A gonosz a céljai eléréséért bármire képes

A gonosz a céljai eléréséért bármire képes, szó szerint,

legyen az a rovarevés, a klímaváltozás, s a háborúk,

ha nem jár sikerrel, nekifut újfent és megint.

 

Jönnek majd az ufók, s mindenféle ismeretlen rémség,

ha netalán ez sem válik be, akkor bármily hisztéria,

a lényeg, hogy az emberekben ne legyen kétség.

 

Kétség afelől, hogy csakis ők tudják megmenteni őket,

mindazon szerencsétleneket és elnyomott népeket,

a megnyomorított lelkeket, a férfiakat, s a nőket.

 

Mindenféle nem létező betegséggel keltenek rettegést,

és ezekre hivatkozva beoltanának bárkit méreggel,

hogy ezáltal is fokozzák a kegyetlen szenvedést.

 

Elhitetnék, hogy az is valóságos, ami soha nem is volt,

az eddigi világ, az eddigi élet, csak káprázat, látszat,

és bármi is történt, az kizárólagosan róluk szólt.

 

Róluk szólt a politika, a számtalan hazugság, s ámítás,

a nem létező nemek és a tiszta lelkek igazi tébolya,

no meg az a felfoghatatlan, valótlanságot állítás.

 

A gonosz a céljai eléréséért bármire képes, s bármikor,

a vágya, az emberiség megszüntetése véglegesen,

s eme céljaiért, az igazságra mindenkor rátipor.

ai generated 8651602 1280

Az emberek békésen megférnének a világon

Az emberek békésen megférnének a világon, ha hagynák,

ha nem szítanák érdekkörök a feszültséget folyvást,

és a rosszat nem mindig a kisemberek kapnák.

 

Nem bántaná senki a másikat, mivel nem is lenne érdeke,

és senki nem törődne azzal, hogy ki, miket csinálhat,

ha nem lenne a hatalom elnyomó kényszere.

 

Az emberek békésen megférnének a világon, akár örökre,

amennyiben mindenki élhetné a saját mindennapjait,

és nem akarna a gonosz háborút, mindörökre.

war venue 494345 1280

A politika mérgezi az emberek lelkét

A politika mérgezi az emberek lelkét folyamatosan,

tönkreteszi a legszebb perceket és órákat is,

s a pusztulás irányába visz fokozatosan.

 

Gondoskodik az elszegényítésről, az eladósodásról,

az állandó rettegésről, félelemről, hazugságról,

és természetesen a kemény megadóztatásról.

 

Viszályokat, háborúkat szít és átlép minden határt,

nyomorba taszít, igyekszik elvenni a reményt,

s különféle módokon osztogatja a halált.

 

A politika mérgezi az emberek lelkét és nem kímél,

olyan, mint a testben a rák, májban a métely,

az igazságot soha nem tűri, s bárkit elítél.

city 1651993 1280

Az embernél nincs kegyetlenebb faj

Az embernél nincs kegyetlenebb faj és nem is lesz,

érdekből, s pénzért öl, háborúzik, gyilkol,

önnön céljaiért minden megtesz.

 

Élvezetből pusztít, rombol és elveszi mások javait,

irtja az állatokat, eltiporja a növényeket,

s elhallgattatja az igazak szavait.

 

Szórakozásból bántja a gyengéket, s az elesetteket,

önmagát túlértékeli és oly okosnak hiszi,

előidéz folyton új veszedelmeket.

 

Az embernél nincs kegyetlenebb faj, bizony nincs,

pedig van jó oldala is, szép álmokkal teli,

s él benne szeretet, ami valódi kincs.

war 469503 1280

Embernek maradni

Embernek maradni igen nehéz e kegyetlen időkben,

mindenfelé háború dúl, s elszegényítés zajlik,

az emberi gonoszság, sajnos biza időtlen.

 

Kihalóban az őszinteség és az igazság lángja lankad,

egyre nő az elnyomás, a kifosztás napi rutin,

az ármány a fényre, újabb címkéket aggat.

 

Újra és újból támad a sötétség szele, gyakori a vihar,

mocsok és szenny árad mindenhol, világszerte,

a jó érzés, a lélek, lassan mindenkiből kihal.

 

Egymás ellen fordítják a családokat, a barátok sorát,

megutáltatják az emberekkel magát, az életet,

s a becsületnek sehol nem találni a nyomát.

 

Embernek maradni újabban szinte valóságos csoda,

és ha az értelem nem tér vissza nagyon hamar,

ennek a rémálomnak nem lesz vége, soha.

thunderstorm 2787027 640

Hamvába halnak az álmok

Hamvába halnak az álmok,

reménytelenek a remények,

végtelenbe nyúlnak a bálok

és fájón sírnak a szegények.



Elhalásra ítéltek a vágyak,

s megnyomorítottá a lelkek,

az időben sóhajok szállnak,

míg szabadságra nem lelnek.



Az értelem küzdeni nem mer,

sötétben, gyáván, félve lapul,

így nyugodalmat soha nem lel,

s küzdelem nélkül marad alul.



Eközben dőzsöl a hitvány,

az alantas, a hazugok sora,

újabb kelepcéket nyitván,

ragyog az elnyomók kora.



Háttérből irányít a gonosz,

homályba burkolva a valót,

míg minden jót el nem oroz,

életben tart minden csalót.



Kelepcéje háborúhoz vezet,

ártatlanok hullanak a porba,

efelől biz kétség nem is lehet,

s elvérzenek a jó hívei sorra.



Az ég kékje homályba borul,

perzselt földön égnek a sírok,

a lét szakadék szélére szorul,

irtózatosakká válnak a kínok.



Vérben fürödve sújt le a halál,

nem kegyelmez és nem kímél,

elpusztít mindent, amit talál,

nem is mérlegel, csupán elítél.



Hamvába halnak az álmok,

ha a tűz gyorsan fel nem éled,

ez a világ oly hitvány, s álnok.

nem lesz mit a sorstól kérned.

letoltes 15

A Béke

Fáradtan, porban poroszkál a Béke,

s hiszi, hogy útjának még nincs vége.

Egy szikla mellett védett helyet talál,

lepihen kicsit, még várhat rá a halál.



Visszagondol a múltra, a régi időkre,

a szép pillanatokra, az előre vivőkre.

Ősidők óta rója a hegyeket, völgyeket,

ismer minden bokrot, füvet, tölgyeket.



Számtalan kort túlélt és sokat látott,

állandóan a megnyugvásra vágyott.

Bármerre is bandukolt háború zajlott,

a csatazaj már kilométerekről hallott.



Néhanapján sikerült békét vinni nekik,

remélte a segítségében örömüket lelik.

Sajnos tévedett. Az érdekük más volt.

Álmuk a pénzről, s a hatalomról szólt.



A kapzsiságuk nem igen ismert határt,

látta már, hogy nehezen nyerhet csatát.

A legapróbb földért gyilkoltak rendre,

sohasem vágytak igaz szívből a csendre.



A földrészek vértől áztak, tűzben égtek,

harácsolás zajlott, sokakat széjjel téptek.

Éhínség, betegség, s járványok dúltak,

adóztak elnyomva, míg ki nem múltak.



Változtak a korok, de a gonosz maradt,

a Béke jó szándékával a semmibe haladt.

Bolond öreg remetének nézik oly sokan,

küzdelméből sajnos semmi jó nem fogan.



Kipihenve felállt, s fogott egy erős botot,

a reményre és a szeretetre keresne okot.

A szívéhez kapva, fájón sóhajtva nyúlt el,

az emberi világ igazi békére soha nem lel.

vc3a1ndor21

A fenyves erdők rejtekén

A fenyves erdők rejtekén, magányban,

még él egy hatalmas lény bujdokolva,

az égő sebeit nyalogatja egymagában,

s közben levegőért kapkod fuldokolva.



Számtalan igaz harcot megvívott már,

az idők során küzdött, csatázott eleget,

érzi, hogy reá egy újabb küzdelem vár,

mivel rá küldtek egy elnyomó sereget.



Igazi megbékélést nem talál tán soha,

s el akarják venni mindenét, mit lehet,

száműzni szeretnék az otthonától tova,

e gyűlölet ellen mi az, amit még tehet?



Oly sokszor fordultak hozzá a bajban,

hazudtak, hízelegtek, ígérgettek neki,

ő segített is mindig, ha érezte baj van,

nyugodalmát ősi földjén mégsem leli.



Igyekszik erejét összeszedni, de nehéz,

túl sok teher nyomja az erős szárnyait,

miközben sétál, a barlangjába is benéz,

felidézi rég elfeledett, egykori vágyait.



Az emlékek felkavarják dühét és vérét,

végül fájdalmában is összeszedi magát,

úgy dönt, hogy megvédi területe népét,

s tüzet okádva ellátja az ellenség baját.

dragon, story, tale of the dragon

Földi hiba

Megszületett a tér és vele az idő,

útjukat évmilliárdok pora lepte,

száguldott az űrben a két hírvivő,

az élet fejlődését kutatva, keresve.



Számokban ki nem fejezhető érték,

a világegyetem egyre jobban tágult,

minden pillanat egy újabb lépték,

a fejlődés folyamata le nem zárult.



A csillagködök, galaxisok halmaza,

fekete lyukak, meteorok, s holdak,

naprendszerek valóságos garmada,

éppen születő égitestek, vagy holtak.



Egy apró bolygón létrejött az élet,

fajok milliói éltek egymás mellett,

a sors homályba burkolta a véget,

a kiirtástól félniük még nem kellett.



Egyszer csak felbukkant egy új faj,

kezdetben félve és óvatosan lapult,

megrettentette minden zörej és zaj,

a hibáiból igencsak gyorsan tanult.



Fejlődése sikeres volt és páratlan,

áldozatból hamar vadásszá vált,

útját nem állhatta soha váratlan,

a dicsőség azonban a fejébe szállt.



Vérszemet kapva irtott és gyilkolt,

leigázott, letarolt, amit csak tudott,

gonosz mivolta mindmáig titkolt,

a fejlődésben magas szintre jutott.



Fegyvereket, s mérgeket fejlesztett,

önnön fajtáját is pusztította rendre,

folyton aljas háborúkat gerjesztett,

a hatalomvágyról szólt minden tette.



Kapzsisága soha nem ismert határt,

öntelt dölyfösséggel tiporta a gyengét,

képes volt bármikor eladni a hazát,

önzőségében jónak beállítva a tettét.



Alig maradt élőlény a háborúk után,

a perzselt halálszag terjengve szállt,

utolsó fajtársuk csak bámult bután,

őreá is nemsokára az elmúlás várt.



Míg élt, önmagával is sokat vitázott,

kételyek között nem nyugodott a lelke,

felidézte mikor a bolygó még virágzott,

s mikor a Föld szomorú halálát lelte.



A tér és az idő folytatta kozmikus útját,

mindent belepett az évmilliárdok pora,

sikeresen leplezve a kudarcuk múltját,

a földi hibát nem ismételhetik meg soha.

70761704 430521687812854 5114821963772067840 n

Izzó világ

Pusztító napok, izzó világ,

gonosz sötétség mindenütt,

elenyészik az összes virág,

sokan elvesztik mindenük.



Kínzó gyötrelem, fájó élet,

csalódás, reménytelen bánat,

sokat szenved az igaz lélek,

az igazság magára még várat.



Becsapás, félrevezetések sora,

szemfényvesztő, hazug szavak,

ezeknek hinni nem szabad soha,

a valóság a pusztulás felé halad.



Oly kevés az öröm, a jó, a szép,

a becsület a haláltusáját vívja,

s gúzsba kötve szenved a nép,

becsapva a régmúlt időket hívja.



Kapzsi uralom, gyilkos vágyak,

hosszú, emberi nyájak menete,

minden nap rémálommá válhat,

s hullik a becsapottak serege.



Pont ez a cél. Pusztítani és ölni.

Elvenni másoktól amit csak lehet,

így fog az ismert világ összedőlni,

ez ellen csupán a józan ész tehet.



A józan ész, melyből sok is kevés,

a tiszta szív, ami ugyancsak ritka,

a vég előtt talán eljön egy felkelés,

az ébredés lehet a győzelem titka.

volcano, eruption, moon
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.