A láthatatlan gyilkosok

A láthatatlan gyilkosok röhögnek a markukba,

immár dörzsölik a reszketeg, öreg kezeiket,

s a bennük lévő gonosz kiül az arcukra.

 

A kezükben érzik a világot, amely nekik kijár,

a közelükben az éj sötétje örökre megmarad,

s a forróság idején is havas eső szitál.

 

Amerre járnak, a nyomaikban pusztulás, halál,

elhervad a fű, lehullanak a levelek a fákról,

s számukra még az égbolt sem határ.

 

Nem kímélnek senkit és semmit, kegyetlenek,

s miközben elpusztítanak minden életet,

azt hiszik, hogy istenként teremtenek.

 

A láthatatlan gyilkosok csakis a fénytől félnek,

hiszen ha napvilágra kerülnének a tetteik,

hamar érnének gyászos, s csúnya véget.

Hogy tud úgy élni?

Hogy tud úgy élni bárki, hogy elárulja népét,

és odadobja mások családját a kiirtásnak,

s a haláluk által gyarapítja pénzét?

 

A pénzét, mely milliók ártatlan vérétől ragad,

melyen nyomot hagyott idősebb és fiatal,

és amely a gyilkosok kezéhez tapad.

 

A hatalomért, s pozíciókért feláldozott lelkek,

nem fognak megbocsátani a bűnösöknek,

és azok feloldozást sohasem nyernek.

 

Nem mintha ez zavarná a gonoszok szolgáit,

hiszen éjsötét lelkük mérhetetlenül üres,

s vastag bőr fedi valamennyiük orcáit.

 

Hazudnak éjjel és nappal, letagadják az eget,

becsmérlik az igazat szólókat és a jókat,

a halállistán szerepel felnőtt, s gyerek.

 

Hogy tud úgy élni e lelketlen szörnyek hada,

nem sajnálva senkit és semmit, sohasem,

és mikor csap le rájuk már a kasza?

A gyilkosok tánca

A gyilkosok tánca zajlik a sötétben,

ördögi, sátáni árnyékok a tűz körül,

kezükben vasvilla, s biza vigadnak,

Lucifer a főnökük a tetteiknek örül.

 

Ki is érdemelték az elismerést tőle,

hisz végrehajtják a véres parancsát,

leigázzák a népeket, az embereket,

nehogy kiváltsák fenséges haragját.

 

Mérget juttatnak valamennyi sejtbe,

elhallgattatják az igazat, az értelmet,

chipet, nanorobotot oltanak a testbe,

állandóan tovább növelik a félelmet.

 

Röghöz kötik majd a létet önmagát,

s a levegővételhez is engedély kell,

megszűnik a készpénz, a hitel az úr,

biza nyugalmat eztán senki nem lel.

 

Szétrombolják a szerető családokat,

s a gyermekeket kezdettől szedálják,

korlátozzák az értelmi fejlődés útját,

s a fejlődés újabb szakaszait lezárják.

 

A magántulajdon csakis nekik járhat,

más örüljön, ha kutya, s szolga lehet

és kiket élve hagynak saját érdekből,

engedelmeskedik, mást nem is tehet.

 

A gyilkosok tánca átcsap a tébolyba,

vérben rángatózva istenítik magukat,

eme őrület addig folyhat büntetlenül,

amíg a fény ledönti a pokoli kapukat.

devil, fire, hell