Saját alkotásaim
A tündérek békés és csodálatos világa, egy külön világ,
az emberi szemek számára soha nem látható,
ott a fény az úr, s mindig nyílik virág.
Zöldellnek a fák, a bokrok és természetes a nyugalom,
varázslatosan szép az a hely, s oly tökéletes,
az ott élőknek minden perc jutalom.
A tündérek békés és csodálatos világa a szeretet helye,
s mikor éjjelente e mágikus lények táncolnak,
a szívük, lelkük, jósággal van telve.
A technika fogságában élve, a valóság nem számít,
s nem számítanak az emberi kapcsolatok,
mivel a nem létező látszat elkábít.
Manapság nincsenek beszélgetések, igaz ölelések,
nincs normális szülő és gyermek kapcsolat,
s szétfoszlanak a szoros kötelékek.
Nem számít az értelem, s nem is kell, hogy legyen,
elég a telefon bűbája, a számítógép varázsa,
és ez már nem a jövő, hanem a jelen.
Lélektelenné téve, az ember nem más, csak szolga,
engedelmes rab, olcsó kapcarongy csupán,
és elhiszi, csakis a főhajtás a dolga.
A technika fogságában élve, élvezhetetlen a világ,
nincs szeretet, s nincs tisztelet és becsület,
végül már a sírokon sem lesz virág.
A mesék birodalmában szabadon szárnyal a fantázia,
bárkiből lehet hős, király, királylány, varázsló,
csupán az eszét, s az álmait kell használnia.
Lehet bátor lovag, ki megmentette a hercegnő életét,
válhat manóvá, tündérré, mágussá, törpévé,
és feltalálóvá, aki körberepülte a féltekét.
A mesék birodalmában minden perc izgalom, csoda,
kalandokban nincs hiány, unatkozni nincs idő,
s aki már járt ott, nem vágyik máshová, soha.
Csendes éjjeleken halkan útnak indulnak az álmok,
és megkerülve az elmét, csodákat varázsolnak,
felkeltve a fantáziák világában a lángot.
Annál a lángnál láthatóvá válnak az áhított vágyak,
különleges kalandok történnek minden este,
ám reggelre az álmok is pihenni vágynak.
Csendes éjjeleken bárki más lehet és mássá válhat,
olyanná, amivé szeretne, de ébren nem megy,
ezért a lelkek egész nap az éjszakára várnak.
Halványodnak a fények, a Karácsony búcsút int nekünk,
magával viszi a szeretet és a békesség javát,
ám egy év múltán újra itt lesz velünk.
Megmutatta újfent, hogy nélküle annyira más ez a világ,
és valóban, visszatérnek a szürkeség napjai,
s folytatódik a harc, a szokásos viták.
Folytatódik a nélkülözés, az áremelkedés, s a küzdelem,
tovább fojtogatnak a hitelek, az eladósodás,
és az emberek fohászkodnak szüntelen.
Visszatér a közöny, a meg nem értés, a terhek sokasága,
az irigység, a gonoszság és az érzéketlenség,
oly sokan merülnek a bűnök mocsarába.
Halványodnak a fények, az ünnep varázsa elillan hamar,
feledésbe merülnek az ajándékok, az ölelések,
és visszatér a valóságos élet, ami fanyar.
Csendes estéken, amikor az emlékek életre kelnek,
és általuk újra megelevenednek a múlt percei,
a lelkek egyfajta különleges békére lelnek.
Visszaidézhetik egykori önmagukat, a családjukat,
a régi szép időket és a felhőtlen boldogságot,
s azt, mikor mind vívták a saját csatájukat.
Csendes estéken, amikor a Hold lekacsint az égről,
és kerekded arccal bemosolyog az ablakokon,
egy csodát varázsol nekik, tiszta fényből.
A világ csak illúziók sokasága és nem kevesebb,
ám nem is több, olyan, mint a bűvésztrükk,
s a galaxisban itt élni a legnehezebb.
Illúzió a jóság, a szépség, a becsület, a szerelem,
a segítőszándék, az összetartás és a szeretet,
ám mindezt elleplezik oly kegyesen.
Illúziók a mindennapok is, mindaz, ahogy élünk,
s ahogyan reménykedünk egyfajta csodában,
miközben pengeélen táncol a létünk.
A világ csak illúziók sokasága, ám lehull a lepel,
s azután a mély sötétség lesz az úr a Földön,
mi eddig volt, az a vértócsában hever.
Mint vízcseppeken a szivárvány, olyan az élet,
egyik pillanatban még ragyog, tündököl,
s a következőben eltűnik végleg.
Amíg tündököl, legyőzhetetlennek érzi magát,
a Nap mosolya cirógatja, a szellő hűsíti,
s minden percben hallatja a szavát.
Mikor fordul a kocka, s az éjjel árnya közeleg,
hűvösebbre, zordabbra fordul eme világ,
és a fényhez nem engedi közelebb.
Mint vízcseppeken a szivárvány, színes varázs,
s bár röpke illúziónak hat, mégis azt súgja,
újra fellángol a szívekben a parázs.
A mézesmadzag deleje sokszor túlontúl hatásos,
s amikor eme varázs végleg kiteljesedik,
a végeredmény legtöbbször halálos.
E madzag bűvkörébe vonzza azokat, akik vakok,
és lassan ható mérget csepegtet a füleikbe,
amitől aztán el is hiszik, hogy nagyok.
A mézesmadzag deleje hamis ígéretekkel csábít,
és igen ügyesen bájolja el az emberiséget,
minden értelmet, s józanságot elhárít.
Varázslatos pillanatok, melyeket megőriz a szív,
melyek örökre reménnyel töltenek el,
s melyekért a lélek csatákat vív.
Csatákat vív megterhelve a nehéz napok idején,
s a számtalan próbatétel szürkeségében,
míg megpihenhet a béke szigetén.
Csatákat vív másokkal és önmagával is folyton,
mivel tudja, érzi, csakis úgy sikerülhet,
ha végre úrrá tud lenni a sorson.
Varázslatos pillanatok, amikre vágyik az ember,
s amelyekért sokszor bármit megtenne,
remélve, hogy boldog lesz egyszer.
