küzdelem Archívum - 4 / 25 oldal

Sokan küzdenek kínokkal

Sokan küzdenek kínokkal, meg fájdalmakkal,

meg nem értéssel, lenézéssel, bánattal,

és szembesülnek sértő rágalmakkal.

Sokan küzdenek csalódással és lelki sebekkel,

titkos vágyakkal, meg nem élt álmokkal,

s teszik mindezt könnyes szemekkel.

Sokan küzdenek kiábrándultsággal, haraggal,

nélkülözéssel, lemondással és tagadással,

a becsületet nem megvehető arannyal.

Sokan küzdenek békétlenséggel, s vívódással,

reménytelen szerelemmel, kiszolgáltatva,

s a kapcsolatukban állandó civódással.

Sokan küzdenek kínokkal, sebzett reménnyel,

szeretetnélküliséggel, csendes magánnyal,

és eme világon egyre kevesebb eséllyel.

A világ két arca

A világ két arca bizony a szavakban is látható,

mindabban a mocsokban és a fertőben,

amelyektől jó soha nem várható.

Elit, elnyomás, zsarnokság, önkény, hatalom,

háború, félelemkeltés és elhallgattatás,

s élet, a másoktól elvett vagyonon.

A másik oldalon áll a szeretet, a hűség, jóság,

az elismerés, a tisztelet, a megbecsülés,

és a becsület, az ember nem jószág.

Egyik oldalon ott a sötétség ereje és a gonosz,

a másikon a fény harcol, meg a remény,

s mindez örökre kettősséget okoz.

A világ két arca egy időben játssza a szerepét,

az egyik arca a gyűlölettől torz és sápadt,

a másik megosztja a szívek melegét.

Az eddigi világ

Az eddigi világ hamarosan a süllyesztőbe kerül,

minden, ami ez idáig szép és jó volt benne,

végleg a sötét gonosz mocsarába merül.

Az eddigi világ megszűnik és nem lesz visszaút,

vele köszön el a szeretet, a becsület, az élet,

s vele távozik a jelen, a jövő, meg a múlt.

Az eddigi világ élhetne, ha küzdene önmagáért,

ha nem adna fel minden esélyt és reményt,

s ha szükséges, kardot vonna az igazáért.

Az orkok ragaszkodnak

Az orkok ragaszkodnak a magas várukhoz,

és az azt körülvevő mitikus sötétséghez,

amely illeszkedik gonosz vágyukhoz.

A vágyuk az emberek világa fölötti uralom,

a káosz teremtése és a félelem keltése,

a pusztítás mámora nekik jutalom.

A sötétség leple alatt állandóan támadnak,

véres, habzó szájjal sújtanak le a világra,

az emberek semmi jót nem várhatnak.

Ha nem küzdenek, az orkoké lesz a diadal,

ha rettegnek, még a reményük is elvész,

és túlontúl hamar véget ér a viadal.

Az orkok ragaszkodnak a lopott javakhoz,

a könyörtelen, kegyetlen hatalmukhoz,

ám végül a végzet nekik is harangoz.

A mély sötétséggel hadakozni

A mély sötétséggel hadakozni a Napnak is nehéz,

hiszen a sötétség hatalmas és igen kitartó,

a fény ragyogása pedig nem túl merész.

A mély sötétséggel hadakozni kemény próbatétel,

mivel az igen félelmetes és van utánpótlása is,

ezért a fénynek küzdeni kell, a teljes erejével.

Aki nem tapasztalta meg

Aki nem tapasztalta meg, mi is az a szegénység,

és aki soha nem nélkülözött semmiben sem,

annak nem is jelent semmit a reménység.

Aki nem tapasztalta meg, mit jelent a betegség,

a folyamatos kín, a szenvedés és a fájdalom,

annak nem mond semmit a végtelenség.

Aki nem tapasztalta meg, milyen is nélkülözni,

milyen is éhezni és pár jó falatra vágyakozni,

annak mit sem jelent a szó, könyörögni.

Aki nem tapasztalta meg, hogy milyen is a hitel,

milyen folyton rettegni és félelemben élni,

annak még a teljes győzelem sem siker.

Aki nem tapasztalta meg, milyen keserves a lét,

és mennyire rossz is esélytelenként küzdeni,

annak ez az élet, egyáltalán nem lehet tét.

Tiszteletre méltóak azok

Tiszteletre méltóak azok, kik a jóért küzdenek,

és felvállalják a harcot, a mások harcát is,

s nem a rossztól, gonosztól függenek.

Tiszteletre méltóak azok, kik becsülettel élnek,

kik ugyanúgy szenvednek, mint mindenki,

és még akkor is segítenek, ha félnek.

Tiszteletre méltóak azok, akik nem lelketlenek,

s akik kiteszik a szívüket is egy igaz ügyért,

nem hagyva, hogy mások szenvedjenek.

Tiszteletre méltóak azok, akik szeretni tudnak,

akiket nem az érdek és nem is a pénz ural,

s akik maguk erejéből magasra jutnak.

Tiszteletre méltóak azok, akik valódi jellemek,

akik kitartanak a legnehezebb időkben is,

még úgyis, ha senkinek nem kellenek.

Tiszteletre méltóak azok, akik a szavukat állják,

akik segítőkezet nyújtanak az elesettek felé,

s akik a végzetüket tétlenül nem várják.

Az ember ifjúkorában

Az ember ifjúkorában túl könnyelmű és léha,

félvállról vesz mindent, főleg a valóságot,

ha e kedve olyan, gondolkozik is néha.

Lekezeli az idősebbeket és nem is hisz nekik,

sőt, flegmán visszamosolyog az intő szóra,

pedig ők minden szavát áhítattal lesik.

Nem érdekli az igazság, az a számára smafu,

ahogyan az sem számít, ki, miről is beszél,

hiszi, amit hall, az mind csakis kamu.

Sajna telik fölötte az idő, és benő a feje lágya,

immár nem a buli, nem a tobzódás élteti,

s nem csupán a szex a leghőbb vágya.

Másként szemlél mindent, s másként gondol,

másként reagálja le az élete összes percét,

ha pedig veszít, csakis némán tombol.

Az élete vége felé visszatekint, milyen ember,

érdemes-e a tiszteletre, a megbecsülésre,

vagy egy nulla, aki senkinek nem kell.

Az ember ifjúkorában sorra vívja a harcokat,

illúziókat kerget és nem tud lenyugodni,

amíg el nem jön érte is az alkonyat.

Sokan harc nélkül adják fel

Sokan harc nélkül adják fel az igazukat,

lehajtott fejjel bólogatnak mindenre,

és keserűen keresik a vigaszukat.

Belül ugyan érzik, hogy sokat hibáznak,

s tudják, mennyire gyengék, tétlenek,

az igaztalannal soha nem vitáznak.

Tudják, tehetnének ez ellen, ám félnek,

egyszerűbb megalkudni és engedni,

s inkább örök rettegésben élnek.

Sokan harc nélkül adják fel az életüket,

és lemondanak minden reményről,

így elősegítve a sötét végzetüket.

Mindenki ragyogása

Mindenki ragyogása meg fog szűnni egyszer,

ez történhet éjszaka, vagy történhet reggel,

ám mindenképp megcsörren a vekker.

A vekker, amely jelzi, hogy itt van az út vége,

már nem kell tovább szenvedni, küzdeni,

és megpihenhet a fáradt lélek végre.

Megpihenhet és az örökkévaló útjára léphet,

az útra, amely végig követi az élet folyóját,

oda, hol a szívekben majd örökké élhet.

Mindenki ragyogása végül egyesül a fénnyel,

és együtt járják a táncot a csillagok között,

megbékélve az összes emberi lénnyel.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31