Kategória: versek

Üres fejjel, s rettegő tekintettel

Üres fejjel, s rettegő tekintettel sorban állva,

lesütött pillákkal, beidomítva, reszketve,

mindőjük a megmenekülését várja.

 

A megmenekülést egy nem létező szörnytől,

egy bebeszélt hazug dologtól, egy rémtől,

s elszakadva a való világtól, a Földtől.

 

Sokuk már önmagától is iszonyodik nagyon,

mikor egyedül ül az autójában, maszkban,

hiszi, a hatalom megmenti egy napon.

 

A média által hipnotizáltan, bambán néznek,

a lelkük megsemmisülten, s némán kiált,

ám hiába ígérnek bármit is az égnek.

 

Üres fejjel, s rettegő tekintettel, elveszetten,

a családjukat is megtagadva, oly ostobán,

sajnos ez a réteg immár menthetetlen.

istockphoto 1217890834 170667a

Fantáziavilág földjén

Fantáziavilág földjén varázslatosak a napok, az éjek,

az ott lakók boldogok, valamennyi percük vidám,

és nem számítanak tehernek a hosszú évek.

 

Mindig zöldell a mező, s mindenfelé csodás virágok,

sok a csörgedező patak, szellő susog a fák között,

emberi szem nem látott még ilyen világot.

 

Fantáziavilág földjén nem érződik az időnek múlása,

örök a szépség, az egészség, az erő, s a nyugalom,

és mindenki eljut a szellemi tökély csúcsára.

istockphoto 1367389524 612x612 1

Megkeseredve

Megkeseredve a világ mocskától, nehéz az élet,

kínzóan telnek a mindennapok percei, s órái,

és örökös rabságban szenved minden lélek.

 

A hipnotikus homály annyi elmére rátelepedett,

s támadja a kevés még józanul gondolkodót,

akikre immár óriás kígyóként rátekeredett.

 

A sötétség leple ezt a világot lassan körbeveszi,

s igyekszik elpusztítani minden élőt a Földön,

mielőtt a fény serege magát összeszedi.

 

Megkeseredve zajlik a harc, a kíméletlen csata,

a tét nem az arany, vagy a pénz, hanem a lét,

s ha nem küzd a jó, győz a gonosz hada.

istockphoto 1154772173 612x612 1

Elfújja a szél

Elfújja a szél az emlékeket, s a múlt porát,

az ember nem érti, miért is történhet ez,

és a végső pillanatig keresi az okát.

 

A megfáradt elme oly sok mindent megélt,

megannyi fájdalmat, bánatot és rettegést,

s néha a való, a mesével helyet cserélt.

 

Akadtak persze örömteli percek és napok,

vidám játék, gondtalan, szabad pihenés,

szerető család, benne kicsik, s nagyok.

 

Elfújja a szél mindazt, ami valaha lehetett,

s olykor a leghőbb vágyak tovaszállnak,

a lélek nem emlékszik, kit is szeretett.

istockphoto 1158702116 612x612 1

Hideg szelek fújnak

Hideg szelek fújnak, az emberek dideregnek,

kellemesebb, melegebb helyekre igyekeznek.

Ám a lelkek is fáznak legbelül, s szenvednek,

hiszen a rideg idők maradnak, nem engednek.

 

Kilátástalanságot fúj a közeledő vihar magja,

s nem hallik meg a segítségért kiáltók hangja.

Eme hangokat elnyomja a bent zakatoló szív,

amely rémülten dobogva isteni segítséget hív.

 

Hideg szelek fújnak, szétzúzva a megszokást,

s rettentő ereje elhozhatja az utolsó felvonást.

A természet színpadáról eltávozhat az ember,

ha a reá váró borzalmakkal küzdeni nem mer.

istockphoto 1281863832 612x612 1

A sötétség idején

A sötétség idején semmi nem olyan, mint rég,

másak az álmok, s a vágyak hitehagyottak,

biz beszürkült a valamikor még kék ég.

 

Hazug szólamok, erős agymosás uralja a teret,

a megfélemlítés mindennapos, megszokott,

s ennél még sajnos sokkal rosszabb lehet.

 

Nincs összetartás, s nincs segítőszándék soha,

az emberek már ki nem állhatják egymást,

és a becsület maradéka is elszállt tova.

 

Senki nem mozdítaná az ujjait, hogy segítsen,

s nem ártaná magát bele a mások dolgába,

mivel nem szeretné, hogy ő is veszítsen.

 

A sötétség idején minden lélek fogollyá válik,

valamennyiük a gonosz számára csak teher,

és a sors mindannyijukkal csak játszik.

istockphoto 486183290 612x612 1

Az éjszaka urai

Az éjszaka urai hatalmukba kerítik a világot,

ügyesen bujkálnak, szinte láthatatlanok,

s a közelükben elhervadnak a virágok.

 

Halkan, észrevétlenül lopakodnak a sötétben,

nyomot nem hagynak, félelmet keltenek,

és mint mindig, ők vannak fölényben.

 

Leölik az élővilág apraját és nagyját gyorsan,

s az életben maradtak csendben lapulnak,

ám mégis elvesznek szépen, sorban.

 

Az éjszaka urai gyilkolásra születtek valaha,

nincs bennük könyörület, sem szánalom,

s hevíti őket a kegyetlenség parazsa.

istockphoto 1154701852 612x612 1

A Remény és a Szeretet

A Remény és a Szeretet útra kelt egy napon,

vállukra vették a batyujukat egy reggelen,

mivel várták őket az emberek nagyon.

 

Látták, hogyan törtek meg az utóbbi időben,

mily szétszórtak, s tanácstalanok újabban,

ez nem maradhat így a közelgő jövőben.

 

Igyekeztek eljutni minden faluba, s városba,

beköszöntek mindenkihez, kihez lehetett,

és a gyerekeket is ők ringatták álomba.

 

Amerre csak jártak, újra felragyogott a Nap,

a sötét felhők elvonultak messzi földekre,

s a nép érezte, hogy végre új erőre kap.

 

A Remény és a Szeretet nélkülözhetetlenek,

a jóknak egy új, igaz élet esélyét jelentik,

a rosszak számára elképzelhetetlenek.

istockphoto 1214509195 612x612 1

Békében és boldogságban

Békében és boldogságban szebbek a napok,

kellemesebben telnek az órák, a percek,

érzik a szeretetet a kicsik, s a nagyok.

 

Nyugodtabb a légkör, fennen ragyog a Nap,

megszokott a segítőkészség, a jó szándék,

és emberségből mindenki példát kap.

 

Egymást támogatva jóval könnyebb az élet,

a gondok, bajok, hamarabb legyőzhetőek,

s jobb szívvel teszi dolgát a sok lélek.

 

Békében és boldogságban nem érzik az idő,

s nem fárad ki az elme, sőt nagyon aktív,

az emberiség számára ez lehet a jövő.

istockphoto 1316638351 612x612 1

Tiszta lélekkel

Tiszta lélekkel állni a nehéz kihívások elé,

becsülettel megküzdeni az igazságért,

és bátran haladni az elmúlás felé.

 

Ezen merengett a lovag a szakadék szélén,

a kardját szorongatva nézett a mélybe,

és csillogott a fény a pengéje élén.

 

Felidézte a régi szép múltat, a dicső időket,

a szerető családját, amikor közöttük volt,

s a csata után hozzá vágtató hírvivőket.

 

A hírvivők elmondták neki, kisfia született,

ezt hallva gyorsan a nyeregbe pattant,

s rögvest, lóhalálában, haza ügetett.

 

Tiszta lélekkel lépett be a kastélya ajtaján,

átölelte az asszonyát és az újdonsült fiát,

s a szíve úgy dobogott, mint hajdanán.

istockphoto 1135365726 612x612 1
Kiss Gyula versei
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.