Az ébredező Remény még igen kába,
lassan nyitogatja a lecsukott szemeit,
nehézkesen, pislogva néz előre, hátra,
s keresni kezdi a felkelő Nap kegyeit.
Általa kíván megújulni és észhez térni,
s az emberek előtt felvállalni önmagát,
hisz oly régóta csak árnyék, nem más,
cserben hagyta a gyönyörű Föld anyát.
Az ébredező Remény gyűjti az erejét,
a lelke tiszta, s a szíve az igazakért él,
elégedett nem tud lenni, csakis akkor,
ha mindenki boldog és senki nem fél.
