Saját alkotásaim
A politika és a pénz megmérgezi az ismert világot,
kizsákmányolja és az elpusztulás felé sodorja,
eltiporja az életet, a legapróbb virágot.
Mételyként beépül a mindennapokba, a percekbe,
és ott sunyin olyan méretű károkat tud okozni,
hogy az emberek menekülnének fejvesztve.
A politika és a pénz összefonódása igen veszélyes,
behálóz mindent, mint a legerősebb pókháló,
s a történelemben sosem volt szemérmes.
Az emberi emlékezet sokaknál mintha nem is létezne,
igen hamar feledésbe merülnek lényeges dolgok,
míg a valóság és az igazság eltűnnek vérezve.
Az emberi emlékezet olyan, mint egy átszakított rosta,
amelyen akadály nélkül jut át bármi és minden,
miután az agyak irdatlanul át lettek mosva.
A boszorkányok bográcsában rotyog a varázsétel,
a belevalók különlegesek és nagyon hatásosak,
efelől senkiben ne legyen semmiféle kétely.
Van benne bőven félelem, zűrzavar, sok gyűlölet,
nem hiányozhat a rettegés sem, meg a káosz,
és ezekkel lesz módfelett hatásos a bűvölet.
Kavartak még bele pokoli hőséget, hűsítő árvizet,
szélviharokat, hirtelen lehűlést és háborúkat,
erre az ételükre számtalan ember befizet.
Eme finom pörköltöt megszórták sok adóssággal,
jó kis áremelésekkel, sokféle ízesített hitellel,
hamis valósággal és rengeteg csalódással.
A boszorkányok bográcsában állandóan fő a kaja,
és etetik is vele a népet, nehogy éhen haljanak,
üres gyomorral soha, senki nem megy haza.
Beköszöntek a varjak károgva a városokba, falvakba,
és látogatásukkal jelezték, közeleg a rossz idő,
ezen üzenetüket valamennyiük hallatja.
Teszik ezt minden évben, amikor megérzik a hideget,
és bár süthet még a Nap, ők tudják nem sokáig,
mindegy, hogy a televízió mivel is hiteget.
Beköszöntek a varjak, szétnéztek, felmérték a helyet,
a helyet, ahol majd kitelelhetnek biztonságosan,
és ahonnan kimenniük tavaszig nem kellhet.
Akinek tiszta a lelkiismerete, annak az álma is nyugodt,
hiszen nem kavarja fel a lelkét a becstelenség terhe,
és a szíve a jóság terén el még soha nem bukott.
Akinek tiszta a lelkiismerete, az szembe nézhet bárkivel,
nincs oka rá, hogy lehajtsa a fejét és megalázkodjon,
s nem lehet letéríteni a becsület útjáról semmivel.
Újra itt van az ősz, s eljött a rettegés, a félelem ideje,
az ármányok és a hazugságok új erőre kapnak,
és ilyenkor az igazságnak kevés a sikere.
Újra itt van az ősz és pazar szépséget is hoz magával,
színes faleveleket, s csodálatos őszi virágokat,
halványkék eget, sok vonuló madárral.
Könnyeznek a felhők, így siratják el a nyarat,
ily módon búcsúznak el tőle egy jó időre,
s mindeközben vízzel töltik fel a tavat.
A tavat, amely kiszáradt a nagy hőség idején,
és amely már szinte a sivatag másává vált,
kiszáradt növényekkel parányi szigetén.
Szomorúságuk által újra kizöldellnek a rétek,
szerte sarjad a friss fű és a természet éled,
előbb-utóbb a remények is visszatérnek.
Könnyeznek a felhők, az ősz vigasztalja őket,
ígéri, jól meglesznek majd egymás mellett,
és az élővilág végre kicsit hátradőlhet.
A régi szép idők letűntek, a sötétségnek kora tombol,
és mint a legrettenetesebb vihar, pusztít, gyilkol,
s nem nyugszik, míg mindent le nem rombol.
Eltörli mindazt, ami valaha is jó volt, elmossa a létet,
jégesőként zúzza szét a szeretet sarjait, hajtásait,
és minden percben egyre csak növeli a tétet.
A régi szép idők letűntek, s már a Nap sem mosolyog,
nincs rá oka, hogy gyönyörködjön eme világban,
hamarosan az arcokra fagynak a mosolyok.
Aki más tollaival ékeskedik, az önmagát is becsapja,
hisz végül képes lesz elhinni, hogy övé az érdem,
és ezen gondolattól még szárnyal is az ebadta.
Aki más tollaival ékeskedik, végül úgyis el fog bukni,
elveszíti a szavahihetőségét, ahogy a becsületét is,
és soha nem tud az áhított dicsőségig eljutni.
A lelki béke drága kincs, elérni majdnem lehetetlen,
hiszen a világ és a sors rengeteg akadályt állít,
amikkel szemben az ember tehetetlen.
A lelki béke drága kincs, olyan, mint egy szép mese,
amelyben a hercegnő kezéért meg kell küzdeni,
s végül lehullik a gonosz sárkány feje.
