március 2021 - 3 / 4 oldal - Kiss Gyula versei

A gyilkosok tánca

A gyilkosok tánca zajlik a sötétben,

ördögi, sátáni árnyékok a tűz körül,

kezükben vasvilla, s biza vigadnak,

Lucifer a főnökük a tetteiknek örül.

Ki is érdemelték az elismerést tőle,

hisz végrehajtják a véres parancsát,

leigázzák a népeket, az embereket,

nehogy kiváltsák fenséges haragját.

Mérget juttatnak valamennyi sejtbe,

elhallgattatják az igazat, az értelmet,

chipet, nanorobotot oltanak a testbe,

állandóan tovább növelik a félelmet.

Röghöz kötik majd a létet önmagát,

s a levegővételhez is engedély kell,

megszűnik a készpénz, a hitel az úr,

biza nyugalmat eztán senki nem lel.

Szétrombolják a szerető családokat,

s a gyermekeket kezdettől szedálják,

korlátozzák az értelmi fejlődés útját,

s a fejlődés újabb szakaszait lezárják.

A magántulajdon csakis nekik járhat,

más örüljön, ha kutya, s szolga lehet

és kiket élve hagynak saját érdekből,

engedelmeskedik, mást nem is tehet.

A gyilkosok tánca átcsap a tébolyba,

vérben rángatózva istenítik magukat,

eme őrület addig folyhat büntetlenül,

amíg a fény ledönti a pokoli kapukat.

Az ébredező Remény

Az ébredező Remény még igen kába,

lassan nyitogatja a lecsukott szemeit,

nehézkesen, pislogva néz előre, hátra,

s keresni kezdi a felkelő Nap kegyeit.

Általa kíván megújulni és észhez térni,

s az emberek előtt felvállalni önmagát,

hisz oly régóta csak árnyék, nem más,

cserben hagyta a gyönyörű Föld anyát.

Az ébredező Remény gyűjti az erejét,

a lelke tiszta, s a szíve az igazakért él,

elégedett nem tud lenni, csakis akkor,

ha mindenki boldog és senki nem fél.

Ébredj emberiség!

Ébredj emberiség, addig amíg teheted,

a gonosz erők elbánnak hamar teveled!

Ellenállás nélkül folytatják a tervüket,

s régen eladták az ördögnek a lelküket.

Kapzsiságuk, kegyetlenségük határtalan,

ellenük a csendben motyogás hatástalan.

Kegyelemre senki ne számítson általuk,

hisz nekik a népek, leölésre való állatok.

Számukra mindegy milyen nemű, s korú,

ilyen ütemben mindenkire leszáll a ború.

Nem kímélnek sem időset, sem gyereket,

tetszésük szerint forgatják az időkereket.

Mérgekkel, hazug szavakkal gyilkolnak,

rengeteg olyan tudás van, amit titkolnak.

A félelmet fenntartják, s tovább növelik,

aki vitatkozni mer, azt biza megkövezik.

Jogot formálnak a bolygó összes javára,

egyre hallgatnak csak, önmaguk szavára.

Az értelmet véglegesen ki akarják irtani

és a megszólalást is meg kívánják tiltani.

Ébredj emberiség, mielőtt lemegy a Nap,

több lehetőséget, s esélyt senki nem kap!

Amikor az alkonyt a végzet sötétje váltja,

az emberi fajt többé szem soha nem látja.

Szeretet nélkül

Szeretet nélkül milyen lenne a világ?

Sötét uralom alatt nyílna vajon virág?

A gyermekét eztán cirógatná a szülő?

Miféle lenne az elkövetkezendő jövő?

Számítana a jó, a szép, s a természet?

Netán végezne minddel az enyészet?

Éreznének a szívek bármit e Földön?

Lenne esélye, hogy a lét előre törjön?

Szeretet nélkül érdemes lehetne élni?

Lélek nélkül tudnánk, mi is az, félni?

Léteznének boldog, örömteli álmok?

Egy maradna, a gonosz, amely álnok.

A bitang vírus

A bitang vírus igencsak jól képzett,

s tudja, a hatalom még nem végzett.

Az ámokfutásának korán sincs vége,

a végtelenségig fennmaradhat a léte.

Jól megcsinálták, s tanították sokat,

folyvást, állandóan adják alá a lovat.

Hiszi is magáról, hogy bármit tehet,

legvégül így is, úgy is csak ő nevet.

Tudja, hogy sokan biz rettegnek tőle,

hisz óránként híreket hallanak felőle.

Iszonyú számokat produkál naponta,

s csodás tetteit minden tévé nyafogja.

Tökéletesen tudja azt, hogy hány óra,

s ki, mikor megy a kutyasétáltatóba.

Ki mikor léphet be az üzletek ajtaján,

semmi sem olyan már, mint hajdanán.

Maszkba kényszeríthet bárkit, bárhol,

s ha belefúlnak, bizony nem gyászol.

Éppen ellenkezőleg röhög a markába,

s a világon ott van mindenki sarkába.

Aki igazán beteg, ne számítson jóra,

az egészségügy nem akar tudni róla.

Immár nem léteznek másféle bajok,

s nem jutnak el senki füléig a jajok.

A bitang vírus szórakozik szabadon,

retteg tőle felnőtt, gyerek, s hajadon.

A nők, a férfiak, az idősek vacognak

és félelmükben egymásra taposnak.

Vidáman egymásnak ugraszt barátot,

s megosztja a legszorosabb családot.

Gazdáinak, készítőinek vagyont hoz,

holott nem más, csak háttérbeli kosz.

Öntelten múlatja az időt a szabadban,

az isteni mivoltát dicsőítik szavakban.

Egyszer azonban, mikor a Nap ébred,

dicső hadjáratának bealkonyul végleg.

Kimosott rongyok

Kimosott rongyok hevernek szerteszét,

elkoptak a folyamatos vegyi mosástól,

a szöveteik nem bírták a sok terhelést,

szétmállottak az állandósult nyomástól.

Rengeteg ruhadarab hever mocsokban,

a méretük és anyaguk igencsak változó,

koruk, s minőségük nem igen mérvadó,

a mocsárban valamennyi csak sárgolyó.

Kimosott rongyok, nélkülözhető ruhák,

melyek egykor sugározták a szépséget,

mára már csak ódivatú, elavult cuccok,

s biz nem igen csigázzák fel az érzéket.

E rongyok valaha ékei voltak a Földnek,

s a világ általuk sokkalta színesebb volt,

eddig annyi, de annyi próbatételt átéltek,

ám ami ez idáig történt, nem róluk szólt.

Arctalan senkik

Arctalan senkik róják tragikus útjukat,

leszegett fejjel, s megfélemlítve élnek,

már egymástól is rettegnek egész nap,

s önnön vágyaiktól és álmaiktól félnek.

Lassan már levegőt sem mernek venni,

s önmagukat hibáztatják ím mindenért,

elhiszik a rengeteg hazugságot naponta,

s nem igen küzdenek magukért, istenért.

Már gyermekeikért sem mernek kiállni

és gyáván kushadva lesütik a szemüket,

s hagyják a családjaikat elveszni örökre,

míg ütik őket, nem emelik fel a kezüket.

Elvesztik munkájukat, vállalkozásaikat

és nem marad megélhetésük, semmijük,

sorozatos csapás, s elnyomás éri mindet,

legvégül biz nem fog maradni senkijük.

Arctalan senkik, még a létük is szégyen,

a legkisebb állat is harcol, amíg csak él,

ha összefognának, mint hős elődeik rég,

a szabadság nem lenne elérhetetlen cél.

A sötét erők támadása

A sötét erők támadása teljes erővel zajlik,

s bármilyen eszközzel kiirtanák a világot,

folyamatosan ömlesztik gonosz leheletük,

ezzel rothadásra ítélik a sok szép virágot.

Mérget adatnának be valamennyi lénybe

és a pokolba taszítanák le örökre a fényt,

az álmuk egy tökéletes, s totális uralom,

s már nem is próbálják tagadni eme tényt.

A sötét erők támadása végzetesnek tűnhet,

megrettentik a fény lelkeinek a sokaságát,

ám ha a remény sugara nem hal ki végleg,

megállíthatja az aljas sötétség rohanását.

Halálba hajszolni

Halálba hajszolni, ez ma a dicső terv,

állandó félelemkeltéssel, zsarolással,

a rettegés fokozásával, fenyegetéssel,

s az értelem elleni aljas szabotázzsal.

Elvenni az emberektől a szabadságot,

bezárni őket, mint vágni való barmot,

tönkretenni a vállalkozásaikat, s őket,

s folytatni a háttér által kiadott harcot.

A harcot, mely kiírtja az élet legjavát,

amely gonosz és kiszolgáltatottá tesz,

elveszi a legalapvetőbb emberi jogot

és amiben elnémul a legapróbb nesz.

Lassan már megszólalni is tilos lesz,

büntetendő a logikus, tiszta gondolat,

s megszűnnek munkahelyek, vágyak,

a méreg bizony megoldja a gondokat.

Halálba hajszolni, hatalomért, pénzért,

s elárulni mindent, mi igazi érték volt,

nem kellenek nekik élők, vagy hősök,

s remélik hamar megülik a halotti tort.

Zajlik a dráma

Zajlik a dráma a világnak színpadán,

a színfalak mögött dőzsölnek az írók,

bábokkal adják elő a tragikus művet,

a háttérben vigadnak az ötlettel bírók.

A bábok hűen követik az utasításokat,

folyamatosan gazdáik kegyét keresik,

sötét illúzióval ámítják a nézők hadát,

ez könnyű, hiszen őket nem szeretik.

A nézőiket soha nem tartották sokra,

ők csupán megtűrt, s lenézett lények,

hamarosan nem is lesz szükség rájuk,

s mindezt egyre bizonyítják a tények.

A nézőik jó része biza nélkülözhető,

létre sem kellett volna jönniük soha,

s ők, a bábok tisztában vannak vele,

e tömegnek nem is maradhat nyoma.

Zajlik a dráma a végzet darabjában,

megosztva mindazokat, akik látják,

a tragédiát írók dúsgazdagok lettek,

s a teljes lét fölötti uralmat vágyják.

h	K	s	c	p	s	v
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30	31