gonosz Archívum - 7 / 30 oldal

Addig egyen és igyon az ember

Addig egyen és igyon az ember, amíg még teheti,

és amíg még adódik rá bármiféle esélye is,

mielőtt a gonosz, végleg el nem temeti.

Addig egyen, amíg van számára tisztességes étel,

szarvasmarha, sertés, kacsa, liba, vagy tyúk,

és nem rovarcomb lesz, az igazi főétel.

A pulyka, a hal, a zöldségek, a gyümölcsök is jók,

s megannyi finom étek, amelyet elkészíthet,

a műhúsra ne pazaroljon időt, sem szót.

Addig egyen és igyon az ember, míg életben van,

érzi az ízeket, a zamatokat és az aromákat,

ezekről nem szól, semmilyen sötét tan.

Miközben az emberek gyanútlanok

Miközben az emberek gyanútlanok és teszik a dolgukat,

s igyekeznek helytállni a nehéz mindennapokban,

nem látható erők, megírják a végső sorsukat.

A megkérdezésük nélkül döntenek az életről, s halálról,

arról, hogy mikor, mitől szenvedjenek, rettegjenek,

és káoszt teremtenek, a gonosz legjavából.

Mágiájukkal behatárolják az életteret, elvéve a reményt,

elvakítják a tisztán látó szemeket és gúzsba kötnek,

s nem hagynak egyáltalán, semmiféle esélyt.

Miközben az emberek gyanútlanok, nem hiszik a véget,

egyszerűen nem fogják fel, mily veszélyben vannak,

és elutasítanak minden jó, értelmes érvet.

A sötétség mindig is gyűlölte a fényt

A sötétség mindig is gyűlölte a fényt, a halálát akarta,

nem bírta elviselni a jótékony hatásait sohasem,

és minden tudása, tette, bántotta, zavarta.

Zavarta, hogy az emberek szerették és nagyon várták,

hiszen általa lettek boldogabbak, s vidámabbak,

sőt, azt is fájlalta, ha felkapcsolták a lámpát.

A fény jelképezi az értelmet, a reményt meg az esélyt,

szeretettel tölti fel a lelkeket, megnyugvást adhat,

s igyekszik elhárítani az ármányt, a veszélyt.

A sötétség mindig is gyűlölte a fényt és gyűlölni fogja,

nem bírja elviselni a ragyogását, s az éltető erejét,

ezen okból önmaga lesz, saját maga foglya.

A gonosz a céljai eléréséért bármire képes

A gonosz a céljai eléréséért bármire képes, szó szerint,

legyen az a rovarevés, a klímaváltozás, s a háborúk,

ha nem jár sikerrel, nekifut újfent és megint.

Jönnek majd az ufók, s mindenféle ismeretlen rémség,

ha netalán ez sem válik be, akkor bármily hisztéria,

a lényeg, hogy az emberekben ne legyen kétség.

Kétség afelől, hogy csakis ők tudják megmenteni őket,

mindazon szerencsétleneket és elnyomott népeket,

a megnyomorított lelkeket, a férfiakat, s a nőket.

Mindenféle nem létező betegséggel keltenek rettegést,

és ezekre hivatkozva beoltanának bárkit méreggel,

hogy ezáltal is fokozzák a kegyetlen szenvedést.

Elhitetnék, hogy az is valóságos, ami soha nem is volt,

az eddigi világ, az eddigi élet, csak káprázat, látszat,

és bármi is történt, az kizárólagosan róluk szólt.

Róluk szólt a politika, a számtalan hazugság, s ámítás,

a nem létező nemek és a tiszta lelkek igazi tébolya,

no meg az a felfoghatatlan, valótlanságot állítás.

A gonosz a céljai eléréséért bármire képes, s bármikor,

a vágya, az emberiség megszüntetése véglegesen,

s eme céljaiért, az igazságra mindenkor rátipor.

Az emberek békésen megférnének a világon

Az emberek békésen megférnének a világon, ha hagynák,

ha nem szítanák érdekkörök a feszültséget folyvást,

és a rosszat nem mindig a kisemberek kapnák.

Nem bántaná senki a másikat, mivel nem is lenne érdeke,

és senki nem törődne azzal, hogy ki, miket csinálhat,

ha nem lenne a hatalom elnyomó kényszere.

Az emberek békésen megférnének a világon, akár örökre,

amennyiben mindenki élhetné a saját mindennapjait,

és nem akarna a gonosz háborút, mindörökre.

A gonosz sötét mágiája rabbá tette a világot

A gonosz sötét mágiája rabbá tette a világot és lezárta,

az emberi faj zömének elméjét elhomályosította,

és a végzet ládikájába, láncokkal bezárta.

Tűzzel-vassal, villámokkal tartja fent a kínzó rettegést,

és bármire képes, hogy elérje a végleges célját,

ám addig fenntartja a szörnyű szenvedést.

A gonosz sötét mágiája rabbá tette a világot, a lelkeket,

és mindaddig kínozni fogja őket kéjes örömmel,

amíg uralhatja, a számára előnyös helyzetet.

A mélységesen elbutított elmék világa

A mélységesen elbutított elmék világa, ím megérkezett,

a sötétség leple igen gyorsan és hatékonyan terjed,

ám a gonosz bizony, még így sem elégedett.

Számára az idő nagyon fontos, eredményt akar, hamar,

nem bírja kivárni a természetes folyamatok végét,

és az, hogy még van élet, a számára fanyar.

A mélységesen elbutított elmék világa, az maga a halál,

ahonnan nincs visszaút és nincs esélye a jövőnek,

a remény ott nem mást, csak sírokat talál.

Szorul a hurok az emberiség nyaka körül

Szorul a hurok az emberiség nyaka körül, biz nagyon,

elvész a szabadság, a józanság és az értelem,

s nyomuk sem marad majd egy napon.

Odalesz minden, amiért az elődök a vérüket ontották,

amiért képesek voltak feláldozni az álmaikat,

és hogy ez lesz, azt soha nem gondolták.

Nem hitték, hogy az utódaik semmivé lesznek, nullák,

fejet hajtanak külső erőknek és a gonosznak,

s nem marad utánuk más, csak hullák.

Szorul a hurok az emberiség nyaka körül, biza szorul,

és amennyiben az emberek nem térnek észre,

a remény e világban örökre visszavonul.

Keserű percek könnyei

Keserű percek könnyei csordogálnak az arcokon,

a csalódottság tüze ég az emberek szemében,

s muszáj túllépni a mindennapi harcokon.

A hitvány eltiporhatja a jót, ám uralni nem fogja,

elzárhatja az igazságtól és a tisztánlátástól,

de végezetül a gonosz önmagát megfojtja.

Elveheti látszólag a reményt valamennyi lélektől,

megalázhat bárkit és kiforgathat a pénzéből,

ám nem szabadulhat meg a tényektől.

Keserű percek könnyei dagadnak folyóvá hamar,

s amikor kevés lesz a temetőkben a kiadó hely,

az értelem rájön, a sötétségben nyaral.

Kitartani nagyon nehéz

Kitartani nagyon nehéz, viharban, egy hajó fedélzetén,

mikor jobbra-balra dől, borul és csúszik minden,

s a rémület erőt vesz, a hajó személyzetén.

Ugyanúgy eluralkodik a pánik a bizonytalanság idején,

az egyre sötétebbé váló sors kemény napjaiban,

és a lelkek nem pihenhetnek a béke szigetén.

Kitartani nagyon nehéz e kegyetlen, s gonosz világban,

melyben a szeretet a padlón hever, az élet a halál,

s az értelem nem győzhet, az ostoba vitákban.

h	K	s	c	p	s	v
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30