május 2024 - 2 / 4 oldal - Kiss Gyula versei

Vihar előtti csönd honol a mesék földjén

Vihar előtti csönd honol a mesék földjén, sokan alszanak,

pihennek a törpök, a tündék, a manók, s az óriások,

és így, behunyt szemmel, semmitől nem tartanak.

Mély álomban pihen a sok király, no meg a sok hercegnő,

a hős lovagok sem küzdenek a hétfejű sárkánnyal,

és ez a csend mindenfelé, szinte már dermesztő.

Csipkerózsika, Hófehérke, Piroska, mind tétlenül várnak,

ahogy vár a rokka, a mérgezett alma és a farkas is,

miközben a fejük felett, sötét felhők szállnak.

Valamennyi mesealak kiesett a szerepéből, s tanácstalan,

kábák a bűbájtól, a nekik beadott mézes méregtől,

amely a számukra, egyáltalán nem hatástalan.

Vihar előtti csönd honol a mesék földjén, s lehűl a levegő,

a gonosz varázs erősen hat és hamarosan villámlik,

végül e szép világból nem lesz más, csak temető.

Miközben az emberek gyanútlanok

Miközben az emberek gyanútlanok és teszik a dolgukat,

s igyekeznek helytállni a nehéz mindennapokban,

nem látható erők, megírják a végső sorsukat.

A megkérdezésük nélkül döntenek az életről, s halálról,

arról, hogy mikor, mitől szenvedjenek, rettegjenek,

és káoszt teremtenek, a gonosz legjavából.

Mágiájukkal behatárolják az életteret, elvéve a reményt,

elvakítják a tisztán látó szemeket és gúzsba kötnek,

s nem hagynak egyáltalán, semmiféle esélyt.

Miközben az emberek gyanútlanok, nem hiszik a véget,

egyszerűen nem fogják fel, mily veszélyben vannak,

és elutasítanak minden jó, értelmes érvet.

Mikor esik már le az a labda

Mikor esik már le az a labda, amelynek a neve, végzet,

és amely az egész emberiség fölött pattog szerte,

s mely kíméletet soha, de soha nem érzett?

Azok, akik feldobták a magasba egykor, nem láthatók,

hogy lehetséges mindez, s miért is történhet meg,

csak nem manipulálták a mondanivalót?

Vagy talán elfelejtették közölni a halandók tömegével,

egyszerűen lényegtelenné vált a kiirtásnak módja,

s beetették a népeket, a jóság szövegével?

Milyen jogon dönthet bárki is, bárki létéről, haláláról,

a mindennapjairól, a családjáról, az érzelmeiről,

s vajon mennyit nyerhet mások halálából?

Hogyan tudták ennyire elbutítani ezt az egész világot,

s miképpen válhatott az értelem, sötét ürességé,

elhervasztva a jót és mindenféle virágot?

Mikor esik már le az a labda és utoljára mikor pattan,

lehetséges az, hogy eme világ teljesen bolond lett,

és a megtévesztésekbe végül belezakkan?

A sötétség mindig is gyűlölte a fényt

A sötétség mindig is gyűlölte a fényt, a halálát akarta,

nem bírta elviselni a jótékony hatásait sohasem,

és minden tudása, tette, bántotta, zavarta.

Zavarta, hogy az emberek szerették és nagyon várták,

hiszen általa lettek boldogabbak, s vidámabbak,

sőt, azt is fájlalta, ha felkapcsolták a lámpát.

A fény jelképezi az értelmet, a reményt meg az esélyt,

szeretettel tölti fel a lelkeket, megnyugvást adhat,

s igyekszik elhárítani az ármányt, a veszélyt.

A sötétség mindig is gyűlölte a fényt és gyűlölni fogja,

nem bírja elviselni a ragyogását, s az éltető erejét,

ezen okból önmaga lesz, saját maga foglya.

Az embereknek nem bántani kellene egymást

Az embereknek nem bántani kellene egymást, hanem óvni,

és nem ármánykodni, irigykedni, rosszat akarni,

hanem a jó mellett kiállni, s azért szólni.

Szeretet, megbecsülés és tisztelet nélkül, csak a viszály dúl,

a harag tombol, a gyűlölet pusztít, s a butaság öl,

így nehezen juthat a világ, a sötétségen túl.

Az embereknek nem bántani kellene egymást, ellenkezőleg,

segítő kezet nyújtani a gyengéknek, elesetteknek,

és kitartani, amíg a dolgok elrendeződnek.

Meddig lapulsz még a hamu alatt

Meddig lapulsz még a hamu alatt, józanságnak tüze,

és meddig hagyod még, hogy rajtad tapossanak,

mikor tör fel belőled, az elnyomottság dühe?

Mikor mutatod meg hatalmas erődet, meddig vársz,

miért hagyod, hogy elvegyék a parázsló reményt,

s nem érzed azt, hogy nagyon tévutakon jársz?

Meddig lapulsz még a hamu alatt gyáván és rettegve,

hogyan veszthetted el ennyire az egykori fényed,

s miért nem lángolsz, a becsületnek engedve?

Amíg lecsukva maradnak a szemek

Amíg lecsukva maradnak a szemek, addig nem látnak,

nem látják a Napot az égen, a Holdat az éjben,

s azt sem, mi történik, lesz-e még másnap.

Amíg lecsukva maradnak a szemek, nem látják a fényt,

s így nem láthatnak kiutat sem a mély sötétből,

elfogadnak minden hazugságot, mint tényt.

A szakadék szélétől csak lefelé vezet út

A szakadék szélétől csak lefelé vezet út, ott vége szakad,

az emberiség pedig immár oda szorult, a szélére,

s ha alázuhan, életben bizony nem marad.

A szakadék szélétől csak lefelé vezet út, s visszaút nincs,

alant, a mélyben, elhal a remény és minden esély,

elbúcsúzik a lét is, ami a legdrágább kincs.

A gonosz a céljai eléréséért bármire képes

A gonosz a céljai eléréséért bármire képes, szó szerint,

legyen az a rovarevés, a klímaváltozás, s a háborúk,

ha nem jár sikerrel, nekifut újfent és megint.

Jönnek majd az ufók, s mindenféle ismeretlen rémség,

ha netalán ez sem válik be, akkor bármily hisztéria,

a lényeg, hogy az emberekben ne legyen kétség.

Kétség afelől, hogy csakis ők tudják megmenteni őket,

mindazon szerencsétleneket és elnyomott népeket,

a megnyomorított lelkeket, a férfiakat, s a nőket.

Mindenféle nem létező betegséggel keltenek rettegést,

és ezekre hivatkozva beoltanának bárkit méreggel,

hogy ezáltal is fokozzák a kegyetlen szenvedést.

Elhitetnék, hogy az is valóságos, ami soha nem is volt,

az eddigi világ, az eddigi élet, csak káprázat, látszat,

és bármi is történt, az kizárólagosan róluk szólt.

Róluk szólt a politika, a számtalan hazugság, s ámítás,

a nem létező nemek és a tiszta lelkek igazi tébolya,

no meg az a felfoghatatlan, valótlanságot állítás.

A gonosz a céljai eléréséért bármire képes, s bármikor,

a vágya, az emberiség megszüntetése véglegesen,

s eme céljaiért, az igazságra mindenkor rátipor.

A sötétség mindig igyekszik bekebelezni

A sötétség mindig igyekszik bekebelezni a fényt, magát,

bármit megtenne, hogy a ragyogását megszüntesse,

s eme céljáért, örök időktől kezdve vívja a csatát.

A sötétség mindig igyekszik bekebelezni minden életet,

legyen az bármilyen apró, vagy bármilyen csekély is,

és ezen okból, próbálja befolyásolni a végzetet.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31