Volt valaha egy hatalmasra növekedett folyó,
szelíd hullámokkal hömpölygős, s életet adó.
A messzi keletről indult el a nyugati táj felé,
hosszú útján több, kis ér is csatlakozott belé.
Megvívta küzdelmeit a rideg, nehéz tereppel,
s túljutott rajta egyszer és újra, s nemegyszer.
Végül a csodás, zöld mezőn lassított, megállt,
és a további vándorlástól e szép helyen elállt.
Vizével éltette új otthona valamennyi lényét,
s mindennap kivette a fejlődésükből a részét.
E békés világot megtámadta a sötét szutyok,
mely a rejtett repedésekből állandóan zubog.
Ocsmány, bűzölgő mérge terjedt a folyóban,
láthatóvá lett, e förtelem nem lesz fogyóban.
Megosztotta az eddig sima, nyugalmas vizet,
az zavaros lett, háborgó és pusztítással fizet.
Volt valaha egy különleges folyó, erős, tiszta,
s minden molekulája azt az időt vágyja vissza.
Ha megosztottságán a víztömeg úrrá tud lenni,
elmossa a szutykot, aztán nem zavarja semmi.
