A segítőszándék, a jóakarat mindennapos lenne,

a harag, az utálat, a megvetés és a lenézés,

ez mind a feledés homályába veszne.

 

Semmiféle aljas uszítás nem érhetne célba soha,

s a rideg, közömbös, közönyös viselkedés,

megszűnne és elsuhanna messze, tova.

 

Átvenné ezek helyét az igazi, s őszinte szeretet,

az ölelések mindennaposak lennének eztán,

öröm járna át minden felnőttet, gyereket.

 

Egy média nélküli világban az értelem fejlődne,

s a tudás utat törne magának igen gyorsan,

nem a gonosz hatalmában vergődne.

istockphoto 538033568 612x612 1

Juhok a farkasok előtt

Juhok a farkasok előtt. Ez egy festmény a falon.

Nagyon élethű, s igazán valóságosnak tűnik,

a mondanivalója pedig életszerű nagyon.

 

A nyáj engedelmesen bégetve bólogat bódultan,

s szinte meghipnotizáltan bámulnak előre,

mindnyájan a ragadozók felé fordultan.

 

Azok kajánul vicsorogva morognak a nyáj felé,

ezzel félelemben tartva azt a rengeteg birkát,

s egymás után hurcolják őket a vezérük elé.

 

Ott aztán széttépik mindet, s a farkasok esznek,

vértől ragyog valamennyi fűszál a zöld réten,

az ordasok pedig szép kövérek lesznek.

 

Juhok a farkasok előtt. A képről sugárzik a vég.

Az emberek is hasonló sors felé haladnak,

ám sokuknak ez nem világos még.

istockphoto 1129299552 612x612 1

Hangyák végveszélyben

Hangyák végveszélyben, valahányan csak vannak,

bármerre is járjanak a járataikon keresztül,

mindenfelé gyilkos mérgeket kapnak.

 

Hiába léteznek rengetegen, s hiába nagy az erejük,

nem képesek összefogni a megmaradásukért,

és emiatt egyre fogy a hatalmas seregük.

 

Miközben uszítás által egymást gyilkolják és ölik,

nem veszik észre a rejtőzködő ellenségeket,

akik az eddigi jó életüket kerékbe törik.

 

Hangyák végveszélyben, szűkösre szabott idővel,

s miután új és újabb mérgeket szórnak rájuk,

nem lesz sok gondjuk a közelgő jövővel.

istockphoto 147285771 612x612 1

Csapdában vergődve

Csapdában vergődve a legerősebb állat is szenved,

megpróbál küzdeni, s kimenekülni a fogságból,

ám rájön, hogy az a fránya vas nem enged.

 

Hiába rángatja a tagjait, s hiába üvölt teljes erővel,

tombolhat, dühönghet, ordíthat eszementen,

mégsem tud szabadulni, s ez rossz előjel.

 

Fájnak a csontjai és a szőre iszamos a saját vérétől,

az ereje ugyan nagyon fogy, de sosem adja fel,

ám érzi, nem jár messze az élete végétől.

 

Csapdában vergődve az ember is hasonlóan reagál,

s tudja, ha mindent el is próbál követni a létéért,

van az a kelepce, amely mindenkit bedarál.

istockphoto 451886025 612x612 1

Megpróbáltatások sokasága

Megpróbáltatások sokasága terheli az embereket,

betegségek, adósságok, s hatalmas hitelek,

mindezek tönkreteszik a szervezetet.

 

Az élő szervezetet, amely a testet hívatott védeni,

megóvni a külső és a belső sérülésektől,

s a lelket, melyet nehéz megérteni.

 

A lélek annyira sérülékeny, hihetetlenül érzékeny,

s a reá nehezedő folyamatos nyomás alatt,

nem fürödhet a békesség fényében.

 

Megpróbáltatások sokasága tépi szét az álmokat,

s rombolhatja le a szépen felépített életet,

sajnos mindenkiből lehet áldozat.

woman 1006100 480

Sejtelmes árnyak

Sejtelmes árnyak suhannak szédületes sebességgel,

varázslatos táncot lejtenek a figyelmet elvonva,

s ha eljön az idő lecsapnak, erős hevességgel.

 

Sötét viharként mutatják meg az erejüket, lényüket,

villámokat szórva rettegést és félelmet keltenek,

már a világ kezdetén elvesztették a fényüket.

 

Sejtelmes árnyak susognak sugallatokat a világnak,

s szinte hipnotikus álomban tartanak minden élőt,

miközben állandóan a Föld körül cikáznak.

thunderstorm 5398664 480

A színtiszta nyugalom

A színtiszta nyugalom olyan, mint a drágakő, ritka,

különlegessége felér a legszebb gyémántokkal,

s varázslatosságának a lelki béke a titka.

 

Olyan sokan vágynak rá, s annyira kevesen érik el,

mindazok, akiknek sikerült rátalálni e kincsre,

örömmel és vidáman néznek az égre fel.

 

A színtiszta nyugalom szinte felfoghatatlan dolog,

egy álomkép csupán az örök vágyakozásban,

s így is fog maradni, amíg a Föld forog.

istockphoto 1196969593 612x612 1

Nem mindenki éri el

Nem mindenki éri el azt, amire vágyik,

a sors az emberrel igen gyakran játszik.

Senki nem tudhatja, hogy hogyan végzi,

és ha másként alakul is, azt bizony kétli.

 

Sokszor nem az történik, minek kellene,

oly sokakról kiderülhet, nincs is jelleme.

Az álmok gyakorta nem lesznek mások,

s akik ezt nem értik, azok csupán bábok.

 

A vágyak tengere előbb-utóbb kiszárad,

és a lélek a várakozásba bizony kifárad.

A szeretet sokszor nem nagyon látható,

bár legtöbbször lapul, biz igazán áradó.

 

Nem mindenki éri el mindazt, mit akart,

az élet émelyítő valóságával kelt zavart.

Ez a világ egy látszat, egy roncs csupán,

vajh mi marad majd az emberiség után?

istockphoto 1314988208 170667a

A szavak ereje

A szavak ereje sokszor nagyobb, mint egy bomba,

fájó, komoly sebek okozására is képes lehet,

hiszen magát, a lelket döntheti romba.

 

Mézesmázosan megtéveszt és mételyezésre képes,

fel tudja bontani a legjobb kapcsolatokat is,

igen gyakran mondják azt, hogy ékes.

 

Ármányosan irányít és furfangosan terel másokra,

negédesen megtéveszt, oly kedvesen behálóz,

s futtathat bármely családot a zátonyra.

 

Mérget csepegtet a fülekbe, biz megássa a vermet,

erősen marcangolhatja a szívet, furmányos,

s a legjobb barátok közzé is éket verhet.

 

Ugyanakkor képes simogatni, néha igen beszédes,

olykor segítőszándékú, örömteli, kedélyes,

s alkalomadtán igen vidám, szeszélyes.

 

A szavak ereje sokkal több, mint egyszerű beszéd,

tettekre sarkalhat, s mély szeretetet tud adni,

ám gyakran nem tudja fékezni a hevét.

istockphoto 183763383 612x612 1

Egy nyugodt éjszakán

Egy nyugodt éjszakán rigók éneke hallik,

a természet nagy része pihentetően alszik.

Csendesen növekednek az ágon a rügyek,

s ilyenkor nőnek ezerszám a réten a füvek.

 

A telihold lekacsint a magasból a vidékre,

és ezüstös fénye megmerül a patak vizébe.

A fák között szentjánosbogarak suhannak,

a fülesbaglyok ma is élelem után kutatnak.

 

Egy nyugodt éjszakán a róka járja az útját,

s már szinte szájában érzi a fácánok húsát.

Az alvó virágok szirmait cirógatja a szellő,

miközben mélyen pihen a sötétben az erdő.

istockphoto 1176818978 612x612 1
Kiss Gyula versei
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.