világ Archívum - 47 / 67 oldal

A mesék folyója

A mesék folyója egyre szélesedik, ahogy halad,

a történelmi korok óta hömpölyög a Földön,

s nyomában rengeteg szenny marad.

Az útján elmossa az új élet lehetőségét, a talajt,

s átvágva a hegyek között, a virágos réten,

oly sok életformát a pusztulásba taszajt.

Egykori tiszta vize immár mocskos és zavaros,

régi mivoltát megváltoztatta a sok méreg,

amelytől a hullámzása igen haragos.

A mesék folyója már semmi szépet nem mesél,

ellenkezőleg, felgyorsulva rombolja a tájat,

s hamarosan a világ összes pontjára elér.

A vágyak útján

A vágyak útján mindig fennen ragyog a Nap,

állandóan nyílnak a virágok a zöld réten,

s a világ teljesen szabad, nem rab.

Az út mentén mindenfelé hegyek és völgyek,

patakok csörgedeznek a régi medrükben,

s az erdőben susognak a tölgyek.

Állat és növényvilágban bővelkedik a vidék,

nincsen szenny a kristálytiszta vizekben,

s minden lénynek joga, hogy igyék.

Bárki óhaja és kedve szerint választhat ételt,

a természet nem korlátozza a lehetőséget,

és semmi nem zavarja meg az éjjelt.

Békesség és nyugalom árad szerte a Földön,

a szeretet állandóan jelen van az időben,

sem a jelen, sem a jövő nem börtön.

A vágyak útján a szellőkkel suhan a fantázia,

varázslatosként telnek a napok, a percek,

és senkinek nincs mit sajnálnia.

Mivé válik

Mivé válik az ember tragikus körülmények között,

mikor megfeledkezik arról, hogy ki is volt rég,

s mennyi mindent hagyott maga mögött?

Mikor elfeledi a régi szép időket és egykori álmait,

s hagyja homályba veszni a kedves pillanatokat,

amik feltüzelték a lelke rejtett vágyait?

Amikor már nem igazán önmaga, s mindene sajog,

az egészségét aláásta a megszámlálhatatlan baj,

s amikor a jövője immár nem ragyog?

Mivé válik ez a világ a folytonos félelem korában,

a ridegség, kegyetlenség, érzéketlenség idején,

s marad egyáltalán valami jó a nyomában?

Pénzért bármit

Pénzért bármit meg lehet venni és szerezni,

hatalmat, kastélyt, autót, repülőt, jachtot,

ám nem lehet tiszta szívből szeretni.

El lehet érte adni a becsületet, lelket, hazát,

s megtagadni a családot, igaz barátokat,

nem meghallva a gyermekek szavát.

A telhetetlenek képesek gyilkolni is miatta,

háborúznak és pusztítanak kegyetlenül,

s a rengeteg ártatlant a világ siratja.

Pénzért bármit megkap az, akinek van elég,

s míg ő dőzsöl a javakban és élvezkedik,

sokaknak arra sem jut, hogy egyék.

A manipuláció világában

A manipuláció világában a borzalom rengeteg,

tetszés szerint tehetnek bármit, bárkivel,

s azután újabb rémségekbe kezdenek.

Folyamatosan adagolják a félelmet, a rettegést,

s miközben egyre gyarapszik a vagyonuk,

tökélyre fejlesztik a hazug tettetést.

Álnokságuk és gonoszságuk nem ismer határt,

lelkiismeretük nincs, becsületük szintúgy,

s tervszerűen osztogatják a halált.

A céltáblájuk közepén van felnőtt és gyermek,

idős, fiatal, férfi, nő, egészséges, elesett,

s minden élőnek ássák a vermet.

A manipuláció világában nem lesz nyugalom,

s nem lesz békesség, öröm, vidámság,

amíg a gonosz uralkodik a tudaton.

Van értelme az életnek

Van értelme az életnek, melyben a rossz rengeteg,

amelyben kizsákmányolnak és kizsigerelnek,

s mindennap egy szörnyűséges fergeteg?

Mi a jó a nehéz napokban, mikor nincs menekvés,

mikor szeretetre lenne szükség és békességre,

s melyben nincs jó szándékú cselekvés?

Elfogadható, hogy még öregen is dolgozni kelljen,

gyengén, elesetten, leépült elmével, megtörve,

s mind aki ilyen megszólalni se merjen?

Miféle dolog megfosztani bárkit attól, hogy éljen,

és szabad akaratát elvenni aljas szándékból,

s elintézni, hogy amíg él csak féljen?

Miféle világ az, melyben a gonosz uralja a Földet,

amelyben eltiporják az értelmet, az érzéseket,

s kiirtanak minden még meglévő zöldet?

Van értelme az életnek kihasználtan, s szolgaként,

lélekben megtiporva, becsületben megsértve,

és mindörökre a sötétség foglyaként?

A pokol küldöttei

A pokol küldöttei ismét összeültek néhány napra,

s megvitatták, miként gyűjtsék be a lelkeket,

hogy szűnjön meg a világ apraja, nagyja.

Ármánykodásuk alatt megtették, amit csak lehet,

buliztak, ettek, ittak, s kivetkőztek magukból,

az erotikának is adtak ám bőven teret.

A pokol küldöttei gonoszul dörzsölik a markukat,

s már előre örülnek a rengeteg elvett életnek,

azonban fényben eltakarják az arcukat.

A paraziták bolygóján

A paraziták bolygóján nagyon vidám az élet,

folyamatos a kiszipolyozás, a vérszívás,

s dőzsöl a jóban a rengeteg féreg.

Jókat mulatnak, miközben áldozataik sírnak,

a sajnálatnak és a kíméletnek nem hívei,

s igazi érzésekkel nem is bírnak.

Nincs bennük lélek, hiszik ők különlegesek,

s azért élnek a világon, mert az az övék,

és éppen ettől olyan félelmetesek.

A paraziták bolygóján soha nem lehet béke,

s nem lehet nyugalom, sem szabadság,

amíg össze nem fog a bolygó népe.

Forr a méreg

Forr a méreg az üstben, s a fekete füst száll,

émelyítő bűz terjeng a környezetében,

az élőlényekre semmi jó nem vár.

A fortyogó folyadékban igen sok az adalék,

s tesznek róla a folyamatot felügyelők,

hogy igen kevés legyen a maradék.

Forr a méreg, amely elpusztíthatja a Földet,

s ha nem fog kialudni a tűz az üst alatt,

többé senki nem talál életet, zöldet.

Milyen fincsi

Milyen fincsi a tücsök lábszára és a szárnya,

némi átalakítás után nem ropog annyira,

s nagyon odavaló, az emberi szájba.

Biztosan nem fogja elrontani senki gyomrát,

sőt, gátat vet az elhízás veszélyének is,

s ezzel megkönnyíti sokak sorsát.

Sok más bogár és féreg is bővíti a kínálatot,

mindenféle élelmiszerben benne lesznek,

s a készítők nem tűrnek el bírálatot.

Kinek is kellene a sült csirke, s a sült kacsa,

vagy a hatalmas libamáj, az oldalas,

amiket töm magába az elit java.

Ugyan ki enne hamburgert bogarak helyett,

netán töltött káposztát, sertés karajt,

mikor a szép jövő ím felsejlett.

Milyen fincsi finomságokat rejt a közeljövő,

ropogós lárvákat és frissen sült sáskákat,

ez a világ csodás, annyira lenyűgöző.

h	K	s	c	p	s	v
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30