Zajlik a dráma a világnak színpadán,
a színfalak mögött dőzsölnek az írók,
bábokkal adják elő a tragikus művet,
a háttérben vigadnak az ötlettel bírók.
A bábok hűen követik az utasításokat,
folyamatosan gazdáik kegyét keresik,
sötét illúzióval ámítják a nézők hadát,
ez könnyű, hiszen őket nem szeretik.
A nézőiket soha nem tartották sokra,
ők csupán megtűrt, s lenézett lények,
hamarosan nem is lesz szükség rájuk,
s mindezt egyre bizonyítják a tények.
A nézőik jó része biza nélkülözhető,
létre sem kellett volna jönniük soha,
s ők, a bábok tisztában vannak vele,
e tömegnek nem is maradhat nyoma.
Zajlik a dráma a végzet darabjában,
megosztva mindazokat, akik látják,
a tragédiát írók dúsgazdagok lettek,
s a teljes lét fölötti uralmat vágyják.
