A rigó énekel, ébredezik a tavasz,
nyílni kezdenek a virágok szirmai,
újra következik egy újabb szakasz,
mostanra elillantak a télnek árnyai.
Kivirul a vidék, s felragyog a Nap,
könnyed szellő simítja végig a tájat,
az élet varázsa ismételten erőre kap,
felélesztve a mindenben élő vágyat.
Az emberi világban is éled a szeretet,
új remények, színesebb álmok kelnek,
begyógyítva a csalódás okozta sebeket,
sokan újabb, s csodásabb életre lelnek.
Peregnek a napok, ketyegnek az órák,
gondolatok suhannak tova a szélben,
a percek is szüntelenül az utakat róják,
a Hold ezüstösen csillog a sötét éjben.
Ma azonban mindez mit sem számít,
ünnepélyesebb, örömtelibb az alkalom,
sokakat ajándékozásra, ölelésre csábít,
mosolyok tükröződnek a női ajkakon.
Eme napon másnak érezhetik magukat,
kedvesség és figyelem veszi őket körül,
kis időre elfeledhetik az összes bajukat,
a felköszöntésnek valamennyi nő örül.
Meg is érdemlik a törődést, a nyugalmat,
hisz néha erőn felül küzdve állják a sarat,
szívük e pillanatban valami újat sugallhat,
meg fogják találni egyszer az igazi nyarat.
