A bitang vírus igencsak jól képzett,
s tudja, a hatalom még nem végzett.
Az ámokfutásának korán sincs vége,
a végtelenségig fennmaradhat a léte.
Jól megcsinálták, s tanították sokat,
folyvást, állandóan adják alá a lovat.
Hiszi is magáról, hogy bármit tehet,
legvégül így is, úgy is csak ő nevet.
Tudja, hogy sokan biz rettegnek tőle,
hisz óránként híreket hallanak felőle.
Iszonyú számokat produkál naponta,
s csodás tetteit minden tévé nyafogja.
Tökéletesen tudja azt, hogy hány óra,
s ki, mikor megy a kutyasétáltatóba.
Ki mikor léphet be az üzletek ajtaján,
semmi sem olyan már, mint hajdanán.
Maszkba kényszeríthet bárkit, bárhol,
s ha belefúlnak, bizony nem gyászol.
Éppen ellenkezőleg röhög a markába,
s a világon ott van mindenki sarkába.
Aki igazán beteg, ne számítson jóra,
az egészségügy nem akar tudni róla.
Immár nem léteznek másféle bajok,
s nem jutnak el senki füléig a jajok.
A bitang vírus szórakozik szabadon,
retteg tőle felnőtt, gyerek, s hajadon.
A nők, a férfiak, az idősek vacognak
és félelmükben egymásra taposnak.
Vidáman egymásnak ugraszt barátot,
s megosztja a legszorosabb családot.
Gazdáinak, készítőinek vagyont hoz,
holott nem más, csak háttérbeli kosz.
Öntelten múlatja az időt a szabadban,
az isteni mivoltát dicsőítik szavakban.
Egyszer azonban, mikor a Nap ébred,
dicső hadjáratának bealkonyul végleg.